Magyardombegyház, Cserépváralja, Mezősas, Putnok – csak néhány azon 18 település közül, ahol 2004 óta, vagyis 16 éve nincs háziorvos. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) október 1-jén közzétett adatai szerint a mintegy 6500 háziorvosi praxisból 562 betöltetlen.
A praxisok bő kilencven százaléka a 2010 óta eltelt tíz évben ürült meg, de a helyzet romlása 2020-ban minden korábbinál látványosabb: idén januárban még „csak” 469 háziorvos hiányzott a rendszerből, kilenc hónap leforgása alatt tehát közel százzal nőtt a betöltetlen helyek száma. Összehasonlításképp 2020 elején 55-tel volt magasabb a betöltetlen praxisok száma, mint 2019 januárjában, azaz idén októberig közel kétszer annyi körzet üresedett meg, mint tavaly egész évben. Ha az ágazat kiürülése a jelenlegi ütemben folytatódik, év végéig 130-cal lesz több a betöltetlen háziorvosi helyek száma, mint egy évvel korábban. Szakmai becslések szerint jelenleg körülbelül hétszázezer magyar számára nem biztosított az állandó – mindennapos – háziorvosi ellátás a lakóhelye közelében. Ez a szám év végére 750 ezer körüli lehet, vagyis a hazai lakosság közel nyolc százalékát érinti az orvoshiány.
A legrosszabb a helyzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol összesen 66 praxisra nincs jelentkező legalább fél éve, de az esetek túlnyomó többségében jóval hosszabb ideje nincs szakember, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 44 háziorvos hiányzik. Budapesten 27, Pest megyében 44, Békés megyében pedig 34 betöltetlen hely van. (Hasonlóan szomorú a helyzet a fogászati alapellátásban is: év elején 256 praxis volt betöltetlen, most 287.)
A probléma olyan mértékű, hogy már a kormány is felismerte, az üres háziorvosi praxisok feltöltésére eddig alkalmazott ösztönzők, így az egyaránt 1,25-1,25 milliárdos letelepedési és praxisjogvásárlási támogatások nem elegendők, az egész rendszert kell megreformálni. A múlt héten meg is jelent egy kormányhatározat, amely szerint 2022. december 31-éig kell új alapokra helyezni az alapellátást. Az új rendszer kialakításában a kormány partnerként tekint a Magyar Orvosi Kamarára (MOK), amellyel folyamatosak az egyeztetések. A tervek szerint a kormány ezer praxisközösségbe szervezné a 6500 házi- és gyermekorvosi praxist. Járásonként, illetve a fővárosban kerületenként 2–6 praxisközösség jönne létre. Egy praxisközösségben átlagosan hat háziorvos, házi gyermekorvos, valamint az ő munkájukat segítő egyéb szakemberek – ápolók, dietetikusok, életmód-tanácsadók, pszichológusok, gyógytornászok – dolgoznának együtt.
Az elképzeléseket illetően ugyanakkor számtalan kérdés felmerült. Egyelőre nem világos, hogy a praxisközösségekbe való tömörülés kötelező lenne-e, vagy a háziorvosok önkéntességén alapulna. Azt sem tudni, hogy a szektort államosítani akarják-e, vagy a jelenlegi formában, vállalkozók, vállalkozások látnák el a háziorvosi feladatokat. Szintén fontos kérdés, hogy a kormány milyen módon, illetve milyen feltételekkel fogja megemelni a háziorvosok bérét – csak azok számíthatnak-e pluszpénzre, akik betagozódnak, vagy azok is, akik független vállalkozóként folytatnák tevékenységüket. Utóbbi azért is aktuális, mert a közellátásban dolgozó orvosok fizetésének nagymértékű emeléséről néhány héttel ezelőtt fogadott el törvényt a parlament. A növeléssel egy időben – annak előfeltételeként – azonban az orvosok jogállása is megváltozik. (Mellékállások vállalását külön engedélyhez köti a jogszabály, és az orvosoknak vállalniuk kellene azt is, hogy az országban bárhová átvezényelhessék őket.)
Abban egyetértenek a témában eddig megszólaló egészségügyi szakközgazdászok, így Sinkó Eszter és Rékassy Balázs is, hogy a felülről a háziorvosokra erőltetett, az önkéntesség lehetőségét kizáró döntés csak növelné a létszámhiányt: a háziorvosok körülbelül fele nyugdíjas korú vagy öt éven belül az lesz, így vélhetően sokan döntenének úgy, hogy inkább a szögre akasztják a fehér köpenyt. Ám az alapötletet – tehát a praxisközösségekbe való szervezést – előremutatónak tartják, hiszen ezáltal az alapellátás színvonala mellett a hatékonyság is növelhető lenne.
Az első, konkrét eredményeket is mutató kísérleti programok 2013 és 2017 között zajlottak svájci társfinanszírozásban. Akkor 16 észak- és kelet-magyarországi településen 24 háziorvosi praxis állt össze négy társulássá. A berettyóújfalui, borsodnádasdi, hevesi és jászapáti központok összesen negyvenezer ember ellátásáért feleltek. A programokba az érintett lakosság több mint 80 százalékát sikerült bevonni, és 12 százalékkal kevesebb embert utaltak szakellátásba, miközben javult a krónikus betegek életminősége. A svájci finanszírozású programot később uniós pénzekből bővítgették, jelenleg több mint száz praxisközösség működik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/44. számában jelent meg október 30-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/44. számban? Itt megnézheti!
