Riportot közölt a BBC Hegedüs Zsuzsa szociológus és Orbán Viktor miniszterelnök több mint húsz éves barátságáról. A cikkben Nick Thorpe, a BBC budapesti tudósítója a miniszterelnöki tanácsadói pozíciójáról a közelmúltban lemondott szociológust is megszólaltatta. – Hatalmas a tudásvágya – állítja a szociológus a kormányfőről, „eltekintve attól, hogy sokat nevettünk, nem csupán az érdekelte, amit mondtam, meg is akarta igazán érteni”.
A cikk végigvezeti Orbán útját a kezdetektől egészen illiberális hatalomgyakorlásáig. Hegedűs azt állítja, Orbánt és a Fideszt akkor tudjuk igazán megérteni, ha szem előtt tartjuk, hogy „alulról jöttek”. A cikk szerint 2006 után Orbánnak az volt a célja, hogy visszatérjen a hatalomba és ott is maradjon, ehhez pedig szüksége volt a vidéki szavazatokra, és mint írták, s szegények és az elnyomottak iránti közös érdeklődésük hozta össze Orbánt, a politikust és Hegedüst. Orbánt „megdöbbentette, hogy a magyar lakosság egynegyede súlyos szegénységben él, és hajlandó volt támogatni egy olyan vezetőt, aki nem csak beszélt, hanem cselekedett is”. Így lett Hegedűs Zsuzsa a hatalomba 2010-ben visszatért Orbán társadalmi felzárkóztatásért felelős főtanácsadója. A szociológus úgy látta, Orbánnak „figyelemre méltó képessége van arra, hogy észrevegyen egy politikai vákuumot és elfoglalja azt”. Szerinte azonban idővel Orbánt elragadta saját retorikája, amiért a néhai Arthur J. Finkelstein kampánytanácsadót okolta, akinek gondolkodása nagy kárt okozott Magyarországon. Az ország lakosságát különféle témák mentén harcoló táborokra osztani – ez volt a stratégia, Hegedüs pedig úgy véli, a gondolkodásmód a mai napig jellemzi a miniszterelnököt.
A kormányfő nyári tusnádfürdői beszédét „a fajok keveredéséről” a szociológus nyilvánosan elítélte, „tiszta náci beszédként” jellemezte, posztjáról is lemondott, igaz, később visszakozott, mikor Orbán azt mondta, van, hogy félreérthetően fogalmaz. A BBC-nek nyilatkozva Hegedüs azt állította, megjegyzéseit félremagyarázták. A fajok keveredéséről tett megjegyzéseket ahhoz hasonlította, mint amikor valaki égő gyufát tart egy hordó olaj közelében. A fenyegető gazdasági válság árnyékában attól tart, az ilyen beszédektől inspirálva „a kétségbeesett emberek elkezdenek másokat lincselni – és mindegy, hogy kiket lincselnek. Mert akkor már túl késő lenne megállítani”.
A riporter azon kérdésére, miszerint Orbán vajon megértette-e Hegedüs figyelmeztetését, a válasz „egy nagyon csendes, kevéssé meggyőző igen” volt. A szociológus szerint Orbán olyan ember, aki teljes felelősséget vállal döntéseiért, de belső körös tanácsadói könnyen megingathatják. Szerinte aki most a botrányt kavart megjegyzést Orbánnak tanácsolta, bizonyára arra gondolt, hogy gyűlöletet kell szítani. „Én viszont a saját és szüleim tapasztalataiból azt mondhatom: ha a szellemet kiengedjük a palackból, nem tudjuk visszazárni”.
A cikk említést tesz Orbán focimániájáról is, kiemelve, Hegedüssel folytatott csörtéje után néhány nappal az ország egyik vezető futballcsapata, a Ferencváros legyőzte egy régi riválisát, a Pozsony csapatát. A győzelmet övező nemzeti eufória közepette kevesen álltak meg, hogy átgondolják a tusnádfürdői beszéd és a győztesek közötti ellentmondást, a magyar csapatban ugyanis hat afrikai, egy holland, egy bosnyák muzulmán, két norvég és két magyar játékos focizott. A négy győztes találat közül hármat afrikai játékosok rúgtak.
