Gajdos László, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetője májusi hivatalba lépésekor mindjárt az első intézkedéseként azonnali fakitermelési moratóriumot hirdetett a védett állami erdőkben. A döntés rendszerváltó hangulatot hozott a zöldmozgalmak számára. A Magyar Hangnak akkor többek között arról beszéltek, hogy az évtizedes ipari lobbi és évszázados erdészeti tradíciók áttörésével végre a természetvédelem élvez prioritást a gazdasági szempontokkal szemben.
Kiskapuk és szárazság
Szeptember 30-án azonban lezárult a három hónapos türelmi időszak, a miniszter pedig a közösségi oldalán tette nyilvánvalóvá, hogy a kormány nem hosszabbítja meg a korlátozást. Bár Gajdos bejegyzésében azt hangsúlyozta, hogy ez „nem jelenti azt, hogy mostantól kivágjuk az erdőket”, és a védett erdeinkben a tarvágás továbbra is szigorúan tilos marad, a szakmai és civil szervezetek csalódottan fogadták a bejelentést.
A héten a WWF Magyarország és 22 zöld szervezet nyílt levélben fordult a kormányhoz, kérve a moratórium meghosszabbítását és valódi, jogszabályi garanciák bevezetését, de hiába. Kun Zoltán, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetségének elnöke ezzel kapcsolatban a Magyar Hangnak arról beszélt, a moratórium feloldása súlyos hiba, de maga az intézkedés is hibásan zajlott. A korlátozás ugyanis kezdettől fogva tele volt jogi és gyakorlati kiskapukkal. Kizárólag az állami tulajdonú erdőkre terjedt ki – ami a hazai erdőállomány mintegy 53 százalékát teszi ki –, így a fennmaradó 47 százaléknyi magánerdőben, köztük számos védett területen, zavartalanul folytatódhatott a fakitermelés. Ennél is égetőbb probléma volt, hogy a moratórium kizárólag a véghasználatra vonatkozott. Amennyiben az állami erdőgazdaságok gyérítésnek vagy szálalóvágásnak minősítették a beavatkozást, a láncfűrészek a korlátozás hónapjai alatt sem álltak le.
„Még mindig jobb a lyukas sajt, mint ha csak a lyukunk van” – fogalmazott Kun Zoltán, utalva arra, hogy a moratórium hiányosságai ellenére legalább a szembetűnő tarvágásokat fékezni tudta. A kiskapuk kihasználása azonban mindennapos gyakorlat maradt. Szeptember végén a Mátrában és a Kőszegi-hegységben tett terepbejárásai során egymás után tűntek fel a traktorok és a frissen felhalmozott rönkök. „A fakitermelés hivatalosan gyérítés címen futott, a valóságban azonban az egyébként is haldokló erdőállományokat csonkították tovább” – mondta a civil aktivista.
Ipar vagy természet?
A természetvédelmi helyzetet ráadásul drámaian súlyosbítja a 2026-os aszályhelyzet – tette hozzá. Míg Nyugat-Magyarországon az átlagos 600–900 milliméteres csapadék helyett helyenként alig 300 milliméter hullott, addig a Mátra egyes részein megdöbbentő, mindössze 180 milliméternyi csapadékot regisztráltak. Ez a mennyiség már a félsivatagi övezetek jellemzője. Ennek eredményeként idén az alacsony természetességű erdőkben a lombkorona-veszteség eléri a 80–90 százalékot. Ezzel szemben a zavartalan, magas természetességű területeken, mint amilyen a Kékes Erdőrezervátum, a zárt lombkorona még képes megtartani a hűvösebb mikroklímát és a nedvességet. „Minden egyes erdészeti beavatkozás, a lombkorona megbontása és a talaj bolygatása megnöveli a benapozottságot, kiszárítja a talajt, és végzetesen lerontja az erdők maradék ellenálló képességét” – hangsúlyozta az erdésztechnikus.
A szaktárca a moratórium feloldását többek között a szociális tűzifa biztosításának prioritásával indokolta. Kun Zoltán szerint ez azonban szakmai szempontból megkérdőjelezhető. A védett erdők fajösszetétele és megközelíthetősége amúgy sem kedvez a hatékony tűzifatermelésnek. Az országos fakitermelés több mint fele – egyes védett területeken, például a Bükkben és Aggteleken gazdálkodó erdészet esetén akár 80 százaléka – eleve tűzifaként kerül ki az erdőből. Hangsúlyozta, a szociális tűzifaigényt a nem védett, alacsony természetességű ültetvényekből is biztosítani lehetne. Mindezt tetézi, hogy a kitermelt faanyag jelentős része nem a lakossághoz, hanem a nagy biomassza-erőművekbe vándorol. Ráadásul a frissen kivágott, nedves fa azonnali elégetése energetikailag és környezetvédelmileg is romboló hatású, még laikusok is tudják, hogy minimum egy évet száradni kell hagyni a tűzifát.
Figyelnek a civilek
„Bár a minisztérium az erdőkkel kapcsolatban olyan hosszú távú terveket lebegtetett be, mint a védett erdők nemzeti parki kezelésbe adása vagy az állami erdőgazdaságok nonprofit gondnokságokká alakítása, ezekből egyelőre semmi nem valósult meg a gyakorlatban. Törvényi garanciák hiányában ha az erdőgazdálkodók és a természetvédelmi hatóságok nem tudnak megegyezni, továbbra is a 10 éves erdészeti üzemtervek maradnak érvényben, amelyek utat nyitnak a nagy természetességű erdőkben történő gazdasági célú beavatkozások előtt” – mondta Kun Zoltán.
Hozzátette, a civil szféra nem marad tétlen. Több természetvédő szervezettel és a lakosság bevonásával próbálnak gátat szabni az illegális vagy szakmailag indokolatlan fakivágásoknak: a következő hetekben egy olyan lakossági weboldalt és bejelentőfelületet indítanak útjára, ahol bárki dokumentálhatja és bejelentheti, ha erdőirtást vagy gyanús kitermelést tapasztal a környezetében. Kun Zoltán szerint az erdeink védelme iránt megnövekedett társadalmi érzékenység miatt a fakitermelési moratórium feladása könnyen visszaüthet a kormányra egy olyan időszakban, amikor a magyar erdők a túlélésükért küzdenek. Kerestük a minisztériumot a témában, ha válaszolnak frissítjük cikkünket, de Gajdos László álláspontja a Facebook-oldalán olvasható. Gajdos László ebben a többi között azt írta: „A magas ökológiai értékű, őshonos erdőállományokat szigorúan védjük ezentúl is, ezek a jövőben sem szolgálhatnak faanyagtermelésre. A többi területen pedig olyan fenntartható gazdálkodásra állunk át, amely egyszerre garantálja az erdők és a biodiverzitás megőrzését, a klímaváltozás elleni hatékony védelmet, valamint a lakosság számára szükséges tűzifa biztosítását. A tarvágás továbbra is szigorúan tilos a védett erdőkben”.
