Nem foci, nem kastély és nem szavazat
Pottyondy Edina az influenszerek által a gyermekvédelem érdekében szervezett tüntetésen, a Hősök terén (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Pottyondy Edina standupost, a kegyelmi botrány kirobbanása után több tízezreket megmozgató, a gyermekvédelem mellett kiálló influenszertüntetés egyik fő szervezőjét választották olvasóink 2024-ben az év emberének! Ahogy az eddigi esztendőkben, úgy az elismerés mellett a nyertes ezúttal is (szimbolikus) százezer forint sorsáról határozhatott, amit – bár magunk is küzdünk nehézségekkel – szerkesztőségünk ajánlott fel, hogy az jótékonysági célt szolgáljon. Elvégre legtöbbször az segít, aki maga is bajban van.

Pottyondy Edina döntése alapján a pénzt ezúttal az Autizmus Alapítvány kapja. Az Autizmus Alapítvány 1989 óta működik folyamatosan, országos hatáskörrel, fő célja, hogy a teljes autizmus spektrumot lefedve, olyan világszínvonalú eljárásokat adaptáljon, dolgozzon ki és terjesszen el, amelyek a diagnosztikus folyamattól kezdődően a felnőttkori terápiáig lehetővé teszik a szakszerű ellátást. Illetve, hogy olyan naprakész, tudományos kutatásokon alapuló tudást közvetítsen, mely hozzájárul az autizmussal élő emberek szükségleteinek mélyebb megértéséhez.

Pottyondy Edina a Magyar Hang olvasóinak a következőképp köszönte meg az elismerést, egyben indokolta, hogy miért a választottjához kerüljön a felajánlott összeg:

Nem szeretnék senkit sem megbántani, de az az igazság, hogy nagyjából annyira megérdemelt ez az »év embere« díj, mint Tiborcz István százmilliárdjai. És a nemzeti nagytőkéssel ellentétben én elég kellemetlenül érzem magam emiatt.

Ez az elismerés a gyermekvédelmi tüntetésnek szól, aminek csak az egyik szervezője voltam, és ebbéli minőségemben is sokkal kevesebbet kockáztattam, mint Azahriah vagy a Nemakarokbeleszólni-lányok, akik a nyugodt, politikamentes életüket dobták oda Rogán Antal prédájának, vagy Osváth Zsolt, akit a szereplése miatt pedofi lvádakkal mocskol a propaganda.

Azt sem nehéz belátni, hogy Magyar Péter teljesítménye, vagy Lázár János teljesítményének hiánya, vagy Mészáros Lőrinc első billiárdja – hogy már gazdagabb mint Cristiano Ronaldo –, mind-mind jelentősebb és ikonikusabb jelensége volt 2024-nek, mint mindaz, ami hozzám köthető.

Valamint szeretném azt hinni, hogy túl fiatal vagyok még a díjakhoz, és jó lenne, ha a stand-upestem, az előadói tevékenységem emelne meg, nem az, hogy végső elkeseredésünkben és tehetetlenségünkben az utcára mentünk.

De nem tudom visszautasítani a megtiszteltetést, mert pénz jár vele. És én profi vagyok.

A Magyar Hang által felajánlott százezer forint kedvezményezettjének az Autizmus Alapítványt szeretném megjelölni. Mert az autizmus elleni küzdelemre sem tekint másként a nemzetvezető, mint a kultúrára, az egészségügyre, a vasútra, az oktatásra vagy a gyermekvédelemre: nem hoz profi tot, így az állam szépen lassan kivonul a területről. Cserben hagyja a gyerekeket, a szülőket, az ágazatban dolgozókat. Az autizmus nem reptér, nem foci, nem kastély és nem szavazat, így a kormány érdemben nem foglalkozik vele.

Nincs elég szakember, a szülők gyakran tehetetlenek, elkeseredettek és magányosak. Az egyetlen reményt az a civil szféra jelenti, ami próbál segíteni azoknak a tízezreknek, akik sok munkával, törődéssel akár teljes értékű felnőtt életet is élhetnének, de a »gyermekvédő kormány« lemondott róluk, árokba löki őket. Iszonyatos károkat okozva a gyerekek életében, iszonyatos aggodalmat és fájdalmat okozva a szülők lelkében, iszonyatos károkat okozva hosszútávon a társadalomnak.

Rájuk figyeljünk, nekik segítsünk!


Köszönettel, egy boldogabb év reményében: Pottyondy Edina

Ha Ön is támogatná az Autizmus Alapítványt, az Autizmus.hu oldalon talál munkájukról részleteket. (Számlaszámuk: 10300002- 20327589-70073285)

A Youtube-ra készített, közéletet és politikát is bőven érintői videóval százezreket elérő stand-upos a közéletet, közbeszédet formáló civil szereplők versenyében (ábécérendben) Karsai Pétert, Pop Mert Juliánt, Szimler Bálintot és a „Vidéki prókátort” előzte meg.

Ez az írás eredetileg a Magyar Hang 2025/1. számában jelent meg január 3-án.