– Idén tavasszal kezdtem azt érezni, hogy a helyzet tarthatatlan, káosz van, mindenki bizonytalan, közben a pártvezetés vágóhídra akarja vezetni a Momentum jelöltjeit – erről is beszélt a Magyar Hangnak Fekete-Győr András, a párt alapítója, aki a héten felvetette: nem kellene elindulniuk a 2026-os választáson, ehelyett egy 500 milliós rendszerváltó alapra kellene fordítaniuk a parlamenti erőforrásaikat. De vajon nem hagynák-e ezzel cserben a saját szavazóikat? Nagyinterjú!
Hirdetés – Mire fogad: a DK vagy a Momentum szűnik meg előbb?
– Szerintem a Momentum nem szűnik meg, de ez csak rajtunk múlik. Ha egy párt nem indul el egy választáson, az hasonlít arra, amikor egy olimpikon nem indul el egy olimpián. Attól még, hogy kihagy egy olimpiát, a következőn nyerhet aranyat, ahogy a Momentum is indulhat a 2029-es, illetve 2030-as választásokon.
– Azért a Momentum mostanában nem volt olimpikonokra emlékeztető formában... Ön miért veri be az utolsó szöget a pártja koporsójába?
– A Momentum utolsó szöge az lenne, ha elindulna a 2026-os választáson, és ezzel meggátolná a rendszerváltást. A kezdeményezésem a párt újjászületését jelentheti.
– A párton belül milyen reakciókat tapasztalt a felvetésére?
– Kétféle reakció van. Vannak a sértettek, csalódottak, akik szerintem egyfajta naiv idealizmus által vezérelve azt hiszik, hogy el kell indulni a választáson akkor is, ha most nem sok esélyünk van a parlamentbe jutni. Ők azt mondják, ha kell, haljunk meg állva. Én ezzel mélységesen nem értek egyet. Ahogy azok a harcostársaim sem, akik talán jobban értik és érzik a valóságot. Szerintük az a jó az irány, amit javaslok. Azért kezdeményeztem rendkívüli küldöttgyűlést, hogy a demokrácia alapintézményével élve nézzük meg, hogy melyik iránynak van többsége.
Fekete-Győr András szerint ketté is szakadhat a Momentum
Ha a párt elindul a 2026-os választásokon, akkor azt már nem velem fogja megtenni – jelentette ki a volt elnök.
– Azért a kritikusai szerint ez inkább Fekete-Győr András „Út a Tiszába” programja. Mennyire szól a javaslata a bosszúról azért, mert tavaly nyáron nem választották ismét pártelnökké? Szoros küzdelemben, de alulmaradt.
– A tisztújítást követően mindent megtettem, hogy stabilitás legyen a pártban. Csak a legbelső körökben fogalmaztam meg konstruktív kritikát a pártvezetéssel szemben, miután a Momentum teljesen eltűnt egészen a gyülekezési jog aljas korlátozásáig. Közben az Orbán rendszer politikai elítéltje lettem, otthagytam a parlamentet, és a Momentum pártalapítványának lettem az elnöke. Idén tavasszal kezdtem azt érezni, hogy a helyzet tarthatatlan, káosz van, mindenki bizonytalan, közben a pártvezetés vágóhídra akarja vezetni a Momentum jelöltjeit és a legjobb szándékai ellenére, de a rendszerváltás kerékkötőjévé tenné a pártot. A Momentum alapítójaként erkölcsi felelősséget éreztem azért, hogy ezt ne hagyjam, ezért léptem ki a nyilvánosság elé.
– Amit Tompos Márton Momentum-elnök úgy értékelt: „értjük, hogy a figyelem a politikus lételeme, de van, amit a közösség érdekében nem szabad átváltani lájkokra”. Ebből kiindulva nem tett rosszat a pártjának azzal, hogy kivitt egy belső dilemmát a nyilvánosság elé?
– Éppen ellenkezőleg! Ez egy közügy! Annál nagyobb közügy 2025 Magyarországán nincs, minthogy lesz-e rendszerváltás vagy sem. És közügy az is, hogy a Momentum a maga 2-3-4 százalékával elindul-e a választáson, és kerékkötője lesz-e a változásnak. Nekem kutya kötelességem volt a kezdeményezésemet a választópolgárok elé tárni.
– Ugyanakkor a Momentum pont mostanában próbált magára találni, a párt aktivistái hetek óta az utcán vannak, hidat foglalnak, tüntetnek. Ezzel Ön nem az ő munkájuknak tett keresztbe?
– Éppen ellenkezőleg. Én úgy gondolom, hogy a hiteles politizálás két részből áll: figyelemfelhívásból és politikai eredmények eléréséből. Az elmúlt hetek utcai aktivitásai alkalmasak voltak a figyelemfelhívásra, de az ezt követő eredményfókuszú cselekvésre nem láttam elképzelést a pártvezetéstől. Az 500 millió forintos Rendszerváltó Alapra tett javaslatom ezt az űrt töltené ki. Visszatérve a kérdésre: szerintem az tesz keresztbe a munkájuknak, hogyha a választásokon vágóhídra vezetik őket, és ne adj’ isten emiatt nem lesz változás Magyarországon. Szeretném, hogy a párttársaim velem együtt a tükörbe tudjanak nézni 2026 után is. A Momentum a megoldás része legyen, ne a problémáé. Mondhatnám úgyis, hogy a történelem jó oldalára kell állnunk.
– A másik felmerült kritika, hogy nem hagyják-e cserben a szavazóikat, ha küzdelem nélkül, feltett kézzel elvonulnak? Ha a Fidesz, Tisza és mondjuk a Mi Hazánk jut be a parlamentbe, ki fogja képviselni a liberális értékeket?
– Amikor 2017 és 2021 között vezettem a Momentumot, akkor nem voltunk parlamenti párt, mégis átlagosan 500 ezer szavazót képviseltünk. Parlamenten kívüli mozgalomként egy európai, szabad, haladó szellemű eszmét képviselt a Momentum, és jöttek vele az emberek. Az egy nagyon szomorú fordulata a magyar politikai gondolkodásnak, hogy az elmúlt években a pártok fő céljának a parlamenti pozíciók hajszolását, maximalizálását tette alapvetéssé. Miközben elveszítettük azt a gondolatot, hogy a politikának alapvetően a haza szolgálatáról, a közérdekről, nem pedig a pártos vagy önérdekekről kell szólnia. A Momentum története számomra világosan mutatja: nem a parlamenti pozíción múlik a sikeres politizálás, sőt, lehet, hogy jobban lehet hitelesen politizálni ma is a Parlament falain kívül.
Lánczi Tamás indulásra buzdítja a Momentumot, Fekete-Győr szerint ez bizonyítja, jó úton járnak
Mit tegyen a Momentum 2026-ban? Erről bontakozott ki vita szerdán, még a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke is megszólalt. A párt elnöksége ülésezik.
– És az jobb, ha a Momentum helyett az egyetlen bejutó, nem jobbos párt a DK lesz?
– Jós nem vagyok. Politikus vagyok. Azt tudom, hogy most kellett ezt a kezdeményezést útjára indítani, mert most lehet eldönteni, hogy a Momentum a rendelkezésére álló forrásokat a kormány kottája szerint égeti el a jelöltállításokra és a választási részvételre, vagy – valószínűleg komolyan meglepve ezzel a rogáni hatalomgyárat – létrehoz belőle egy 500 millió forintos rendszerváltó alapot. Három fontos célról beszélünk: az első a kormánykritikus, vidéki sajtó megsegítése. A második az Orbán-rendszer politikai üldözötteinek a védelme, míg a harmadik a rendszerellenes tüntetések, szerveződések támogatása. Ha beleöntjük az erőforrásainkat a jelöltekbe és az indulásba, akkor nem lenne kapacitás ezeket az ügyeket felkarolni.
– Na de akkor az is megindokolható, hogy egy Tisza-győzelem esetén 2030-ban meg azért ne induljon el a Momentum, hogy emiatt nehogy nagyobb esélye legyen visszatérni a Fidesznek.
– A legfontosabb kérdés ma az, hogy lesz-e 2026-ban változás. Itt nem a Momentum esélyeiről, hanem a rendszerváltás esélyeiről van szó. Most kell becsületbeli döntést hozni. Én abban hiszek, hogy a rendszerváltás egy vadonatúj helyzetet teremt Magyarországon 2026-ban: rengeteg lehetőség nyílhat a magyaroknak, a különböző értékrendű kis- és középvállalkozásoknak, és a különböző értékrendű pártoknak is egy teljesen új világ jöhet.
– Az ellenzék azon része, aki kritikával illeti Magyar Pétert és nem szavazna rá, azt szokta aggodalomként megfogalmazni, hogy az ő hatalomra kerülése csak a NER egy újabb verzióját hozná el. Ön erről a felvetésről mit gondol?
– Kétségeim, félelmeim nekem is vannak, de kinek nincsenek? Mi nem Magyar Pétert segítjük, hanem a rendszerváltást. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi Tisza-szavazók között is sokan gondolkodnak így. Velük együtt az elsők között leszünk – én magam is biztosan – akik ütni fogjuk az asztalt és felemeljük a szavunkat, ha azt látjuk, hogy NER 2.0 épül. Én azért nem félek, mert ismerem ezeknek a rendszerváltást vágyó szavazóknak a gondolkodásmódját, és tudom, hogy ha kell, ők is velünk együtt mozdulnak. Hangosan, határozottan, úgy, hogy azt minden hatalom megértse. De ez továbbra sem a mai nap kérdése. Most az orbáni rezsim megdöntése a feladat, amikor ezzel megvagyunk, akkor lehet arról beszélni, hogy megfelelő mederben zajlik-e Magyarország újjáépítése.
– Mi vezetett egyáltalán oda, hogy a Momentum egy a megszűnés határán billegő párt lett, és nem pedig egy Tiszához hasonló potens erő?
– Ez egy komplex kérdés. Röviden: a 2022 előtti korszellem az összefogásról szólt. Mi belementünk az összefogásba, ami egy kudarc lett.
– Vagyis hibáztak az összefogással?
– A Momentum az értékei mentén cselekedett. Rendszerváltó pártként jöttünk létre. 2021-ben pedig az összefogás jelentette az egyetlen lehetőséget a mielőbbi rendszerváltás érdekében. Ez összhangban volt a szavazóink elvárásával is. Én vezettem a Momentumot, amikor az összefogás részei lettünk, én pedig demokrata politikus vagyok. Amikor kikényszerítettük az előválasztást, akkor ezzel a szavazóink több mint 90 százalékát képviseltük – ők azt akarták, hogy a Momentum legyen a legerősebb szereplője az együttműködésnek. Aztán ’22-ben nem sikerült a kormányváltás, majd jött egy hároméves parlamenti periódus, ami nem úgy sikerült, ahogy sikerülhetett volna.
– Min múlt, hogy ez a parlamenti munka elcsúszott?
– Sok javaslatot tettünk többen is arra, hogy politikát a kétharmados parlamenten kívül csináljunk. Hogy a bársonyszék-politizálást egy ellenállási mozgalom váltsa fel. Azt gondoltam, hogy fel kell karolni az emberek problémáit a vidéki városokban. Ez Egerben a vezetésemmel sikerült, ahol kiharcoltuk, hogy ne a belvároson át vezessen egy megépítendő elkerülő út, Debrecenben viszont már nem tudtunk hatékonyan fellépni az akkugyárak ellen, mert a pártot lekötötte a parlamenti munka. Rossz helyen volt a fókusz.
– A Momentum elmúlt nyolc évének mik a legfőbb tanulságai az ön számára?
– Sok mindent tanultam, a rendszerellenes politikai küzdelmek neveltek fel. 8 évvel ezelőtt nagy Fidesz-veréssel indultunk el, Dávidként legyőztük Góliátot. A sikertől némileg elvakítva bíztunk önmagunkban, és azt gondoltuk, hogy bőven elég az, hogy tele vagyunk ambiciózus, bátor, képzett, tehetséges, és a tanulmányaik során Európát és a világot megjárt emberekkel. Nem vettük észre, hogy a politika mindennapjaiban megszerzett tapasztalat mennyire hiányzik még az eszköztárunkból. A mából visszatekintve tisztán látszik, hogy sokszor elefántcsonttoronyból szemléltük a világot, és még bőven nem tudtuk, hogy valójában mennyi mindent nem tudunk a társadalmunk valódi mélységeiről, működéséről. Sokat tanultam azóta a személyes áldozathozatalról is. Megtehettem volna, hogy visszamegyek a parlamentbe, miután a NER bírósága felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt azért, mert békésen, de határozottan tiltakoztam a rezsim jogfosztásai ellen. Nem ezt választottam, mert éreztem, hogy most máshol van a helyem, másképpen tudom a rendszerváltás ügyét a legjobban szolgálni.
– Akkor ha lejár a momentumos képviselők kitiltása a parlamentből, már nem kéne visszaülniük?
– Nem az a kérdés, hogy visszaülnek-e, hanem az, hogy mire használják a parlamenti részvételért járó támogatásokat. Szerintem azért kell visszaülni a parlamentbe, mert a Rendszerváltó Alap 500 millió forintjához parlamenti erőforrásra van szükség, ezért, és csak ezért érdemes lehet egy technikai részvételben gondolkozni. Csak úgy kapja meg a Momentum ezt a támogatást, hogy ha bent van a parlamentben. Lehet úgy is dolgozni, mint Hadházy Ákos, aki elmegy szavazni, aztán visszatér az utcára.
– A Rendszerváltó Alapról szóló projektjében mennyire számít Hadházy Ákosra? Azért is kérdezem, mert láthatóan feszültté vált a viszony közte és a Momentum közt, ő nem örült a párt hídfoglalásainak.
– Ákosnak nagyon tetszett a javaslatom, külön bejegyzésben méltatta a rendszerváltó alapot, hogy már korábban is erre kellett volna szerinte fordítani az erőforrásokat. Hadházy Ákost a harcostársnak tartom, a mi kapcsolatunk stabil.
– És a rendszeres keddi tüntetésekről és a hídfoglalásokról mit gondol?
– A Momentum egy progresszív Európa-párti demokrata erő, mozgalom, és ennek megfelelően a politikai közéletet is tudja alakítani. Ezt teheti hídfoglalással is, aminek az első néhány epizódjával én nagyon egyetértettem, nem véletlen voltak ott még sokan. De ez a már említett figyelemfelhívás lába a politizálásnak, nem pedig az eredményes cselekvés.
– Akkor ezek szerint a mostani hídfoglalásokkal már nem ért egyet.
– Félreértés ne essék, a kitartást nagyon tisztelem, csak nem látom a kezdeményezés kifutását. Amíg a törvényt nem szavazták meg, addig természetesen volt értelme erőt gyűjteni és demonstrálni. A Pride-ra a Momentumnak nagy erőkkel készülnie kell, mert amikor egy rendszer nyíltan vadászni kezd a saját állampolgáraira, és meg akarja fosztani őket az alkotmányos jogaiktól, akkor a legnagyobb bűn az, ha nem állunk ki egymásért.
– Nyilatkozta, hogyha a Momentum mégis úgy dönt, hogy elindul ’26-ban, akkor ön kilép onnan. Ez jelentheti-e azt, hogy később szervezne másik pártot?
– Ez a nyilatkozatom arra vonatkozott, hogy nem leszek a rendszerváltás kerékkötője, és nyilván olyan közösségben sem tudok maradni, ami tudtán kívül, de valójában erre készül. Politikusként a haza szolgálatára, az európai értékek képviseletére tettem fel az életemet. Ne keverjük össze a célt és az eszközt. A cél Magyarország felemelkedése, a közös értékeink képviselete. A pártok pedig eszközök ehhez. A Momentum egy nagyon értékes közösség, és abban reménykedem, hogy megérti a történelem szavát, felelős döntést hoz és megmarad a gerince.
– Akkor olyan más ellenzéki pártoknak sem kellene elindulnia, mint a Kutya Párt vagy a DK?
– Mindenkinek el kell dönteni, hogy a probléma vagy a megoldás része szeretne-e lenni. Aki valóban a rendszerváltást szeretné, annak most kellene megtalálnia, hogy hogyan tudja ezt a legjobban elősegíteni. A Kutyapárt, a DK, MSZP, Jobbik, 2RK, Párbeszéd és a többiek is találkoznak az én gondolataimmal, és bízom benne, hogy ez konstruktív vitát gerjeszt náluk is. És azt is remélem, hogy lesznek, akik be fogják látni azt, hogy igazunk van.
– Akkor ön szerint egyéni képviselőjelöltként is csak tiszások induljanak, mások ne?
– Én elsősorban pártok tekintetében fogalmaztam meg a kezdeményezést, nem képviselőjelöltekre. Nekem barátaim és harcostársaim is indulnak egyéni választókerületekben. Szorítok annak, hogy ők valahogyan meg tudjanak egyezni a Tiszával vagy egy előválasztáson le tudják játszani ezt a meccset. Az ugyanakkor szerintem mindenkitől elvárható, hogy egy az egy elleni indulás legyen a végén.
– Túl sok realitása nincs, hogy a Tisza bármilyen előválasztásba belemenjen, többször elmondták, hogy mind a 106 helyen indulnak és pont.
– Tegnap pedig még az sem tűnt reálisnak, hogy Gyurcsány Ferenc nyugdíjba vonul.
– Ha már itt tartunk: örül, hogy Gyurcsány Ferenc visszavonul?
– Ki ne örülne? Gyurcsány Ferenc egy fontos döntést hozott, akkor is, ha ennek 19 évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Történelmi időket élünk, amikor sok mindenkinek kell nagy döntéseket meghoznia a rendszerváltás érdekében.
– Sokat emlegeti a rendszerváltást, ön szerint mi mutatná azt, hogy ezt ténylegesen sikerült is végig vinni? Nyilván egy kormányváltás nem feltétlenül jelentené ezt önmagában.
– Például ha egy új magyar alkotmányt nem Szájer József írna a vonaton a tabletjén, hanem a társadalom közösen alkotná meg. Vagy ha a magyar köztévében különböző pártok, mozgalmak képviselői egymással vitatnák meg a közös ügyeinket. Ha a köztévét felügyelő szervben nem csak a Fidesz emberei ülnének, hanem az ellenzéki pártok képviselői is. Ha a parlamenti munka során a konstruktív ellenzéki javaslatoknak is lenne esélyük arra, hogy részévé váljanak a közös gondolkodásnak. Ha az országunk közös ország lenne, lenne egy egyfajta kiegyezés, felülemelkedés a lövészárkokon. Magyarország sikeres jövőjének záloga, hogy befejezzük az örökös, meddő háborúskodást a pillanatnyi pártos érdekek mentén. Nem kell mindenben egyetérteni, még csak nem is kell mindent megbocsátani, de végre valóban a nemzet sikeréért kell jó szakemberekkel, nyitott elmével, konstruktív vitákkal dolgozni.
