Az őszinte értékelés szándékával – így szerepelt a meghívóban – rendeztek kerekasztal-beszélgetést az önkormányzati választásról Fidesz-közeli elemzők hétfőn a Kossuth Klubban. Két fideszest is meghívtak, Barna Jánost, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnökét, aki a szécsényi választásról beszélt, és Hoffer Barnabás Tivadart, aki Dunaharasztiban volt kormánypárti képviselőjelölt, de nem nyert.
A kemény szavak helyenként kísértetiesen emlékeztettek az ellenzék és a kritikus értelmiség évek óta hangoztatott narratívájára. A sajtó alapvető feladatát el nem látó kormánypárti médián – utóbbinál Zárug Péter Farkas hiányolta a kérdések felvetését –, a kritika szőnyeg alá söprésén, az értelmiség háttérbe szorulásán túl az értékelvű politizálástól való eltávolodás is téma volt a beszélgetésen. Zárug egyenesen odáig ment, hogy a Fidesz nem keresztény-nemzeti politikát, hanem plebejus erőpolitikát folytat.
A kérdésekkel együtt több mint háromórásra nyúló rendezvényen elhangzott észrevételekből szemezgettünk:
- Újra kétpólusú a politika, vége a centrális erőtérről szőtt álmoknak. Ez a magyar történelem korábbi korszakaira emlékeztethetett volna, és még a közelmúltig is beszéltek róla fideszesek. Simon János szerint egyfajta történelmi trend volt Magyarországon, hogy létezik egy stabil, nagy többséggel rendelkező jobboldali tömb és a mellette ellenzéki erők, akárcsak Tisza István idejében vagy a két világháború között, ám úgy tűnik, most ez mégsem így lesz, megváltozott a helyzet, újra politikai verseny van.
- Még nehezebb lesz a Fidesz dolga két év múlva Galló Béla szerint, mert a vesztes településeken már nem lesz a kezében a helyi média.
- Nem Soros csinálta, de Soros csinálta. Bár Galló Béla az elején leszögezte, nem a nemzetközi összeesküvés okozta a Fidesz vereségeit, pár perc múlva már azt ecsetelte, hogy az ellenzéket külföldről támogatják, ezt azonban semmivel nem támasztotta alá azon kívül, hogy Karácsony Gergelyt többször is fogadta Frans Timmermans még a választás előtt, a politológus szerint Budapest új főpolgármestere az EU-biztostól kapott „utasítást” az összefogásra. Később Fricz Tamás kijelentette, „Soros fizeti az ellenzéket”.
- Protestszavazás volt az önkormányzati választás, nagypolitikai színezetet kapott, amire a Fidesz nem készült fel, az ellenzéki kampány sikere pedig annak köszönhető, hogy érzelmekre épített. Galló Béla szerint ez nem volt nehéz, mivel az elmúlt 30 évben a gyűlölet mozgatta a magyar politikát.
- Nem működött a Karácsony Gergely alkalmatlanságára építő fideszes kampány, és nincsenek migránsok, vagyis ezzel már nehéz kampányolni Galló szerint. Simon János elbizakodott és rugalmatlan kampányról beszélt.
- Az ellenzéki előválasztás, ahol a lehetséges főpolgármester-jelölteket versenyeztették, jó ötlet volt, a választók követték az eseményeket, a kormányközeli média is emelte az eseményt azzal, hogy foglalkozott vele. Ez számított, nem az, hogy kevesen vettek részt az előválasztáson, vélte Simon.
- Az ellenzék jól beágyazott jelölteket indított, sok helyen ez okozta a fideszesek vereségét. A Fidesz úgy gondolta, „lecserélhetőek” a helyi jelöltek, megtehetik, hogy leszednek egyet a sakktábláról és feltesznek egy másikat, de kiderült: korántsem mindegy, hogy ki indul helyben.
- Fricz Tamás szívesen látott volna egy szép Békemenetet a választást megelőzően, de erre nem volt fogadókészség.
- Borkai bizonyíték volt a választók számára arra, amit az ellenzék évek óta hangoztat: a fideszes urizálásra. Ennek ellenére nem elsősorban Borkai okozta a vereséget, hanem a hangulat változása. Kérdés, hogy ezt mi okozta. A probléma nyilván régebbre nyúlik vissza, mint a Borkai-botrány kitörése, vélte Zárug Péter Farkas.
- Eltávolodott az értékelvű politizálástól a Fidesz, Zárug kemény szavakkal illette azokat, akik szerint „a hagymázas ideológiáktól” (ami alatt valószínűleg az elveket kell érteni) meg kell szabadulni. A polgári-keresztény-nemzeti politika mikor változott át plebejus erőpolitikává, „mikor volt a vágányátállítás”, ezt ki, mikor, kivel beszélte meg, és egyáltalán milyen pártállású most a Fidesz? – tette fel a kérdést.
- Ki kell tekinteni a dobozból, meg kell érteni, hogy az ellentétes oldal hogy gondolkodik, ahelyett, hogy ezt ignorálnák, ahogy eddig.
- Új generációk léptek be a politikába, két új nemzedék is, és ma a fiataloknak még Gyurcsány sem azt jelenti már, mint annak idején, nekik részben a Momentum ad keretet a politizálásra, mondta Simon János.
- Az ellenzék végső lehetőségként tekintett erre a választásra, egy olyan lélektani pillanatban, amikor úgy érezték, nem maradt számukra levegő, minden a Fideszről szól. A hangulatot elmondása szerint Fricz Tamás maga sem jól mérte fel. Ő egyébként lemondatná a polgármesterségről Borkai Zsoltot.
- A Nézőpont Intézet közvélemény-kutatóinak Simon János szerint továbbképzésre kell menniük, amiért képtelenek voltak megmérni és megjósolni a rejtőzködők magatartását és a részvételt. Simon János úgy véli, ezt szakmai hibák okozták, rossz volt a módszertan, ezzel magyarázta az extrém különbséget, ami a Nézőpont és más közvéleménykutatók eredményei között mutatkozott. A Nézőpont későbbi, valósághoz közelebb álló eredményeit pedig azzal, hogy más módszertanra tértek át. A kormányközeli műhely akkor is 17 százalék előnyt mért Tarlósnak, amikor az összes többi nagyjából fej-fej mellett hozta ki Tarlóst és Karácsonyt, ilyen extrém különbség az egyes közvéleménykutatók eredményei között az elmúlt választásokon nem fordult elő. Simon János azzal érvelt, hogy egy országgyűlési választáson a listás eredményeket, vagyis a szavazók pártok közötti választását könnyebb megjósolni, mint egy önkormányzati választáson a jelöltek eredményét. Mindeközben viszont tény, hogy Budapesten két valóban esélyes főpolgármester-jelölt közül lehetett választani, az egyik a Fidesz, a másik az egyesült ellenzék támogatottja volt, ami az alaphelyzetet tekintve nem bonyolultabb egy pártlisták közötti választásnál, sőt, lényegében egyszerűbb.
- A kormánypárti sajtó és média csak „verifikál”, nem kérdez, vagyis próbálja folyamatosan alátámasztani a kormány politikáját, de „sem egy miért, sem egy hogyan”, Zárug Péter Farkas szerint.
- Kiürült Kötcse, vagyis az értelmiség szerepe a kormányzásban – Varga Csaba jogfilozófus felszólalása alapján Kötcse fabatkát sem ér már: régen szerinte az volt a lényege, hogy a kormányfő találkozott az értelmiséggel, és meghallgatta, amit ők mondtak; más politikus nem is járt ezekre a találkozókra. Most már alig fér be az értelmiség Kötcsére, a kivagyiság, a politika és a hatalom vette át az értelmiség helyét. Illetve, ahogy ő fogalmazott: „a fidesznyikek”.
