A klímaváltozás miatt nagy aszályokra készülhetünk, holott a vízzel már most sem állunk jól: több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik. A szakemberek szerint azonnali kormányzati intézkedésekre van szükség, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát.
A klímaváltozás és az ökológiai válság katasztrofális hatásait a koronavírus-járvány idején talán már nem kell különösebben hangsúlyozni. Az emberi tevékenység miatt ránk szabadult kórokozó mellett azonban számos olyan problémával is meg kell küzdenünk a következő évtizedekben, amelyek ma még sokak számára nehezen észrevehetők. Ezek közé tartozik az éghajlatváltozás, amelynek hatásai szempontjából Magyarország az Európai Unió egyik legsérülékenyebb országa.
Már most pontosan látszik, hogy mire számíthatunk: szélsőséges időjárásra, aránytalanul eloszló csapadékra, elmosódott évszakokra, egyre nagyobb forróságra és aszályra. Mindezek alapvetően alakíthatják át az életmódunkat, kérdés, hogy vajon az ország felkészült-e a kihívásokra, és képesek leszünk-e alkalmazkodni a helyzethez.
– A klímaváltozás hatásai egyértelműen látszanak, de ne egyik napról a másikra bekövetkező katasztrófára gondoljunk, ez egy lassú folyamat – fogalmaz a Magyar Hangnak Podmaniczky László, a Szent István Egyetem Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézetének docense. – Amit már évek óta tapasztalunk, hogy eltűnnek a karakteres évszakok, összemosódik az ősz a téllel, a tél a tavasszal. A csapadék koncentráltan jelentkezik, főként eső formájában, hó lényegesen kevesebb esik, mint korábban, és a nagy fagyok is egyre ritkábbak, nyaranta pedig évről évre nagyobb a forróság. Magyarország a mediterráneumra jellemző időjáráshoz közelít – magyarázza.
A szakember szerint a hazai mezőgazdaságnak nem is annyira az emelkedő hőmérséklet, mint a csapadék aránytalan eloszlása okoz hatalmas problémát. Mert bár a talajnak van vízraktározó képessége, az intenzív csapadékkal nem tud mit kezdeni. – Az eső nagy része elillan, közben azonban az eróziós hatása miatt jelentős pusztítást végez. Ezért is nagyon fontos kérdés a vízvisszatartás, vagyis hogy mennyit tudunk megőrizni a csapadékból.
Podmaniczky László elmondja, több koncepciót is kidolgoztak már a víz visszatartására, minden szempontból megnyugtató és hatékony megoldás azonban még nem született. – A Tisza menti VTT (Vásárhelyi-terv-továbbfejlesztés) tározók építésekor felmerült, hogy azok árvíztől függetlenül is tarthatnának vizet, hogy abból lássuk el a mezőgazdaságot. Árvíz esetén azonban így a tározók nem tudnák ellátni a feladatukat, ami katasztrófához vezethet.
Megoldást jelenthet ugyanakkor az is, ha sikerül javítani a talaj vízvisszatartó képességét. – Erre a különféle talajkímélő módszerek alkalmazásával nyílik lehetőség, amelyek szakítanak a hagyományos műveléssel, elsősorban a szántással. – A szántás több előnye mellett kárt is okoz, mindenekelőtt azért, mert kiszárítja a talajt. Ezt sok esetben maguk a gazdálkodók is felismerik, és a szükséges reformokat a saját gazdasági érdekükből végrehajtják. Vagyis a piaci szemlélettől nem teljesen idegen a környezethez való alkalmazkodás.
Magyarországon azonban nem az alkalmazkodó mezőgazdálkodás dominál, a növénytermesztés jelentős hányadát az iparszerű mezőgazdaság teszi ki, amelyre a nagy táblás területű gazdálkodás jellemző. – Így volt ez a tsz-időkben is, és ha történtek is változások, az elmúlt időszakban ismét a területek összevonása határozza meg a mezőgazdaságot. Hiszen a nagyobb táblát hatékonyabban lehet gépesíteni, és az öntözéses megoldások is egyszerűbbek.
Az iparszerű mezőgazdaság filozófiája szerint, ha valami nem áll rendelkezésünkre, akkor megteremtjük a feltételeit: ha nincs, csinálunk. Ez pedig érthetően jelentős környezeti átalakítással jár. Ezzel szemben az alkalmazkodó mezőgazdaság lényege, hogy – elfogadva a környezet adottságait – a lehető legkevesebb beavatkozással gazdálkodunk. – Az iparszerű gazdálkodás dominanciája ellenére nincs nagy hagyománya itthon az öntözéses gazdálkodásnak, mert a klíma eddig lehetővé tette, hogy a két fő növényünk, a búza és a kukorica megteremjen. A jelenlegi és az elkövetkező években várható csapadékmennyiség miatt azonban valamit ki kell találni, különben jelentősen romolhat termesztett növényeink termésbiztonsága.
Az elmúlt években a mezőgazdaság területén született kormánydöntések a szakember szerint arról tanúskodtak, hogy a környezeti szempontokat folyamatosan háttérbe szorítják a gazdasági szempontok. – Mostanra azonban elértünk oda, hogy a környezeti kérdések gazdasági kérdésekké váltak. Nem véletlen, hogy a kormányzat különféle öntözéses programokat indított, ám ezek hatása egyelőre bizonytalan.
– Egy tavalyi felmérés a világ 138 országát rangsorolta a várható aszályok kockázata szerint, hazánk a vizsgált országok közül a 16. helyen áll, holtversenyben Pakisztánnal és Tunéziával – mondja a Magyar Hangnak Kajner Péter, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója, és a WWF Magyarország Élő Folyók program szakértője. – Mindeközben Magyarország vízmérlege negatív: az országból több víz folyik ki, mint amennyit folyóink a határokon túlról ideszállítanak.
Kajner Péter hangsúlyozza, vízveszteségünk évről évre hatalmas mértékű: 6 km3-rel több távozik tőlünk, mint amennyi érkezik. – Ez olyan, mintha a Balatont évente közel háromszor teljesen leürítenénk. Vízgazdálkodásunk ma az árvízi víztöbbletet, belvizeket azonnal elvezeti, a szárazsággal azonban nem nagyon tud mit kezdeni. Ez a rendszer kiszárítja az országot. A mezőgazdaságban évi százmilliárdos nagyságrendű kárt is okozhat az aszály, de a vízhiányt az ipar és a lakossági vízellátás is megérzi.
– A kormányzati bürokráciacsökkentés jegyében rendszeresek a háttérintézményeket és a szakapparátust érintő leépítések, átszervezések – fogalmaz a szakértő, aki szerint a vízügyi adminisztráció működésében dominálnak az árvízvédelem, belvízvédelem szempontjai, miközben a környezet- és természetvédelem szakirányítása és hatósági intézményrendszere az EU-csatlakozás után lassan, majd 2010 után gyorsuló ütemben gyengült meg.
Kajner Péter rámutat, a XXI. század kulcsfontosságú erőforrásai a víz, a talaj és a biodiverzitás. – A mai tájhasználat, intenzív mezőgazdasági termelés, vízgazdálkodás következtében ezekkel az erőforrásokkal pazarlóan bánunk. Ha élőhelyeink tovább szegényednek, folytatjuk országunk kiszárítását, egyre védtelenebbé válunk a klíma szélsőségeivel szemben. Így a természeti erőforrásaink megőrzése és gyarapítása nemzetbiztonsági kérdés.
Magyarország klímabajnok, mondta Orbán Viktor miniszterelnök tavaly decemberben, váratlan kijelentését éles zöld fordulat követte a kormány kommunikációjában. Kajner Péter szerint ez az irányváltás szükséges volt, de semmiképpen nem elégséges. – A klímavédelmi akciótervben a vizek védelméről egyetlen pont szól. Ennek a konkrét vállalása a külföldről érkező hulladéktól tisztítaná meg a folyókat. Azonnali intézkedésre lenne szükség viszont a vízgazdálkodásban: a vízelvezetés helyett a vizek természetközeli módszerekkel történő visszatartására kellene koncentrálni a fejlesztéseknél és az üzemeltetésnél. A természetvédelem ebben partner lehet, meg kellene erősíteni szakembergárdáját, technikai hátterét és jogköreit.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/25. számában jelent meg június 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
