Fogyatkozó nyáj: mennyien lehetnek Magyarországon ténylegesen a keresztények?

Fogyatkozó nyáj: mennyien lehetnek Magyarországon ténylegesen a keresztények?

A Baranya megyei Besence temploma (Fotó: Farkas Norbert/Magyar Hang)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A legpontosabb adatokat az egyházak szolgáltathatnák a tagságuk létszámáról és aktivitásáról, ők azonban ezen a téren szűkmarkúak: kevés információt tesznek hozzáférhetővé. És az is kérdés, kit kell egyáltalán kereszténynek és egyházhoz tartozónak tekinteni.

Keveset lehet tudni a három legnagyobb magyarországi történelmi egyház, a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház „létszámáról” és arról, mennyien kötődhetnek ténylegesen az egyházhoz azok közül, akiket megkereszteltek. Mivel a keresztények döntő része e három felekezethez tartozik, tagságuk létszáma és aktivitása meghatározza azt is, hogy milyen „a kereszténység helyzete” – az adathiány miatt viszont az utóbbiról is nehéz megalapozott állításokat tenni.

A politikai életben ez mégis előfordul, ráadásul Magyarország nem egyszer Németországgal összehasonlítva jelent meg az elmúlt hónapokban, miközben a német egyházak helyzetéről – szemben a magyar egyházakkal – folyamatosan frissülő, alapos adatsorok állnak rendelkezésre. 

A legpontosabb adatokat Magyarországon is az egyházak szolgáltathatnák, ők azonban ezen a téren szűkmarkúak: kevés információt tesznek hozzáférhetővé, valamint a Magyar Hang megkeresésére csupán egyikük küldött teljes adatsort: az evangélikus egyház. Általános tendencia Európában és sok Európán kívüli országban is, hogy az intézményes vallásosság visszaszorulóban van. Az egyháziasan vallásosak között nagyobb arányban vannak idősebbek, vagyis a halandóság is jelentősen csökkentheti a számukat, és nő azoknak a száma, akik a „maguk módján” vallásosak. Ez Magyarországra is igaz – erre jutott a Századvég is, amikor 2017-ben és 2019-ben közvélemény-kutatással vizsgálták a vallásosság alakulását. Az egyháziasan vallásosak aránya 3,1 százalékot esett két adatfelvétel között, ami a kutatók szerint már „figyelmeztető mértékű”.

Bár az Isten létezésébe vetett hit vagy az imádkozás terén magas arányokat mértek, az egyházak szemszögéből az átalakuló vallásosság is problémát jelent, hiszen fogyatkozó közösséggel kell számolniuk. Erdő Péter bíboros-prímás a Magyar Hangnak nyíltan beszélt arról: alacsony a szentmisére járók aránya. Amikor érdeklődtünk a Magyar Katolikus Egyháznál, hogy milyen adataik vannak az aktív egyháztagok létszámáról, például a misére járókéról, azt válaszolták, hogy nem rendelkeznek aktuális, pontos adatokkal. Problémát jelenthet az is, hogy milyen adatokból érdemes kiindulni: a megkereszteltek számából vagy azokéból, akik az egyházhoz tartozónak vallják magukat, esetleg bérmálkoztak, konfirmáltak vagy templomba is járnak.

A közvélemény-kutatások gyakran azt is mérik, milyen felekezethez tartozónak vallja vagy érzi magát a megkérdezett. A felmérések közül a 2011-es népszámlálás volt a legátfogóbb, de 27 százalék volt a választ megtagadók aránya, ezért a végeredményt – összesen 54 százalék vallotta magát valamely keresztény felekezet tagjának – fenntartásokkal lehet értékelni. Ehhez képest kis mintával dolgozik minden kutatás, így az Eurobarométer 2018-as felmérése is: ekkor 78 százalék vallotta magát keresztény felekezethez tartozónak, az amerikai Pew Research Center 2017-es kutatása során 76. A Századvég kisebb értéket mért, 2019-ben 71,8 százalék sorolta magát valamelyik felekezethez. Részletes adatokat csak a Magyarországi Evangélikus Egyház közölt: 170 440 tagot számlált 2019-ben – általában azokat számítják ide, akik szerepelnek egyházi anyakönyvben, és konfirmáltak. A választói névjegyzékben kicsivel több mint 77 ezren szerepelnek – ők konfirmáltak és egyházfenntartói járulékot fizetnek. Az átlagos heti istentiszteleti részvétel 24 ezer fő. (Mindenhol a 2019-es adatot vesszük alapul, mert a járvány torzítja a 2020-as számokat.)

A Magyarországi Református Egyház azt írta: nem gyűjt adatokat az istentiszteletre járók létszámáról. Nem közölték a választói névjegyzékben szereplők számát sem. Korábban Sípos Ete Álmos azóta elhunyt református lelkész közölt adatokat egy cikkben, amely a Duna-melléki Református Egyházkerület Parókia portálján jelent meg – ez alapján 2010-ben 410 ezren szerepeltek a választói névjegyzékben. Az egyház erre úgy reagált: nem tudják, honnan származhat a fenti adat.

Annak ellenére, hogy nehezen megbecsülhető a magyar társadalom valós elköteleződése az egyházak irányába, a kormányoldal politikai narratívájában elég erőteljesen jelen van Németország egyházi életének negatív példaként való felmutatása – ami annyival könnyebb, hogy ott rendelkezésre állnak adatok. Az Eurobarométer kutatása szerint 2018-ban Németországban 64 százalék vallotta magát valamilyen keresztény felekezethez tartozónak – ebből 54 a két nagy történelmi egyházhoz, 10 százalék egyéb felekezetekhez –, a magyaroknál ez 2018-ban 14 százalékkal magasabb, 78 százalék volt. Azt már tudni lehet, hogy a történelmi egyházak népessége 2022-ben 50 százalékra csökkenhet Németországban. Hozzá kell tenni, hogy Németországban sokan elhagyják az egyházat ahelyett, hogy kötődés nélkül is tagok maradnának – az 1990 óta kilépők száma idén megközelítheti a 11 millió főt. Magyarországon nincs ilyen „mérőszáma” az egyháztól való elszakadásnak, a kilépés sem elterjedt gyakorlat. Elgondolkodtató viszont, hogy a Magyar Katolikus Egyház nyilvántartása szerint csaknem kereken 6 millióan élnek jelenleg Magyarországon olyanok, akiket római katolikusnak kereszteltek, ami a lakosság 60 százaléka, ám a Századvég 2019-es felmérésében 48,4 százalék érezte magát katolikusnak, és ebben a görög, örmény és kopt katolikusok is benne voltak. Összességében 90 százalék nyilatkozott úgy 2019-ben, hogy meg van keresztelve, közben 28,2 százalék már egyházhoz nem tartozónak vallotta magát.

A helyzet már csak ezért sem hasonlítható össze a németországival, ahol egyháztagnak lenni – ami ebben az értelemben pusztán a keresztséget jelenti – jelentős anyagi ráfordítással is jár. Az adófizetőknek a jövedelemadójuk 8-9 százalékának megfelelő egyházadót kell fizetniük, és bár a jövedelmi viszonyok nem vethetők össze a magyarországival, sokkal inkább tudatos döntésnek tekinthető az egyházban maradás – az adó a kilépés leggyakoribb oka egy nemrég, az evangélikus egyház által készített kutatás szerint. A fogyáshoz hozzájárul, hogy minden évben több temetés történik, mint amennyi keresztelő, Németországban többszöröse a veszteség az utánpótlásnak. A Magyar Katolikus Egyház erről nem közölt adatot, a Magyarországi Református Egyház erről sem, a Magyarországi Evangélikus Egyház közléséből pedig az derült ki, hogy 2017 és 2019 között átlagosan évi 3066 keresztelőre 3660 temetés jutott.

Németországban 2019-ben 2,3 millió ember jelent meg a római katolikus miséken két átlagos vasárnap adatai alapján. Evangélikus istentiszteleteken átlag 683 ezren vettek részt hetente. Ez mindösszesen 3 millió főt jelent, a teljes népesség körülbelül 3,75 százalékát. Ezt magyar adatokkal nem lehet összevetni – mert nincsenek –, csak a Századvég felmérésével, amely szerint a teljes népesség 10,6 százaléka járt hetente templomba. Össze lehet viszont hasonlítani a Századvég felmérését egy 2019-es német közvélemény-kutatással. E szerint Magyarországon 20,9 százalék járt legalább havonta templomba – ez az arány 2017 és 2019 között 8 százalékkal nőtt –, Németországban 14. A Magyarországi Evangélikus Egyház szerint 2019-ben 24 ezer fő volt náluk a heti átlagos istentiszteleti részvétel. Szintén Sípos Ete Álmos korábban említett cikkében szerepelt, hogy 120 ezres az átlagos istentiszteleti részvétel a református szertartásokon. Az egyház erről az adatról is azt írta: nem tudják, honnan származik.  Az evangélikusok adatait elnézve mindez arányaiban helytálló lehet: ötszöröse az evangélikus istentiszteletre járók mostani számának, és körülbelül hatszor lehetnek többen a reformátusok az evangélikusoknál.

Németországban római katolikus keresztelőből csak feleannyi volt lakosságarányosan 2019-ben, mint Magyarországon, és jóval kevesebb az esküvő is mindkét felekezetben. A protestáns felekezeteknél a keresztelések adatai viszont hasonlók: 160 ezer evangélikus keresztelő volt 2019-ben Németországban, Magyarországon az evangélikusoknál 3000, tehát a reformátusoknál hatszoros szorzóval ideális esetben 18 ezer, ami lakosságarányosan nagyjából annyi, mint Németországban. Amiben látványosan „jobban teljesít” Németország, az a konfirmáció száma, utóbbi 2019-ben 150 ezer volt, ami lakosságszámhoz arányosítva annyit tesz, mintha Magyarországon 19 ezren konfirmáltak volna, ami nem valószínű: az evangélikusok évente 1700 körüli konfirmációval számolhatnak. Ha a reformátusok esetében ennek hatszorosával számolunk, akkor több mint másfélszer annyian konfirmálhattak Németországban. A bérmálások számában nincs drámai különbség: 2019-ben Magyarországon 16 500 bérmálásra került sor, Németországban 123 200-ra, ami egymillió főre vetítve Magyarországon 16,5, Németországban 15,4. Elsőáldozások tekintetében pedig teljesen megegyezik a lakosságszámmal arányosított adat. A társadalomban felekezeti hovatartozást nézve kisebb arányban jelen lévő németországi keresztények ezen a téren nem produkáltak alacsonyabb számokat.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/12. számában jelent meg március 18-án.

Címkék: egyházak

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben