Korábban Márki-Zay Péter buzdítására szólított fel Horváth András, a zöld dossziéjából korábban komoly korrupciós ügyeket feltáró egykori NAV-munkatárs. Most viszont kritikával illette az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét, ennek apropóján kérdeztük. De szóba kerültek a kétfarkú kutyák, Gattyán György mozgalma, és a másik Magyarország is, ahol nem létezik az ellenzék.
– Sérelmi politizálás helyett Márki-Zay Péter mellé kell állni, nem kell tartani tőle, nincs miért. Írta a Facebook-oldalán még október 17-én. Mi változott azóta?
– Igen, ezt többen fel is rótták a hozzászólásokban, de ezt teljes mértékben vállalom. Valóban többször támogatólag szóltam Márki-Zay Péter mellett, és emiatt a mai napig tiszta a lelkiismeretem. Ami nagyon lényeges, az az, hogy azért fontos, hogy Márki-Zay Péter legyen a miniszterelnök-jelöltje az ellenzéknek, mert olyan szavazókat is meg tud szólítani, a Fideszből kiábrándultakat, vagy a bizonytalanokat, akiket a többi jelölt nem tud, ezt egyébként ő maga is sokszor hangsúlyozta. És vannak még ugye azok a szavazók, akik egyik társaságot sem szívlelik, nekik egy jó része állt oda Péter mellé, de az elmúlt néhány hónapban szerintem elveszett ez a többlet.
– Minek köszönhető ez?
– Már rögtön annak a kihirdetésével, hogy itt ellenzékváltás történt. Ez nem történt meg, és megtisztulás sem történt, aminek következtében egy miniszterelnök-jelöltnek egészen más stratégiát kellene követnie. Ennek fényében különösen furcsa például, hogy Márki-Zay nekiment a Magyar Kétfarkú Kutyapártnak (MKKP), miközben én úgy látom, hogy ők a legtisztességesebb alakulat az ellenzéki palettán. Egyébként remélem, hogy ők be is fognak jutni a parlamentbe, már csak azért is, mert ez az ellenzéknek is nagyon jót tenne. És megint csak az előválasztás óta eltelt időszakhoz kanyarodok vissza, az látható, hogy a harmadik utas szavazók Márki-Zay felől elkezdenek az MKKP felé kanyarodni. Azért is van ez, mert az ellenzék nem tudott hitelessé válni, nem tud megfelelni annak a programnak, amit hirdet, és ezért úgy látom, hogy lesz olyan NER-re nemet mondó szavazó, aki keresni fogja majd a szavazólapon az alternatívákat. És akkor ott van még Gattyán György is.
– Vele érdemes számolni?
– Nagyon profin csinálja. Úgy tud értelmiségi, egyik táborhoz sem tartozó szavazókat megszólítani, hogy nagyon modern, szakmainak tűnő jelszavakat dob be. Persze nagyon nem mindegy az időzítése sem, ami viszont rögtön komolytalanná teszi az egész kezdeményezését. Hiszen ha ilyen nagy ívű tervei vannak, akkor miért indul el azonnal, szervezetépítés nélkül mindjárt a következő választáson?
– Korábban írt arról is, hogy Gattyán cége ellen „erőltetett” NAV-eljárás folyt.
– Az is volt, mert Gattyánék pert is nyertek a NAV ellen. De nem mentegetném őt, mert ne legyünk naivak: nem véletlenül lett Megoldás Mozgalom a pártjának neve. Rövidítve: MM. Szépen rímel a Momentum Mozgalomra és a Mindenki Magyarországa Mozgalomra. Maradjunk annyiban, hogy nem szokott ez véletlen lenni.
– Bírálta Márki-Zay ötletét a hetedik frakcióval kapcsolatban is.
– Menjünk vissza az előválasztásnak ahhoz a szakaszához, amikor a képviselőjelölteket választották. Ezt akkor is kifejtettem, sőt személyesen Péternek is megmondtam, hogy most kéne az asztalra csapni és nemet mondani arra, hogy a civileknek kötelező a hatból valamelyik párt frakcióját megjelölni, mint befogadó közösséget az egyéni mandátum elnyerése esetén. Lehet, hogy kockázatos döntés lett volna, de így jobban látszódtak volna a civil karakterek az előválasztáson. De hát elfogadták a játékszabályokat és innentől kezdve joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mégis milyen alapon küzd ezért utólag? Aztán azt a kérdést is érdemes felvetni, hogy egy 5-6 fős frakciónak mi értelme egy vélhetően erősebb DK-s és jobbikos parlamenti szövetségnél?
– Az ellenzék népszerűség-csökkenésében mennyire játszhatott szerepet a nagy őszi csend?
– Látszott, hogy a pártok visszahúzódtak, és tolták előre Márki-Zayt, vagy, ahogy Gyurcsány Ferenc hívta, a kapitányt. Nagyon visszásnak tartom azt is, amikor az ellenzék-miniszterelnökjelöltje arról beszél, hogy aki nem az összefogást támogatja, az a Fideszt segíti. Meg azt is, hogy mintha Péterék már a belső sorokban keresnék az árulókat.
– Pedig korábban ön is beszélt ilyesmiről épp a Magyar Hangnak, még ha nem is az éles áruló szót használva. Mindenesetre megnevezett néhány a NER üzleti hátországával rendre hírbe kerülő ellenzéki politikust.
– Igen, de akkor konkrét személyeket soroltam, akiknek az ügyei széles körben ismertek, de nem vagdalkoztam. Amikor pedig kritikát fogalmaztam meg az elmúlt hónapok történéseiről, annak az lett a következménye, hogy engem árulóztak le. Ez az attitűd, ez a kultúra az, amin túl kéne lépni. A kormánypárttól megszoktuk az ilyesmit, de pont az lenne a lényeg, hogy az ellenzék hagyjon fel ezzel a kultúrával. Aztán Péter annak kapcsán is árulózott, hogy le akarják váltani őt az ellenzéken belülről, de szerintem senki nem akarta, legalábbis a pártvezetők közül biztos nem.
– Végül ismét a Facebook-oldaláról idéznénk. „Eldőlni látszik a választás: sokkal inkább azokon a helyeken, ahol nincs relevanciája az olyan fogalmaknak, hogy »jobb« vagy »bal« vagy »korrupció«. Ahol az ellenzék továbbra sem létezik. Azon a másik Magyarországon, amelyet a távolból nem igazán lehet megszólítani”. Mit és mikor kellett volna tennie ehhez az alapvetően igen erőforrás- és káderhiányos ellenzéknek?
– Már az is kérdés, hogy egyáltalán bemerészkednek-e ezekre a településekre. Az ilyen falvakban élők nem azért szavaznak a kormánypártokra, mert azoknak a képviselői olyan erős agitációs munkát végeznének – erre nincs szükség, azt megoldja a közmunka ígéretével a polgármester. Egy üzenetet jó lenne eljuttatni mindenesetre, hogy ha itt váltás lesz, akkor nem fogja őket olyan hátrány érni, hogy eltűnik mindaz, amiből nekik jövedelmük származik. Érdemes lenne például kilátásba helyezni egy intézménynek a létrehozást, ami kifejezetten arra ügyel majd, hogy ne legyenek egyre nagyobb lyukak a szociális hálón, amin kihullhatnak ezek az emberek.
