Nem hátrálhatunk, ha a gyermekeink jövője a tét. A rendszert le kell bontani, és ez a kordonnal kezdődik – mondta a Magyar Hangnak Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke. Interjú.
– Május 3-án ötödször megpróbálták lebontani a Karmelita Kolostort körülvevő kordont, a státusztörvény ellen tiltakozó diákokkal – a rendőrök könnygázt vetettek be a fiatalok ellen, elhurcolták Tompos Márton képviselőtársukat is. Milyen következményei lettek ennek az akciónak, mi történt azóta? (Interjúnk még a május 9-i bontási akció előtt készült – K.T.)
– Aznap rendőri túlkapás történt. Tompos Márton egy kiskorú gyereket akart kimenteni a jogtalanul állított kordonoknál, akit a rendőrök közvetlen közelről fújtak folyamatosan könnygázzal és ütöttek gumibottal. Ezt követően teljesen értelmetlenül és – mint utóbb kiderült – indok nélkül tartották bent Tompos Mártont és a diákokat a rendőrségen. Az ügyvédeket órákon keresztül váratták a bejárat előtt, a szülőket be sem engedték a kiskorú gyermekükhöz. Jogtalan megbilincselése miatt Tompos Márton megtette a feljelentést. A kordonbontást pedig folytatni fogjuk, hiszen annak a rendszernek a szimbóluma, amit mi szintúgy le fogunk bontani. Mi nem azért vagyunk itt, hogy a médiának szerepeljünk, hanem azért, mert nincs hova hátrálnunk.
– „Nincs hová hátrálnunk” – ez Orbán Viktor kedvelt szónoki fordulata. Ő is bontott még kordont a Parlament előtt, még 2007-ben.
– Neki is lehettek egykor jó gondolatai, de a mai Orbán Viktor nem az, mint aki akkor volt. És tényleg nincs hova hátrálnom, személyesen sem. Szeretnénk családot, de a feleségem aggódik azon, hogy érdemes-e ide gyereket szülni, mert ha így megy tovább, nem lesz, aki tanítsa. Azért küzdünk, hogy érdemes legyen itt élni, itt maradni, miközben szorongunk és csalódottak vagyunk.
– Egy korábbi kordonbontás alkalmával Fónagy János államtitkár elküldte önöket kapálni. Nem tart attól, hogy a rendpárti magyar választók többsége vele ért majd egyet – és a momentumosokat csak ficsúroknak látja, akik balhéznak, ahelyett hogy dolgoznának?
– Én szeretem a rendet. És elég sokat kapáltam, iskolásként, egyetemistaként, ebben van tapasztalatom, talán több is, mint Fónagy úrnak. Azonban mindenki tudja, hogy leépült a jogállam, az Országgyűlés díszletként funkcionál. Nem attól lesz olcsóbb a kenyér, jobb a tanárok helyzete, hogy én napirend előtti felszólalást tartok az üres ülésteremben. Ebben a helyzetben a kordon jelkép: az önkény és a társadalom megosztottságának szimbóluma, amit a hatalom foggal-körömmel véd. Ezért is bontjuk le újra és újra, és ha kell, bíróság elé állunk miatta – de nem fogjuk hagyni, hogy a velünk tüntető 16-17 éves fiatalok elveszítsék a jövőjüket. Ha ők elmennek az országból, ki marad itt? Fónagy János?
– A tüntetésen többször elhangzott, hogy a civilek kell leváltsák a rendszert, ne a politikusoktól várják a változást. Mégis a Momentum és Hadházy Ákos tolta félre a kerítést, nem a diákok. Ez nem ellentmondás?
– Nem érzem annak. A mi megbízatásunk képviselőként az, hogy a magyar embereket képviseljük. Ha valakinek elege van abból, hogy a tanárok éhbérért dolgoznak, akkor ezt a dühöt segítünk artikulálni. Már az is egy lépés, hogy Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár tárgyal a pedagógus szakszervezetekkel, finomítottak a pedagógusokat fenyítő státusztörvényen. Ha a tüntetéssorozat kitart, talán az egészet visszavonják.
– Az első kerületből, alpolgármesterként indult, mielőtt átvette országgyűlési képviselői mandátumát. V. Naszályi Márta, az I. kerület ellenzéki polgármestere arról beszélt, hogy a fideszes túlerejű képviselő-testület saját embereit próbálja a városi cégek élére ültetni. Az ön távozása is gyengíthette a helyi ellenzéki összefogást.
– Sok hibám van, de hogy miattam lenne többsége a kerületi Fidesznek, azt nem hinném. Mikor távoztam az önkormányzatból, a korábbi 10:5 arányú ellenzéki többség 9:5 csökkent (az időközi választásig, amit a fideszes jelölt nyert meg – a szerk.). Ha egy polgármester nem tudja megőrizni az ennyire masszív többségét, akkor felmerülnek egyéb kérdések is.
– A Momentumnak úgy tűnik, van egy előtte-utána korszaka. Korábban jólfésült fiatalok közösségének tűnt a párt, tetszetős européer jelszavakkal. Most harci üzemmódra váltottak: a NER kedvenc étterme, a Felix előtt osztanak ételt, összefeszülnek a rendőrökkel. Mikor és miért érezték úgy, hogy célt és stílust kell váltani?
– 2016-ban, amikor kitaláltuk a nolimpiás népszavazási kezdeményezést, huszonévesek voltunk. Szinte mindannyian nyugati egyetemeken tanultunk, hazatérve azt hittük, mi vagyunk a legokosabbak. Aztán rájöttünk, mennyire önteltek voltunk. Hiszen a dolgok nem így mennek; egy motorcsónakot talán meg lehet fordítani pillanatok alatt, de a társadalomnak évek kellenek a változáshoz. És persze mi is felnőttünk: Donáth Annának most született gyermeke, Tóth Endre, Fekete-Győr András már apuka. Szülőkké válunk, és már egyre hangsúlyosabban a gyerekek jövőjéért küzdünk – talán ezért vagyunk keményebbek.
– Volt még egy nyugati egyetemen végzett, fiatal ellenzéki, aki rendszerváltó tervekkel tért vissza Magyarországra, hogy aztán ő maga váljon a rendszerré: Orbán Viktor. Nem tart attól, hogy az irányváltások közben a Momentum is a Fidesz, vezetője pedig Orbán sorsára jut?
– Régóta mondom, hogy a hatalom 10-20 éven belül eltorzítja a személyiséget. Ezért is szeretnénk, hogy senki se lehessen két ciklusnál tovább miniszterelnök. Én nem hinném, hogy a Momentum útközben irányt váltott volna. Sokan tartottak a jobbra tolódásunktól, de valójában nem vagyunk sem jobb- sem baloldaliak: egy szabadelvű, liberális párt vagyunk.
– Ami mit is jelent? Mi valójában a Momentum?
– A Momentum egy értékhármasság mentén határozza meg magát: ez a pozitív nemzetkép, szolidaritás és teljesítményelvűség. De mondhatjuk úgy is, hogy az elégedetlen tömegek mozgalma vagyunk: azoké, akinek elege van abból, hogy a politikai közbeszéd olyan, mint a rozsda, rátelepszik mindenre, tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. A napokban a feleségemmel bementünk a kedvenc éttermünkbe, ahol egy pap beszélgetett a tulajjal. Amikor megláttak minket, a pap azt mondta: „na itt a köcsög Momentum-elnök”. Egy lelki vezető szavai ezek, akinek dolga a megbocsátás és szeretet közvetítése – lenne.
– Mennyire érdeklik a NER-t a Momentum akciói?
– Kényelmetlenek vagyunk nekik. Amikor miniszterek ebédelnek a Felixben, és száz rászoruló áll sorban az étterem előtt, akkor látják, hogy az elhibázott gazdaságpolitikájuk vezetett ide. Tanulságos volt, hogy amikor a rendőrségnek bejelentettük az ételosztást, azt az étterem vezetése is rögtön megtudta valahonnan. Kaptam visszajelzést akkor is, amikor még I. kerületi politikusként feltártam, hogy a kerület félmilliárdot bukott a Széchenyi Bank bedőlésével, vagy a Red Bull Air Race nyomott áras területhasználatát. A rendszerből megüzenték: nézzek mindig a hátam mögé.
– Mit ígérnek a nagyvárosok, falvak lakóinak?
– Támogatást a helyben fontos ügyekben. Népszavazást kezdeményeztünk például a debreceni akkumulátorgyárról. Beszédes, hogy míg az LMP témában beadott korábbi kezdeményezését elfogadta a helyi választási bizottság, addig a miénket – bár szinte szóról szóra megegyezett az LMP-ével – visszadobták. Ebből is látszik, hogy a kormány mennyire fél tőlünk (Az LMP végül nem vette fel az aláírásgyűjtő íveket, inkább országos népszavazást akar kezdeményezni az akkugyárakról – a szerk.) Egerben sikerült változást elérnünk a várost elkerülő út ügyében. Itt egy civil kezdeményezést karoltunk fel, ami arról szólt, hogy a várostól távolabb, vagy Eger közvetlen közelében épüljön meg az útszakasz. Végül majdnem összejött a szükséges 10 ezer aláírás a távolabbi elkerülő építése mellett, az aláírások 80 százalékát pedig mi gyűjtöttük össze. És bár népszavazás nem lesz az ügyben, az akció politikai értelemben hatásos volt: március végén, az aláírásgyűjtés közben, Lázár János miniszter bejelentette, hogy a korábbi kormányzati tervvel ellentétben a külső elkerülőt építik meg.
– Lázárnak talán lehetett B-verziója az egri út kapcsán, de egy több ezer milliárdos akkugyárnál nem mérlegel a kormány. Mit tud tenni ilyenkor a Momentum?
– Rámutatunk arra, hogy a magyar kormányt valamivel erősen fogja a Kínai Kommunista Párt – a Fudan-ügy, a Budapest-Belgrád vasútvonal támogatása jelzi, hogy Orbánék egyre nyíltabban választják a kínai hitelt. Csakhogy a kínaiak mindig kérnek valamit, többet, mint a törlesztést. Magában is elképesztő, hogy titkos rendőrőrsöket működtetnek Magyarországon. Ez az ország szuverenitásának súlyos megsértése.
– Valóban az lehet, de ez a jelek szerint nem érdekli a szavazói többséget – ahogy a nyíltan zajló korrupciós ügyek, az ad hoc törvényhozás sem. Miért érdemes foglalkozni mindezzel?
– Luther Márton számomra kedves mondását idézem: „Itt állok, mást nem tehetek”. A mi generációnk a történelemben az alapján fog megméretni, hogy mit kezdett ezzel a rendszerrel.
– Amikor egy korábbi interjúnkban Kele Jánost kérdeztük a Momentum 2024-es terveiről, azt mondta: „Karakteres politikát szeretnénk felépíteni, ami nem egyes szakpolitikákat kritizál, hanem bemutatja, hogy az egész rendszerrel probléma van, megmutatja, milyen lehetne egy működő ország”. Ez szépen hangzik, de mit jelent?
– Pontosan azt a mozgalmisághoz való visszatérést, amiről eddig szó volt. Az akcióink erre hívják fel a figyelmet. Az EP-képviselőink pedig keményen dolgoznak a vidék számára tett ígéretünk megvalósításáért. Azért, hogy a szabad városokhoz megérkezzenek az uniós források, és az önkormányzatok kapják a támogatásokat – így biztosan helyi fejlesztésekre fordítják majd a pénzt.
– Az elbukott országgyűlési választások után lett pártelnök, és néhány szerencsétlen Facebook-posztja sem erősítette a politikai karrierjét – államférfinek nevezte magát, majd a Szálasi-hívők köszöntésével jelentkezett be az oldalra. Hogy birkózott meg a kezdeti nehézségekkel?
– A választások után óriási apátia uralkodott a pártban is. Én ezt a politikai holtidőt lehetőségnek láttam az építkezésre: nem kell folyamatosan kampányoljunk, van idő frissíteni a Momentum belső ügyeit, visszatérni az utcai jelenléthez. A kitartásos mondatomért kaptam rendesen, de rögtön elnézést is kértem több fórumon, köztük a Heti TV-n is. Semmi rossz szándék nem volt bennem, egyszerűen csak megerősíteni szerettem volna a politikai közösségemet, így jutott eszembe az egyszavas, meggondolatlan üzenet. Természetesen államférfi sem vagyok – hogy ki lesz az, majd az utókor dönti el.
