Senki nem fogja jószántából felújítani a Nyugati pályaudvart, a magántőkétől nem érdemes ilyesmit várni – értékelték lapunknak Lázár János új tervét, mely szerint a budapesti főpályaudvarokat kilencvenkilenc évre részben magántulajdonba adnák. Lázár János hétfőn este az ATV-ben arról beszélt, hazugság, hogy privatizációról lenne szó, mert az ingatlanokat nem adnák el, hanem közös cégeket alapítanának a befektetőkkel. Sőt, Lázár szerint a magántőkét előbb-utóbb bevonnák Debrecenben, Győrben és sok egyéb vasútállomáson. A miniszter példaként hozta a Müpát, amely Demján Sándor pénzéből indult. Igaz, egy fővárosi fejpályaudvar azért nem ugyanaz a kategória, mint egy kulturális intézmény.
Vitézy Dávid már hétfőn nekiment a tervnek, majd bírálta a Lázár által az Egyenes beszédben elmondottakat is. Mégis, lenne olyan eshetőség, amelyben kedvező lehetne az államnak is Lázár javaslata? – érdeklődtünk. A Podmaniczky Mozgalom vezetője szerint nem nagyon. Abban az esetben lenne, amire még nemigen láttunk szerinte példát: ha a magánszféra nem a profit, hanem a közérdek által működne. Ezért vannak szerinte építési szabályaink is, mert ha nem lennének, már a történelmi belvárost is lebontották volna, és Mol-tornyok állnának a helyén. Vitézy elmondása szerint a Fidesz-kormány korábban még etatista álláspontokat képviselt, a repteret is ennek jegyében vásárolták vissza, aztán hirtelen mégis jött egy fordulat, ami az autópálya-koncessziók esetében is látszott.
A főpályaudvarok esetét már teljesen latin-amerikai vagy közép-afrikai modellnek tartja. Mi lenne, ha száz évre a magántőke diktálna itt? Az idő alatt eleve legalább kétszer-háromszor kellene felújítani, így előre tervezni kéne ennek nagyon részletes műszaki dokumentációjával. Itt most szerinte se pénz, se fejlesztés, és akárki lesz a magánfejlesztő, csak a saját érdekében teszi majd. Kérdésünkre, mi lehet a száz év realitása, miért nem mondjuk húsz vagy harminc, Vitézy azt mondta: „erre nem nem tudok válaszolni, és ezt valamiért Rónai Egon sem kérdezte meg”.
A fővárosi politikus, korábbi államtitkár szerint magától nem fogja a Nyugatit felújítani senki. Hiábavaló azt várni, hogy a magántőke majd irodaházat emel a Podmaniczky utca mellé, meg bevásárlóközpontot az Eiffel-csarnokhoz, cserébe akadálymentesítve a peronokat, és kicserélve a biztosítóberendezést. Lehetne ilyesmiről tárgyalni Vitézy szerint, de a jelenlegi tervek közt nincs hasonló. Ráadásul „a matek sem jön ki” szerinte: a Nyugatin elvégzendő feladatok csak a vasúti technológia terén kétszázmilliárdot tennének ki. Ez pedig nem jön ki semmilyen ingatlanfejlesztés profitjából.
Vitézy nem is tud példát arra, hogy a vasutat magánfejlesztésből újították volna fel, még New Yorkban sem történt ilyen. Az amerikai nagyvárosban annyi volt a megállapodás, hogy bizonyos városfejlesztéseket elvégeznek, metróállomást építenek, de több itt sem fért bele anyagilag, nemhogy Budapesten.
– Lázár előszeretettel hivatkozik Bécsre, úgy látszik, a migránsveszély ott már megszűnt. A bécsi pályaudvaron, ami történt, szöges ellentéte annak, amit Lázár akar csinálni, és pontosan az, amit mi akartunk a Nyugatival. Ami nem véletlen egybeesés, mi másoltuk a legjobb nyugat-európai példákat. Az ottani gyakorlat az, hogy ilyen komplexitású, nehézségű és árú közfejlesztést csak a köz tud kifizetni, a bécsi főpályaudvart teljes egészében az osztrák szövetségi állam finanszírozta. Felszabadultak így óriási rozsdaterületek, ezekre csináltak egy mestertervet Bécs városával közösen, utána bevonva ingatlanfejlesztőket az egyes területekre – tette hozzá Vitézy Dávid.
A politikus szerint ráadásul a magánkézbe adás esetében vissza nem térítendő uniós támogatást sem lehetne ezekre többé felhasználni. Amikor pedig a Nyugatit esetleg elkezdenék fejleszteni, még kártérítést is kellene fizetni az átépítésért a magántulajdonosnak.
Régóta ismeri Lázár Jánost, hogyan látja, ezek nála ad hoc ötletek? – kérdeztük. Vitézy szerint Lázár kétségbeesett eredménykényszerben van. Összeomlóban a „sikeres, mindent megoldó fixer imidzse”, nemcsak az értelmiségben és a politikát követők táborában, de már a széles nyilvánosságban is. Példaként említette, hogy az egyik lerobbant vonat vécéjén is látott nemrég egy trágár graffitit Lázárra vonatkozóan.
– Ahogy Szájer József használta ezt a szót, mémesedett ő is, mint a legkudarcosabb vasúti miniszter a rendszerváltás óta. Nyilván próbál ebből a helyzetből kitörni. Uniós pénz nincs, az infrastruktúra-projekteket leállították egytől egyig, de ha indulnának is, hat-hét év kellene. Ő még ebben a ciklusban valami nagy dolgot fel akar mutatni, és arra jutott, hogy a legkönnyebben ilyen magántőkés vonalon tud valamit – mondta. Persze fideszesektől gyakran elhangzik, hogy itt sok évtizedes gondokról van szó, nem lehet mindent Lázár nyakába varrni. Vitézy szerint mindig ahhoz érdemes mérni, hogy valaki mit vesz át, és mire jut vele. A ’90-es években nyilván sok szempontból rosszabb volt a vasút helyzete, Kóka János minisztersége sem volt egy díszmenet. Ha a Gyurcsány-kormányhoz kellene hasonlítania, nehezen tudná megmondani, melyik volt a sikertelenebb. Ugyanúgy mellékvonalakat zártak be, ugyanazt a privatizációs álmodozást vitték.
- Amiben az ő felelősségét leginkább látom: a magyar vasúti közlekedésben legalább abban volt egy konszenzus ciklusokon átívelően, hogy mit kéne csinálni. Ez hol nagyobb, hol kisebb sebességgel, de nagyjából egy irányba haladt: járműcserék, pályafelújítások, esztergomi vonal, balatoni vonal, motorvonatok az elővárosba. Amikor több uniós pénz volt, gyorsabban ment, amikor kevesebb, lassabban. Most viszont minden projekt le van állítva, minden alapkérdést újra kinyitottak: kell-e reptéri vasút, kell-e nagy sebességű vasút, Siemens-mozdony, motorvonat, minden meg van kérdőjelezve. Persze lehet, de akkor legyen érdemi alternatíva, legyen előrelépés, de semmi nem történik, a teljes vasútfejlesztés leállt – értékelt Vitézy. Erre jönnek még szerinte a menedzsmenthibák, a központosítás: a mindennapos üzemzavarok abból fakadnak, hogy még egy utolsó felsővezeték-elem beszerzéséhez is Lázár hozzájárulása kell, ez pedig sokszor hónapokig nem születik meg.
Minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle – ezt már a Vasutasok Szakszervezetének elnöke mondta lapunknak. Meleg János szerint Lázár az elmúlt hónapokban már nagyon sok mindent ígért, de hiába. A maga részéről nagyon örült, amikor elhangzott, hogy a Keletire kormányablak költözik, nagyon fontos lenne szerinte, hogy élettel teljenek meg ezek az épületek. Ilyen például a debreceni állomás felső emelete, ahol üresen állnak a kiadható szobák, melyekben annak idején vasúti alkalmazottak szálltak meg. Most mégis be vannak zárva, ahogy érdemes megnézni a Keleti pályaudvar régi utasellátóját is, amely kong az ürességtől. Arról nem érdemes álmodozni szerinte, hogy olyan lesz Magyarországon, mint Bécsben a West-Bahnhof, senki nem fog pénzt tenni bele úgy, hogy abból neki ne származzon jelentős haszna. Hiábavaló azt várni szerinte, hogy majd a kormánybarát vállalkozók gesztust tesznek, és majd Mészáros Lőrinc visszahordja azt a pénzt, amit a korábbi felújítások során kiszedett a MÁV-ból. Meleg János is elmondta: iszonyatos pénzek kellenének a rehabilitációhoz, ezt pedig a magántőke nem fogja jó szándékból összedobni.