„Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy a Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza költő ma este elhunyt. Emléke legyen áldott!” – számolt be róla csütörtök este a Magyar Pen Club. Az egykori kulturális államtitkár hatvanhét éves volt.
A József Attila- és Kossuth-díjas költő október végén került kórházba koronavírus-fertőzéssel. Később lélegeztetőgépre is kellett helyezni, gyógyulásában sokan reménykedtek.
Szőcs Géza 1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Értelmiségi családba érkezett, édesapja Szőcs István újságíró-kritikus, édesanyja pedig Márton Ráchel műfordító volt. Kolozsváron tanult a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-orosz szakán, majd az Igazság című napilap irodalmi munkatársa lett. Sütő András javaslatára egy évet Bécsben tölthetett Herder-ösztöndíjasként.
Szőcs az erdélyi fiatal ellenzék fontos alakja lett, a rendszerváltás utáni politikai törésvonalak ekkor még mit sem számítottak. Közösen állt ki a rezsimmel szemben olyan kortársaival, mint Ara-Kovács Attila újságíró-politikus vagy Tóth Károly Antal esszéista. Közösen hozták létre az egyetlen magyar szamizdatot, az Ellenpontokat, ami a kommunista Romániában megjelent. Az 1982-ig, egy éven át működő lapba írt Keszthelyi András, Molnár János és Tóth Ilona is. Nyolc számot készítettek el, míg végül 1982 novemberében letartóztatta őket a Securitate, Szőcsnek menekülnie kellett. Az Ellenpontok Memoranduma akkor eljutott a Helsinki-értekezlet megállapodásait ellenőrző madridi konferenciára is, és sokat hozzátett a Ceausescu-rezsim nemzetközi elszigetelődéséhez.
A nyolcvanas évek második felében Szőcs már Genfben dolgozott újságíróként, majd a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője lett. Alapító munkatársa a Magyar Naplónak. Versei a hetvenes évektől jelentek meg Bukarestben és Kolozsváron, de a nyolcvanas évekre fordulva rövid szünet következett, majd a költő már Magyarországon adta ki A szélnek eresztett bábu című kötetét, és többször szerepelt a Magvető Szép versek antológiájában is.
A rendszerváltás után visszatért Kolozsvárra, és ekkor már belekóstolt a politikacsinálásba is. Előbb a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkára, majd politikai alelnöke volt, és szenátorrá is választották. A Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja, illetve az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke lett. Hamar utat talált a Fideszhez és a magyarországi polgári értelmiséghez, 1996 és 2000 között pedig a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testületének tagja lett. Később ennek a kuratóriumában is helyet kapott mint Fidesz delegálta tag.
Legfontosabb politikai pozícióját 2010 és 2012 között töltötte be, ő volt a második Orbán-kormány első kultúráért felelős államtitkára. Előtte szintették meg a kultúráért felelős miniszter pozícióját, Szőcs felettese pedig az akkori Nemzeti Erőforrás Minisztériumának (NEFMI, a későbbi EMMI) élén Réthelyi Miklós volt. Többen bírálták, hogy a kultúra területe csak egy állampolgári posztot ért meg, és Szőcs valós befolyása sem tűnt egyértelműnek. A Réthelyit váltó Balog Zoltán aztán le is váltotta Szőcsöt, helyére L. Simon László érkezett. Ekkortól Szőcs a miniszterelnök kulturális főtanácsadója lett, miközben elnökölte a Magyar PEN Clubot is. Az évtized második felében aztán a milánói világkiállítás magyar pavilonjával foglalkozott, nevéhez kötődött a sokat kritizált Sámándob-projekt, ahogy a Janus Pannonius-díj megalapítása is. Államtitkári eredményei között tartotta számon a ferihegyi reptér átnevezését, illetve az 56-os intézet létrehozását.
Szőcsöt politikai pályafutása során bőven bírálták a 2010 utáni ellenzék oldaláról, de elmondása szeritn sajátjaival éppúgy megvívta a vitáit. A Mozgó VIlágnak adott 2011-es interjújában beszélt arról: „Amint felröppent, hogy én vagyok a kultuszminiszteri poszt várományosa, azonnal elkezdődött a gyűlölködés, a torzsalkodás, a mocskolódás, a gáncs, az ármány. Ami nem a túloldalról indult, hisz riválisaim a Fideszben keresendők. Nem csoda, hogy olykor óhatatlanul is indulattal írok némelyikről.” Emlékezetes volt az is, amikor 2016-ban kiállt az akkor a hivatalos kommunikáció szerint felfüggesztett Népszabadság mellett, illetve sérelmezte a lap online archívumának eltüntetését. Ez ügyben a korábbi államtitkár még Havasi Bertalan sajtófőnöknek is odaszúrt, aki Szőcs kapcsán azt mondta: „érthető, hogy vannak, akik vonzódnak a balos szubkultúrához, és nekik most hiányérzetük van.”
„Azt a sajtószabadságot, amelyet éppen a Népszabadság létezése is fémjelzett, sérülés fenyegeti a lap megszűnésével. A sajtószabadság sérülésével pedig sérül a nemzet joga a pluralizmushoz, a sokszínűséghez, a nézetek és vélemények gazdagságához. A Népszabadság egy világnézeti és politikai alternatívát jelentett, és nem volna helyes alternatívák nélkül gondolkodnunk. A sajtószabadság egy rendszer. Ha kiesik egy eleme, működésében zavar keletkezhet” – fejtette ki Szőcs 2016-ban.
Költészete az avantgárd jegyében indult, radikális volt, megalkuvásmentes. A hetvenes években az Új Symposion és a párizsi Magyar Műhely számai voltak rá nagy hatással, ezeknek a lapoknak már az Erdélybe jutása is nagy dolog volt.
„Ha egy versben az szerepelt, hogy »magyar« vagy »szülőföld«, vagy mit tudom én, micsoda, »Rákóczi«, akkor arra azonnal rámozdult. De közben, miután ezek a cenzorok intellektuálisan nyilvánvalóan nem túlképzett emberek voltak, nem dolgozták fel azt, hogy itt egy új beszédmód jelent meg, amin hajmeresztő dolgok jönnek keresztül. De nem volt vitás, hogy előbb-utóbb rájönnek, föl fogják dolgozni, hogy itt mi van, és agyon fognak csapni bennünket. Ilyen értelemben az nem volt kérdéses, hogy meg fog ez szűnni, de meglepően sokáig talpon tudott maradni ez a lap, (nevezzük most így a Fellegvárat), és komoly nemzedékszervező erőnek, illetve keretlehetőségnek bizonyult. Aztán 1980-81 után már nagyon beborult az ég. Hangsúlyozom: abban, hogy a Fellegvár addig is megjelent, megjelenhetett, nagyon nagy szerepe volt Keszthelyi Gyulának, aki az Igazság akkori főszerkesztője volt. ő tartotta a hátát sok mindenért. Volt egy orvosnő a szomszédunkban, aki már a legelső Fellegvár után azt mondta, ennek az lesz a vége, hogy Keszthelyit leváltják, Géza pedig börtönbe kerül. Ez nagyjából így is lett” – mondta el később a Forrásnak adott interjúban. Költészetében közben megjelentek a közéleti elemek, bár azt vitatta, hogy jellegzetesen politikai költészetet írna.
„Rettenetes, ahogy elveszítjük önmagunkat a múltunkkal együtt. Géza, isten veled” – írta Facebook-posztjában Ara-Kovács Attila, aki egy másik bejegyzésében azt említette, olyan kevés, lényegtelen dolog választotta el őket, miközben oly sok iszonyatosan fontos dolog viszont összekötötte. Nyáry Krisztián pedig az alábbi 1975-ös Szőcs-verssel búcsúzott:
IX
Jaj mi lesz velünk, ha itt az éjszaka?
Az éj amelyből többet nem kelünk
kedvesem jaj akkor mi lesz? szemünk
zöldje úgy megtörik? mint az északi
üres tereken egyedül ballagó
agancsos a végtelen estében
ha elbotlik utolszor s estében
megdől az agancsa hegyén billegő
zöld szilánk megdől meginog s az űrbe
röppen: az utolsó szikra a görbe
északi fényből megmaradt szilánk –
szemünk fénye: mi s lelkünk eltávozik
a nagy hidegbe – így? s mivé változik
szemünkből a zöldszínű játszi láng?
Lánya, Szőcs Petra szintén költő, illetve olyan filmek rendezője, mint A kivégzés és a Déva.
