Zsákutca. Bár korántsem az a péceli Damjanich utca, az itt telket vásárló Csikesz János és Balázs Krisztina mégis annak érezheti a helyzetét. Hiába költöttek ugyanis 12 millió forintot egy ingatlanra, az önkormányzat által április végén elrendelt változtatási tilalom miatt egyetlen kapavágást sem tudnak rajta tenni. Közben azonban az önkormányzat jelenleg is árverésen kínál ingatlanokat ugyanilyen adottságokkal új lakóparknak. A házaspár kálváriája azért is tanulságos, mert rámutat Budapest egyre nagyobb agglomerációjának égető problémáira.
Főszereplőink egy, a 40-es éveiben járó házaspár. Mindketten a filmiparban dolgoznak, Krisztina fodrászként, János világosító. Ahogy Krisztina mondja, „újrakezdők”, akik 2016-ban a főváros mellett szerettek bele egy magánszemély eladásra kínált telkébe Pécel városszéli, legnyugatibb utcáján. Egy olyanba, amelynek közvetlen szomszédságát már beépítették, a másik oldalán és mögöttük viszont lankás legelő nyúlik. Innen hasították ki a telküket. A város terjeszkedését látva nem volna meglepő, ha egy idő után ez az oldal is beépülne – ottjártunkkor a Damjanich utcán is sok helyütt kőművesek dolgoztak.
Krisztina és János egy akkor külterületi szántó besorolású, de az önkormányzat által beépíthetőnek minősített ingatlant vásárolt. 2016-ban azért mertek belevágni a hosszadalmas átminősítési eljárásba, mert az önkormányzat írásban tájékoztatta őket a beépíthetőségről és a feltételekről. A telek előtt ugyan nem futott víz- és csatornahálózat, ám a vízművek megnyugtató válasszal szolgált: a közművesítés tervben van, és „2017 őszén valamikor a víz és szennyvízhálózat ki lesz építve”. Ennek tudatában és az átminősítéshez szükséges hossszú, bürokratikus eljárásra berendezkedve írták alá az adásvételi szerződést. Az elképesztően hosszú papírmunka idén március végére fejeződött be, ekkor került a nevük a tulajdonlapra. A kész tervekkel már nyáron hozzá akartak látni az építkezéshez.
És ekkor jött a feketeleves. Az a kisebb gond, hogy a beígért víz- és csatornarendszer máig sem épült meg. Április végén a 16 ezer lelkesre duzzadt Pécel több részén hirtelen változtatási tilalmat rendeltek el. Azon a tömbön is, ahol Krisztina és János ingatlana fekszik. A házaspár ezzel véletlenül szembesült, amikor a behajtási engedélyek felől érdeklődtek a hivatalban. A rendelet értelmében három évig új épületet létesíteni, meglévőt átalakítani, bővíteni és bontani is tilos.
– A budapesti, Üllői úti panelből a városon kívüli térre vágytunk. A XVII. kerületben, Rákosmentén nőttem fel, ezért kerestünk ahhoz hasonló helyen telket. Most van egy hasznavehetetlen házhelyünk és tervrajzunk. Az önkormányzat rendelete miatt 12 millió forintos a kárunk, de ugyanennyire fáj, hogy a hivatalok teljesen magunkra hagytak, a tilalom óta szóba sem állnak velünk – magyarázta Krisztina, aki párjával rendszeresen jár a területre. Kaszálnak, tesznek-vesznek. Néhány hete érkezett meg a tárolónak szánt lakókocsijuk, az „ad most nekik munkát”.
A pár szeretett volna magyarázatot a változtatási tilalomra Szöllősi Ferenc (független) polgármestertől – és írtak a képviselő-testület tagjának is –, de egyetlen levelükre sem kaptak választ. Mint mondják, a polgármester a személyes találkozót is lemondta az utolsó pillanatban. Elkeseredésükben törvényességi panasszal éltek a kormányhivatalnál, amely ugyan felhívta Szöllősi és a testület figyelmét a tájékoztatási kötelezettségükre, de hiába. Válasz nélkül maradt az a megkeresésük is, amiben a tilalom feloldását kérték az 1800 négyzetméteres telekről.
Érdekes a vízmű által megígért, de nem megépült csatorna esete is. Az ennek okát firtató kérdésükre ugyanis a szolgáltató azt írta, hogy azt az önkormányzat nem rendelte meg. De a párnak ez nem volna probléma, mivel a Helyi építési szabályzat lehetővé teszi úgynevezett közműpótló megépítését. A szennyvízcsatorna például kiváltható házi biológiai szennyvíztisztítóval, amely olyan tisztítást végez, mint a nagy telepek. A jegyző azonban a változtatási tilalomra hivatkozva ehhez sem járult hozzá.
Megkerestük a polgármestert és a jegyzőt még július közepén. A tájékoztatási kötelezettségükre emlékeztetve augusztus végén kaptunk egy, a kérdéseinket figyelmen kívül hagyó sablonos választ. Szöllősi Ferenc polgármester azt írta, a képviselő-testület kifejezte szándékát, hogy a hiányzó infrastruktúra megépítéséig nem támogatja a további belterületbe vonásokat. Ezzel az a gond, a pár nem az ingatlan belterületté nyilvánítását kérte, hanem azt a beépíthetőséget, amiről 2016-ban tájékoztatták őket. Szöllősi azt állította, a település zsúfoltságát figyelembe véve rendelték el a változtatási tilalmat; három év alatt településrendezési eszközökkel kell a problémát rendezni. Csikeszéket ez ugyan nem vigasztalja, de eltökéltek: minden létező követ megmozgatnak, hogy hozzákezdhessenek az építkezéshez.
Furcsa azonban, hogy az önkormányzat most is árverésen keres gazdát négy külön-külön ezer négyzetméteres teleknek. Ezek bár fele akkorák, mint a házaspár házhelye, azokon akár két lakás építése is engedélyezett. Az egyenként 16 millió forintért hirdetett telkeken sincs víz-, csatorna-, villanyés gázcsatlakozási lehetőség. Ám az önkormányzat a telek áráért vállalja a közművesítést.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!
