Főként fiatal, tehetős férfiak mennek vendéglátóhelyre Magyarországon
Sajtszószt önt egy pincér a hamburgerre a Centrálban. Túl drága?

Tavaly ősszel felmérést rendelt meg a hazai vendéglátóipar egyik jelentős szereplője, az Eventrend Group a Publicustól: többek között arra voltak kíváncsiak, itthon kik járnak vendéglőbe-kávézóba-cukrászdába, és ott mennyit hajlandóak költeni. 

A magyar tulajdonú, vendéglátással, rendezvényszervezéssel és hotelüzemeltetéssel foglalkozó cég számára elvégzett kutatásból érdekes dolgok derültek ki, így például az, hogy a fiatal férfiak az élet császárai itthon. Ők vannak a gasztro-élet csúcsán: a vendéglátóhelyek leglelkesebb látogatói a diplomás, 18-29 év közötti, átlag feletti jövedelmű férfiak, akik nemcsak enni szeretnek, hanem élményeket is keresnek. A kutatás szerint legtöbben személyes ünnepek (36%) és baráti találkozók (35%) miatt látogatnak éttermekbe. Az otthoni főzés helyetti kényelem azonban csak a vendégek 14 százalékát vonzza.

A „rántott sajt” ideje lassan lejárt. A „mentes” ételek már minden hetedik látogató számára fontosak. Az éttermek kreativitása és az egészségtudatosság egyre inkább teret nyer. A döntést, hogy hova ülnek be, a legtöbben (61%) a barátok ajánlása alatt hozzák meg, míg az éttermek hírneve kevésbé, az éttermi szakértők véleménye pedig csak egy szűk kisebbség számára jelent útmutatást.

A magyarok átlagosan 8500 forintot tartanak elfogadhatónak egy éttermi fogyasztásért, de a budapestiek és az élménykeresők hajlandóak ennél többet is fizetni. Mindent egybevetve, fejenként, havonta átlagosan 23 ezer 240 forint az elfogadható költés a vendéglátóhelyeken.

Bár a háztartások nagy részében a nők a szervezők, vagyis ők döntenek a nyaralásról, a pihenésről, arról, hogy hol és mennyi ideig, az étteremválasztás mégis inkább a férfiak kezében van. A családi kupaktanács azonban mindent felülmúl, 81 százalék közösen határoz a kiválasztandó helyről. Az alkalmi vendégek (51%) ritkán, ad hoc módon választanak, az étkezésorientáltak (30%) gyakrabban járnak, de kevésbé ragaszkodnak kedvenc helyeikhez, míg az élménykeresők (19%) az igazi gasztrokalandorok, akik hajlandók többet költeni egy exkluzív élményért.

A „home office” kategória meglepően alacsony népszerűsége (2%) azt sugallja, hogy a hazai vendéglátóhelyek atmoszférája még nem ideális a munkahelyi produktivitáshoz. 

A megkérdezettek majdnem fele (45%) szerint a hazai vendéglátóhelyek árai még elfogadhatók, de majdnem ugyanennyien (42%) úgy vélik, hogy egyszerűen túlárazott minden. Akadt néhány „luxusfogyasztó” is, ők azt állítják: Magyarországon még mindig olcsóbb étterembe járni, mint Nyugat-Európában – mindannyian vastagabb pénztárcával a zsebükben nyilatkoztak így.

E kutatás szerint a vendéglátás igazi aranybányája a fiatal, tehetősebb férfiak csoportja, akik az élményekért és prémium minőségért hajlandók mélyebben is a zsebükbe nyúlni. A trendekből világosan látszik az is: a magyar vendéglátóiparnak érdemes továbbra is a különleges élményekre és a minőségi ajánlatokra koncentrálnia.