Az áprilisi választás óta ismét beköszöntött a sajtószabadság, nincs már szükség az olvasói támogatásokra, majd a piac eltartja azokat a szerkesztőségeket, akiket eddig mi olvasók támogattunk – így érvel sok, korábban hűséges támogatója a független szerkesztőségeknek. Pedig a piaci hirdetők még nem jelentkeztek, és bár ígéret van erre, egyelőre állami forrás sem elérhető. A rendszeres olvasói támogatások(az úgynevezett mikroadományok) összegében a választások óta csökkenést tapasztalt több független szerkesztőség. Ha nem jön létre belátható időn belül az új médiatörvényben is megígért „sajtóalap”, több kisebb, független szerkesztőség komoly forráshiánnyal szembesülhet.
Különösen nehéz a kisebb vidéki, helyi szerkesztőségek helyzete: ők már április előtt is kongatták a vészharangot és előfordult, hogy csak fél fizetést tudtak utalni a dolgozóiknak. Ráadásul a magyar szerkesztőségek számára elérhető külföldi pályázatok is csökkenni fognak, hiszen a donor szervezetek is inkább a nehezebb helyzetben lévő országok szerkesztőségei felé fordulnak majd.
Erre a helyzetre kínálhat majd megoldást az idén júniusban elfogadott médiatörvény rendelkezései között szerepelő úgynevezett „Sajtóalap” létrehozása. Az alap költségvetése a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által beszedett frekvenciadíjakból, valamint bírságokból és a reklámbevételek meghatározott százalékából jön létre. „A Sajtóalap olyan elkülönített pénzalap, amelynek feladata a független médiatartalom-szolgáltatók, közösségi médiaszolgáltatások, közszolgálati műsorszámok készítésének és az etikus újságírás normái szerint működő sajtótermékeknek a támogatása, valamint az ezekhez kapcsolódó egyéb feladatok elvégzése” – olvashatjuk.
A NER alatti, kormányzati (állami) finanszírozású propagandagépezet működése talán árnyékot vet a független szerkesztőségek állami támogatásának gondolatára, szakértők szerint azonban egy átlátható pályázati rendszerrel működtetve nagy szükség van egy ilyen finanszírozási formára annak érdekében, hogy olyan, a társadalom számára fontos tartalmak is készüljenek, amiket egy kizárólag piaci alapon működő szerkesztőség esetleg nem készítene. A média szervezeti, szakmai ügyeivel foglalkozó portál, a Média1 oldalán megjelent írásában Sükösd Miklós médiakutató (ő egyébként a Független Közmédia Testület egyik – szeptember 8-án megválasztott tagja) hangsúlyozta, hogy nem a médiacégek eltartására kell a sajtóalap, hanem a demokratikus nyilvánosság újjáépítésére, a helyi nyilvánosság, az időigényes tényfeltáró újságírás, a kisebbségi média támogatására, valamint az újságírói jogvédelemre és a szerkesztőségi infrastruktúrára. Sükösd hangsúlyozza, hogy véleménye szerint rendben van, ha az állam a közmédia mellett közpénzből támogatja a független újságírást is, de csak akkor, ha ez szigorú feltételekkel, átláthatóan történik: „A sajtóalap nem lehet vállalatmentő adományozó, nem lehet újrafestett állami hirdetési kassza, politikai kegyosztás vagy a kormánypropaganda finanszírozó rendszere sem. Az adófizetői támogatás kedvezményezettje nem a tulajdonos, nem a márkanév, nem a politikai vonalasság, nem a pártérdem és nem a kapcsolati tőke. A támogatás tárgya a közfeladat: helyi ellenőrzés, tényfeltárás, közpénzfigyelés, kisebbségi nyilvánosság, szakmai közösségi fórum, bírósági tudósítás, külpolitikai áttekintés, közérthető szakpolitikai magyarázat, újságírói jogvédelem vagy a szerkesztőségi infrastruktúra digitális védelme” – írja.
Sükösd emlékeztet: számos nyugat-európai országban évtizedek óta léteznek különböző megoldások a közérdekű újságírás támogatására. Szerinte ezekből levonva a tanulságokat, érdemes lesz majd a magyarországi helyzetre alkalmazva bevezetni ezt a támogatási formát. Ez többek között azért lenne fontos, hogy legyen helyi sajtó és ne csak az önkormányzat perspektívájából lehessen értesülni a helyi ügyekről, hogy legyen lehetőség időigényes oknyomozó munkára, s hogy a környezeti, kulturális, tudományos és egészségügyi, s más társadalmilag fontos témákkal is lehessen foglalkozni a piaci feltételektől függetlenül is.
A leendő sajtóalapról, az elindulásának a pontos dátumáról részletek egyelőre nem tudhatók. Annyi kiderül a törvény szövegéből, hogy az alap a Médiatanács felügyelete alatt működik majd. A Médiatanács vezetőségének a kiválasztása pedig folyamatban van, a tisztségre pályázó 14 jelentkező meghallgatása most zárult le. Az elnöki pozícióra mások mellett Polyák Gábor jogász, médiaszakember, az ELTE professzora is pályázik, őt a Mérték Médiaelemző Műhely egyik alapítójaként kérdeztük a Sajtóalap kapcsán.
Torzult a magyar médiapiac – a médiahatóság élére jelentkezők ezt a helyzetet orvosolnák
Ezúttal négy jelöltet hallgattak meg a bizottságban. Polyák Gábor szerint a mesterséges intelligencia által előállított tartalmak szabályozásában is van dolga a hatóságnak.
Polyák úgy fogalmazott: egyetért a szándékkal és bízik abban, hogy ez a forrás elérhető lesz a szerkesztőségek számára. Hozzátette, hogy természetesen ki kell majd dolgozni egy átlátható pályáztatási rendszert. A szakember kitért arra is, hogy a törvény által az alapnak biztosított forrás (a frekvenciadíjak, reklámbevételek egy része, bírságok, stb.) komoly összeg, akár 40 milliárd forintos tétel is lehet, amiből valódi segítséget lehetne nyújtani a szerkesztőségeknek. Polyák emlékeztetett: e bevételek jelentős része a NER alatt „baráti körökhöz” juthatott, és ezen felül még több tíz milliárd forintnyi állami hirdetési pénz került a Fidesz-propagandát visszhangzó médiumoknak. A Mérték szakembere szerint a Sajtóalap pályázatai valószínűleg leghamarabb csak a jövő éve elején lesznek elérhetők, s ez probléma lehet főleg az erőforrásaik utolsó morzsáit felélő kisebb, vidéki szerkesztőségeknek.
A Magyar Újságírók Szövetsége (MUOSZ) még májusban kiadott egy vitaindító állásfoglalást egy javasolt „médialap”-ról. Ebben kiemelik, hogy a valódi, független sajtó a kultúra része, így – más szereplőkhöz (színház, film, művészeti oktatás, közgyűjtemények stb.) hasonlóan megérdemli a költségvetési támogatást. A dokumentum a közpénzből támogatandó értékek között sorolja a vidéki sajtót, a kulturális sajtót, a nyomtatott sajtót, az oknyomozó- és általában a közérdekű újságírást, valamint a szerkesztőségek technikai fejlesztését. A „médialapról” a MÚOSZ vitaanyaga leszögezi: annak a politikától függetlenül, átlátható módon kell működnie, pályázati formában, szakmai zsűri bevonásával. Ehhez forrást is javasolnak: az azóta megszüntetett Szuverenitásvédelmi Hivatal költségvetését, és – a teljes átvilágítást követően – a közmédia költségvetésének öt-tíz százalékát. A MÚOSZ elnöke, Kocsi Ilona a Magyar Hangnak kijelentette: a független sajtó támogatásra szorul az elmúlt tizenhat év után. Hiszen ezalatt a kormányzati hirdetések szinte kizárólag a kormányközeli sajtóhoz kerültek, s az így tönkretett hirdetési piac szerinte még nem állt helyre. „A közönség jó része úgy gondolja, hogy kormányváltás volt, és mostantól kezdve a független média lubickol, nincs többé anyagi gondja, megvannak a működéshez szükséges feltételek. Pedig a klíma lehet, hogy megvan, de a feltételek nincsenek meg”– tette hozzá az elnök.
