Váratlanul érkezett a fájdalom, fogalmam sem volt, melyik mozdulatra hasít a vállamba, ezért szálfaegyenesen tartott felsőtestemet ügyetlen lépésekkel igyekeztem a baleseti sebészet betegfelvételi osztályára irányítani. A félhomályos, orvosságszagú teremben várakozók számára a látvány, már ha a saját bajuk mellett még jutott idejük erre, leginkább a Monty Python-féle hülye járások minisztériumát idézhette fel. Az ablakhoz lépve fokozódott az abszurditás.
– Kérem a tajkártyáját – fordult felém az ügyintéző hölgy.
– Parancsoljon – nyújtottam át a személyi igazolványomat.
– Ez nem az – közölte.
– Ez az új típusú e-személyi, rajta van a tajszámom is, Kásler miniszter úr szerint ez megfelel a célnak – igyekeztem az autoritásra hivatkozva lezárni a vitát.
– Ezzel nem tudom felvenni, kérem tajkártyáját.
– Nézze, szeretnék minél hamarabb bejutni egy orvoshoz, fáj a vállam – mondtam, diszkréten elhallgatva, hogy belül már jó ideje jajgatok. Egy száraz sajnálom jelezte, hiába az e-személyi XXI. századi technológiája, az igazolvány gyakorlati előnyökkel egyelőre nem jár. Mivel a papíralapú tajkártyám az anyagához méltó módon semmisült meg, elázott, és a miniszteri ígéretet komolyan véve nem pótoltam, képtelen voltam megfelelni az ügyintéző hölgy felszólításának, így vizsgálat nélkül távoztam.
Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter tavaly májusban kijelentette, minden magyar állampolgárnak jár a digitális személyazonosító, amely alkalmas több funkcióra, és akár már 2018-ban kiválthatja az egészségügyi szolgáltatásokra jogosító tb-kártyát. Két hónappal később Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s parlamenti képviselő Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének (Emmi) szegezte a kérdést: „Most akkor használható az okosszemélyi tajazonosítóként az egészségügyi intézményekben vagy sem?” A miniszter helyett Rétvári Bence, az Emmi államtitkára válaszolt: az e-személyi olvasásához szükséges 90 ezer kártyaolvasót már kiküldték, ám azok használata „még nem került bevezetésre”.
Szerettük volna megtudni, változott-e azóta a helyzet. Kérdésünkkel megkerestük az Emmit, a Miniszterelnöki Kabinetirodát, a Belügyminisztérium nyilvántartások vezetéséért felelős helyettes államtitkárságát, az Állami Egészségügyi Ellátó Központot (ÁEEK), és az e-személyi fejlesztésében részt vett állami tulajdonban lévő IdomSoft Zrt.-t. Utóbbi gyorsan reagált: szívesen válaszolnak, ám ehhez felettes szervük, a BM engedélyére van szükség – ez azonban feltehetően nem érkezett meg. Engedélyt ugyan nem adott a BM, de reagálni reagált: „Az eSzemélyi nem váltja ki a TAJ kártyát és az adókártyát, csak lehetővé teszi az adatok igazolásának egy újabb módját.”
Ezzel voltaképpen cáfolták Kásler Miklóst, a napi tapasztalatot azonban egyáltalán nem.
Az általunk felkeresett féltucat fővárosi kórházban, köztük a Honvédkórházban sem működik egyelőre a kártyaolvasó. Ugyanez volt a helyzet a kerületi orvosi rendelőkkel, ahol bár általában értették a problémánkat, az e-személyi mégsem volt megfelelő belépő az egészségügyi rendszerbe. Kérdésünkre, hogy mit gondolnak, mikortól használhatjuk az ígért funkciója szerint a csippel ellátott okmányt, hosszú hallgatás volt a válasz.
A 2016 januárjától igényelhető új típusú igazolvány tartalmazza az illető személyes és okmányadatait, a tajszámát és az adóazonosító jelét, az elektronikus aláírásához szükséges adatait és aláíró tanúsítványát, igény szerint pedig még az ujjnyomatot is. Az elmúlt bő három évben összesen több mint 4 millió e-személyit bocsátottak ki, ezek megfelelő működését segítené elő a Rétvári Bence parlamenti válaszában említett 90 ezer kártyaolvasó. Szerettük volna megtudni azt is, a készülékek telepítése és üzembe helyezése mekkora összeget emésztett fel, ám sajnos erre a kérdésünkre sem kaptunk hivatalos választ. A Közbeszerzési Értesítőben nyomára bukkanhatunk az e-személyi olvasására alkalmas eszközöknek, igaz, csupán néhány ezer darabnak. Az Országos Rendőr-főkapitányság tavaly áprilisban 800 darab ilyen eszközt rendelt 18,4 millió forintért.
A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala három alkalommal, 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben összesen 4610 okmányolvasót szerzett be 135,5 millió forintért.
Fontos megjegyezni, hogy az e-személyik nem üres, hanem egy erre kifejlesztett elektronikus térben működnének. 2017 novemberében indították útjára a 20 milliárd forintért kiépített elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér (eeszt) elnevezésű rendszert, amellyel az egészségügyi intézmények működését igyekeztek összehangolni. A betegekre vonatkozó információkat tartalmazó adatbázis alapján az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók könnyebben és gyorsabban megismerhetik a páciens előéletét, és az eeszt révén a betegek is biztonságosabban és kényelmesebben eligazodhatnak az egészségügy világában – legalábbis az ÁEEK tájékoztatása szerint.
A szép új világhoz azonban nem csatlakozott mindenki önszántából. – A háziorvosok és a járóbeteg-ellátók 10–15 százaléka nem él még az informatikai rendszer nyújtotta lehetőséggel – árulta el Szabó Bálint, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főosztályvezetője tavaly novemberben a köztévé műsorában. A részvétel sem garantálja ugyanakkor a rendszer megfelelő működését. Több általunk megkérdezett szakorvos is állítja, hiába érhető el több mint 500 millió adat az eeszt-ben, legtöbbször csak hátráltatja a munkát a lekérdezés. Gyakran hosszú perceket kell várni, mire a várt információ előkerül, és további időt vesz igénybe, mire az esetenként hatalmas információtömegből az orvos kibányássza, amire éppen szüksége van. Ismerve a magyar egészségügyi intézmények zsúfoltságát és az általános várakozási időt, egy ilyen keresgélés aligha enyhíti a napi munka feszültségét. Talán ez indokolhatja, hogy számos szakember bele sem fog a rendszer működésének elsajátításába, és nem teszi le az e-térbeli jártasságot igazoló vizsgát.
Hasonló problémákkal szembesültünk a gyógyszertárak kapcsán is. Bár lassan egy éve használják az orvos által digitálisan felírt e-receptet a patikusok, a rendszer még mindig számos hibát rejt magában. Ez magyarázhatja, hogy bár idén január 1-jével lezárult a tesztüzem, a papíralapú receptek kiadásának kötelezettségét az év végéig meghosszabbította az Emmi. A hivatalos indoklás szerint azért, mert „sok páciens számára még komfortosabb” ez az eljárás.
A baleseti sebészeten tett látogatásom után néhány órával egy magánrendelőben megállapították, hogy eltört a bordám, és néhány izmom is súlyosabban megsérült. Néhány hétig párnával támasztott ültömben Franz Kafka novelláit olvastam, és azon gondolkodtam, miért is nem váltottam ki a tajkártyámat, amikor az előző elázott.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
