Jó lépés volt-e a benzinár befagyasztása? Mi legyen az autós közlekedés jövője? Vesszenek-e a multik? Kell-e a jelenlegi rezsicsökkentés a jövőben is? Vajon lehet-e alternatívája az atomenergiának? Mikorra lesz kész az ellenzék zöldprogramja? Páros interjú a klímakatasztrófa által felvetett dilemmákról Kanász-Nagy Mátéval, az LMP társelnökével és Molnár Zsolttal, az MSZP pártigazgatójával, akik egyetértenek abban: a dugódíjhoz hasonló intézkedést mielőbb be kellene vezetni Budapesten.
– Mivel érkeztek az interjúra?
Molnár Zsolt: Kocsival. Autózni szoktam, mert egy nap Budapesten belül átlagosan 4-5 helyszínen kell lennem, míg hetente két-háromszor vidékre is járok. Nem elvi oka van az autózásnak, hanem az időbeosztásom miatt így praktikus.
Kanász-Nagy Máté: Pótlóbusszal. Nem vezetek, így Budapesten belül tömegközlekedést használok, illetve biciklizem. A munka miatt vidékre is sokat járok, ha többen megyünk, autózunk, ha egyedül, vonatozom.
– Az üzemanyagok megdrágultak, a kormány befagyasztotta az árat. Örültek ennek?
M. Zs.: Az öröm az túlzás, de jobb, mintha semmit sem tettek volna. Ez egy tüneti kezelés volt, a mi javaslatunk az, csökkentsék az üzemanyagot sújtó adó mértékét. Ezenfelül hibásnak tartjuk a kormány és az MNB forinttal kapcsolatos politikáját.
K-N. M.: Ez egy dilemma, a zöld- és szociális szempontok ütköznek. Vannak olyan kiskeresetű munkavállalók – főleg a kistelepüléseken –, akiknek nincs lehetőségük autó nélkül dolgozni járni. Az ő esetükben indokolt a szociálpolitikai beavatkozás, de nem biztos, hogy erre a benzinár befagyasztása a megfelelő. A zöldcélokat viszont fontosabbnak tartom hosszú távon, innen nézve nem értek egyet az intézkedéssel. Magyarországon évente 15 ezren halnak meg a légszennyezés miatt, vagyis egyértelmű: vissza kell fogni az autós közlekedést. Ennek egy eszköze a magas benzinár.
– A benzinár más termékek árát is felhúzza.
K-N. M.: Ami arra világít rá, hogy a jelenlegi gazdasági rendszerünk világszinten mennyire függ a fosszilis energiahordozóktól, amelyek egyre drágábbak lesznek.
M. Zs.: Szögezzük le: a nem karbonsemleges autózás nem valamiféle luxuscikk, hanem a magyar társadalom jelentős részének a napi életvitelhez szükséges eszköz. A szociálpolitikai kérdések és a megújuló energiaforrásokat szorgalmazó politika alapvetően egy irányba mutat, de rövid távon valóban vannak köztük konfliktusok. Amennyiben az a kérdés, hogy családok százezreinek életét ellehetetlenítjük-e rövid távon, akkor a válaszunk, hogy nem.
– Hogyan oldható fel a konfliktus?
M. Zs.: Azért tudunk lépéseket tenni: ilyen lehet az autók környezetvédelmi besorolásának észszerű szigorítása, a járműpark cseréjének és a vasúti közlekedés kiemelt támogatása. A jövő nemzedékeinek életkilátásai és a jelen nemzedék szociális helyzete között egészséges egyensúlyt kell tartani, ebben mi középen állunk. A kormány jelenleg teljesen feléli a jövő nemzedékeinek lehetőségeit a profitért, míg a zöldpártok nagyon helyesen küzdenek a klímakatasztrófa elkerüléséért, de talán kevésbé veszik figyelembe a jelenben megoldandó szociális problémákat.
K-N. M.: Ez a konfliktus kőkemény, nem megúszható, és már itt is van. Hosszú távon a klímakatasztrófa győz, ha nem cselekszünk. Hatalmas átállásra van szükség, aminek megvan a költsége – ezt a legnagyobb szennyezőkre, a multikra kell hárítani, de a változtatás a lakosságnak sem megúszható. Nem tudok elképzelni olyan rendszert, amelyben a jelenlegi autós közlekedés fenntartható.
– Hogyan változtatnának?
K-N. M.: 2030-tól megtiltanánk, hogy benzines és dízeles autókat újonnan forgalomba lehessen állítani. A hibrid autókat engedélyeznénk, de hosszú távon azok sem fenntarthatók. Közlekedni kényszer, ezért úgy kell szervezni a városok életét, hogy gyalog, kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel 15 percen belül elérhető legyen minden a lakóhelyen, ami kell az élethez: iskola, munkahely, egészségügyi intézmény.
M. Zs.: Szimpatikus gondolatok, és azzal egyetértek, hogy fizessenek a szennyezők. Azt viszont helyesnek, ám utópisztikusnak tartjuk, hogy 2030-ra kivezessük a belső égésű motorral működő autókat, látva a gazdaság teljesítőképességét, a magyar járműpark helyzetét és az elektromos autók árát. Mi ezt reálisan 2050-re tudnánk elképzelni, de persze addig is tennénk lépéseket a nagyvárosi autózás radikális csökkentéséért. Támogatjuk azt is, hogy minden legyen a lakóhelyen gyalogosan is elérhető távolságra.
K-N. M.: A céldátumokhoz megjegyezném: muszáj az ipari forradalom előtti időkhöz képest 1,5 fok alatt tartanunk a felmelegedést, különben el fog szabadulni a pokol a klimatikus viszonyokban. Az elektromos autókban sem hiszek, az akkumulátoraikból is egyszer hulladék lesz. Egyébként maga a fogyasztói kapitalizmus logikája bűnös: emberi és környezeti erőforrásokat zsákmányol ki, profitot képez, majd a terméke végül a szeméttelepen kikötve szennyez. Persze felelősek azok is, akik a végtelenségig pörgetnék a profitot, például merényletet követ el a Föld bolygó ellen az összes kis vagy nagy cég, amelyik meghirdeti a black friday akciót.
– Az MSZP egyetért a kapitalizmuskritikával? Vesszenek a multik?
M. Zs.: A kapitalizmus kritikájával egyetértünk, de mint alternatíva nélküli társadalmi berendezkedést nem kívánjuk megváltoztatni. Tisztességes mértékű profitra szükség van, viszont szociális és környezetvédelmi szempontok alapján radikális beavatkozást tartunk szükségesnek. A „vesszenek a multik” egy erős és leegyszerűsített állítás. Ne vesszenek, de vonjuk őket erős korlátozás alá kiemelt figyelemmel a munkavállalói jogokra is. Hozzátenném: önmagában szerintem a fogyasztás nem káros akkor, ha ez tudatos és mértékletes, de ennek eléréséhez nemcsak személetformálás szükséges, hanem az is, hogy a családok jövedelme magasabb legyen.
– Támogatnák a dugódíj bevezetését?
K-N. M.: Maximálisan. Nem értem, a főpolgármester úr miért késlekedik ennek bevezetésével és a behajtásmentes övezetek kialakításával. Végre fel kéne szabadulnunk az autós forgalom elnyomása – zaj, dugó, légszennyezés – alól.
M. Zs.: A behajtási díjat a főváros teljes közigazgatási területén támogatnám, és azon belül zónákat is kijelölhetnénk – némelyiket autómentessé téve. A konkrét mértékét a tömegközlekedés jegyáraihoz lehetne arányosítani és attól függővé tenni, ki hol teszi le az autóját.
– Az agglomerációból ingázók közül sokan hiába mennének a belvárosba tömegközlekedéssel, nem tudják hol hagyni az autójukat.
M. Zs.: Igen, de azt gondolom, hogy a behajtási díjak bevezetésével már nem várhatjuk meg azt, amíg tömegesen elkészülnek P+R parkolók és a kötöttpályás közlekedési infrastruktúra, erre már nincs idő. Mielőbb dönteni kell.
– Mire vár akkor a főváros?
M. Zs.: Ez a kérdés jogilag is komplex. Jelenleg a NER rendszere akadályoz minden ilyen progresszív döntést. Mi támogatjuk, hogy a főváros a maga részéről hozza meg azokat a döntéseket, amelyek rajta múlnak.
K-N. M.: Aki nem vezet be dugódíjat, az jobban fél a választóktól, mint a klímakatasztrófától, és a rövid távú érdekét nézi. Hadd legyek kritikus az ellenzékkel kapcsolatban: összpolitikai megtévesztés azt állítani, nem kell radikálisan változtatni az életmódunkon ahhoz, hogy megmentsük magunkat. Egyébként a dugódíj kiegészítő eszköz, a valódi megoldás a forgalomhasználat-arányos útdíj lenne, amit az alapján kéne fizetni, hova és milyen járművel utazunk.
– A kormánysajtó sokat emlegeti Márki-Zay Pétertől, hogy az a legjobb rezsicsökkentés, ha az ember kevesebbet fogyaszt. Erről mit gondolnak?
M. Zs.: Kiragadott mondatról van szó. A klímakatasztrófa elkerüléséért logikus, hogy az energiát észszerűen kell használni, például ne folyassuk a vizet vagy használjuk a villanyáramot feleslegesen. Azonban vannak szociális kötelezettségeink is: sajnos olyan életkörülmények között élnek sokan, ahol az energiatakarékosság számukra megoldhatatlan.
K-N. M.: Egy kiváló zöldgondolat önmagában is, amit Márki-Zay Péter mondott. Persze senki sem kéri, hogy ücsörögjünk otthon 18 fokban, mi azt javasoljuk, legyenek olyan energiaszigetelési programok, amelyek segítenek abban, hogy ne az utcákat fűtsük.
– A rezsicsökkentést megtartanák?
M. Zs.: Most a multik vezérigazgatóinak és a politikai elitnek is éppen olyan arányban csökken a rezsije, mint azoknak, akik ténylegesen rászorulnak. A rezsicsökkentésre szükség van, de sávosan kellene megvalósítani.
K-N. M.: Ma már a középosztályt is védeni kell szociális szempontból, vagyis elfogadhatónak tartom a mostani rezsicsökkentést addig, amíg az energiaszigetelési programok nem valósulnak meg. Egyébként azt, hogy a szociális törvényből kivették a lakásfenntartási támogatást, bűnnek tartom, ezt vissza kell vezetni.
– Márki-Zay Péter szerint a Paks II.-szerződést felül kell vizsgálni, de önmagában az atomenergiával nincsen gondja.
K-N. M.: Ebben a kérdésben az a legnagyobb közös osztó az ellenzéki pártok közt, hogy vizsgáljuk felül a Paks II.-szerződést. Az LMP szerint viszont az atomenergia rossz, káros és drága.
– Ebben támogatja önöket bármelyik másik párt? Például a Párbeszéd?
K-N. M.: Szerintem az LMP a legharcosabb a kérdésben. Az atomenergia-függőség, és akkor is az lenne, ha nem az oroszok építenék. De etikai szempont is felmerül: olyan óriási kockázattal jár az atomhulladék feldolgozása és tárolása, amit nincsen jogunk ráhárítani a következő generációkra.
– Atomerőmű nélkül hogyan gondoskodnának az energiaszükségletről?
K-N. M.: A jelenlegi rendszerünk annyira energiaigényes, hogy csak megújuló forrásokkal valóban nem lehetne pótolni rövid távon. Így ezek mellett az energiafelhasználás csökkentése jelentene megoldást. Paks I.-et viszont fenn kell tartani, amíg lehet. Még 10–15 év lehet benne, ez idő alatt kell gondoskodni az átállásról.
– Mi az MSZP álláspontja?
M. Zs.: Ellenzéki konszenzus van abban, hogy ebben a formában ne legyen Paks II., felül kell vizsgálni a hitelkonstrukciót is. Hogy egyáltalán legyen-e Paks II., az önálló vitakérdés, ahogy az is, van-e az atomenergiának a jövőben is létjogosultsága. Mi meghallgattunk független tudósokat, szakértőket a témában, de azt tapasztaltuk, megosztottak. Ezért a helyes döntés, hogy megfelelő társadalmi vita után, amelyben mindenki megismerhet minden szempontot, legyen népszavazás az atomenergiáról. Én még nem tudom, ezen hogyan voksolnék, komoly a dilemma.
– És ha a nemek győznek?
M. Zs.: Akkor Paks I. kivezetését észszerű korlátok között fel kell gyorsítani, és nem lehet szó Paks II.-ről sem. Ez esetben fel kell készíteni az embereket arra, hogy tudatosabb életformával jóval kevesebbet fogyasszanak, és fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrások kiépítését, és megnézni, hogy az energiaimportot hogyan lehet fenntarthatóan növelni.
– És ha győz az atomenergia, de az oroszok nem akarják a szerződést felülvizsgálni?
M. Zs.: Azt gondolom, a magyar állam mindenképpen el tudja érni az újratárgyalást, ha a nép az atomenergia felhasználhatósága mellett dönt. Arra kell figyelni, hogy akkor az atomenergiát a legbiztonságosabb és leghatékonyabb módon állítsuk elő.
K-N. M.: Abban az LMP egyetért, hogy népszavazás kell. És hadd ígérjek valamit, amit később számon kérhetnek: én zöldpolitikusként biztosan nem lennék olyan kormány tagja, amelyik atomerőművet épít.
– Ez személyes vállalás vagy más LMP-s politikusra is igaz?
K-N. M.: Zöldpolitikus nem lehet olyan kormány tagja, amely atomerőművet épít. Ez egy elvi kérdés, és akkor is igaz, ha a nép az atomenergia mellett dönt.
– Ki felel a közös ellenzéki program zöld részeiért, mikor készül el, és tudnak-e már említeni belőle néhány elemet?
K-N. M.: Év végére ígértük, tehát hetek kérdése, és kész. A zöldfejezetet mi gondozzuk. Azt is eldöntöttük, hogy lépéseket teszünk a zöldfelületek védelméért és légszennyezettsége csökkentéséért.
M. Zs.: Persze Paks II. felülvizsgálata biztos, de erdőtelepítési programot, környezetbarát közlekedésfejlesztést, energiahatékonysági programokat, új panel- és téglaház-szigetelési programokat, kerékpárút-fejlesztést is indítunk majd.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/50. számában jelent meg, december 10-én.
