Tizenkét lépést fogalmazott meg a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) az egészségügyi ellátórendszer működőképességének megőrzése, valamint az ellátás minőségének és biztonságának javítása érdekében.
Mint írták, „a járványt megelőzően is széttagolt, rossz hatásfokkal működő magyar egészségügy az utóbbi évtizedek legnehezebb szakaszát éli. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény és a covid kettős nyomás alá helyezte az egészségügyet.”
Figyelmeztettek, hogy „elmaradt a kellő nagyságú – az orvosokéhoz hasonló megbecsülést kifejező – szakdolgozói bérfejlesztés, ami az ellátórendszeren belül tovább fokozta a feszültségeket. Egyrészt a növekvő béraránytalanság, másrészt a növekő szakdolgozó hiány miatt. A politikai kockázatot kerülő, széttagolt irányítású járványkezelés a második hullámtól késve hozta meg a korlátozó intézkedéseket. Az esetszámok növekedése időről időre nagy terhet rótt az ellátórendszerre. Az ellátást nehezítették a későn és nem konzekvensen érkező intézkedések, protokollok, valamint az adatok nyilvánosságának hiánya. Ugyanígy aránytalan terhet rótt az elöregedő háziorvosi/alapellátó rendszerre is a járványügyi feladatok teljesítése. Mindez a magánellátás szerepének erőteljes növekedését hozta magával. Ez a munkaerő elszívó hatás miatt a közellátás működőképességét veszélyezteti.”
Hozzátették: „a kapacitáshiány okozta hosszabb várakozási idő a magánegészségügy felé tereli a betegeket, de ezt nem mindenki tudja megfizetni. A megindult folyamatok a magyar egészségügy kettészakadásával fenyegetnek”.
Hangsúlyozták, hogy a magyar állampolgárok egészségét és ellátását fenyegető fenti veszélyekre az egészségügyi dolgozók hivatásrendi köztestületei, mint a MOK és a MESZK együtt kívánják figyelmeztetni a magyar társadalmat.
A következő lépések ezért szerintük elengedhetetlenek:
1. A szakdolgozók bérének érdemi emelése.
2. Kiszámítható jövőkép az egészségügy minden dolgozója számára, szakdolgozói életpályamodellel.
3. A járványkezelés eddigi gyakorlatának szakmai szervezeteket bevonó elemzése.
4. Szükség van a járványkezelés adatainak széleskörű nyilvánosságra hozatalára.
5. A közegészségügyi – járványügyi rendszer szervezeti megerősítése, az ÁNTSZ eredeti szervezetének és jogosítványainak visszaállítása.
6. Az egészségügy depolitizálása.
7. Az ellátórendszer szerkezetének és finanszírozásának hozzáigazítása a megváltozott szükségletekhez és szakmai, tudományos fejlődéséhez. Az elkerülhetetlen financiális és szerkezeti átalakítás transzparens előkészítése, a titkosított reformtervek publikussá tétele.
8. Az új finanszírozási és szabályozási rendszernek az értékalapú egészségügy elvein kell alapulnia.
9. Az ügyeleti rendszer és az ügyeleti bérezés rendbetétele.
10. A műszak átadás-átvétel idejének anyagi ellentételezése a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók számára.
11. A 13. havi cafeteria és illetményrendszer bevezetése a szakdolgozók körében. Továbbá az egészségügyi ágazati gyógyszer program elindítása: akik egy életen át gyógyítottak, ápoltak, beteget láttak el, nyugdíj után ne kerülhessenek olyan helyzetbe, hogy nem tudják kifizetni a gyógyszereiket.
12. A közfinanszírozott és a magánegészségügy szabályozott együttműködését kell megvalósítani. Egy, közös egészségügyre van szükségünk, a közellátás megfelelő szinten tartásával, a köz- és magán jól szabályozott, egymást segítő együttműködésével.
Leszögezték, hogy a fentiek érdekében azonnali szakmai párbeszédre, tárgyalások megkezdésére és intézkedésekre van szükség, mind a járványkezelés hatékonyságának javítása, mind pedig a közellátás működőképességének megtartása érdekében.
