Honnan van emberi erőforrás a drogellenes akciócsoportok létrehozására? Milyen területről kellett esetleg elvezényelni embereket az állományból, mikor évek óta azt hallani, hogy vannak létszámproblémák a rendőrségnél? – erre is kíváncsi volt a Magyar Hang az ORFK sajtótájékoztatóján, amelyen egyedül lapunk tett fel kérdéseket. Mint beszámoltunk róla, az eseményen többek közt arról beszéltek, hogy a drogellenes fellépésre a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda keretei között létrejött egy részben nyomozókból, részben pedig akciószolgálatot ellátókból álló mintegy 210 fős egység, akik országosan koordinálják a szakmai tevékenységet. Emellett szintén zajlik minden megyei rendőr-főkapitányságon akciócsoportok felállítása eltérő létszámokkal.
Kérdésünkre Töreki Sándor vezérőrnagy, bűnügyi országos rendőrfőkapitány-helyettes válaszolt. Elmondta, a magyar rendőrség létszáma több mint 35 ezer hivatásosból áll. A vezérőrnagy annak részleteibe nem kívánt belemenni, hogy milyen területekről vontak el embereket, de miután a feladat prioritást élvez, belső átcsoportosítások segítségével a szakmai feladatokat ennek megfelelően osztják meg. – A 35 ezer fős hivatásos létszámból jut arra erő, hogy ezt a mostani, rendkívül fontos szakmai területet ilyen kiemelten tudjuk kezelni. – A parancsnokok és az én dolgom, hogy ezeket a feladatokat priorizáljuk és tematizáljuk – fogalmazott.
Horváth László kormánybiztostól azt kérdeztük, hogy Orbán Viktor már 2013-ban arról beszélt, hogy vannak új típusú kábítószerek, amelyek csempészete ellen fel kellene lépni, ehhez képest nagy probléma a drog a mai napig. Most miért várható, hogy hatékonyabb lesz a fellépés? A kormánybiztos szerint fokozatosan alakult át a kábítószerpiac az elmúlt évtizedekben, majd arról kezdett beszélni, hogy ő maga már 1998-ban is elment tiltakozni a Vörösmarty térre az ellen, hogy a szocialista párt szimpátiatüntetést szervezett a könnyű drogok mellett.
– Akkor is mondtuk, hogy nincsen könnyű drog meg nehéz drog, meg nincsen jó drog, meg rossz drog, egyszerűen kábítószer van, és minden kábítószer rossz – tette hozzá Horváth László. Utána arról beszélt, hogy kezdetben voltak a klasszikus drogok és az úgynevezett diszkódrogok, aztán megjelentek mindenféle egyebek is a piacon, és igazából az utóbbi időszakban jelentek meg „inváziószerűen”, a legkisebb falvakban is az úgynevezett dizájner drogok. Ezek a dizájner drogok hozzáférhetőek, olcsók, és a fogyasztásukhoz kapcsolódóan megjelentek bűncselekmények a településeken, ezért jött el az ideje egy központi, koncentrált beavatkozásnak. De ez – elmondása szerint – nem előzmény nélküli, az elmúlt évben a rendőri aktivitás jelentősen nőtt ezen a területen, illetve elindult egy szakmai jogszabály-előkészítő munka szakértők bevonásával. Tehát a hamarosan megjelenő jogszabály-módosító javaslatok „nem most lettek hirtelen”.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a drog elleni fellépésnek lesz-e szociális ága is, tehát a rendészeti intézkedések mellett a szociális területre is terveznek-e több figyelmet fordítani, hiszen nyilván a kérdés a szegénységgel is összefügg. Ezzel kapcsolatban Horváth László úgy fogalmazott a kínálat felszámolása mellett a „keresleti oldallal is kezdeni kell valamit”. Nyilván itt jön a megelőzés, illetve a rehabilitáció kérdése, „ezen is dolgozunk”. Azzal folytatta, hogy a dizájner drogok a legnagyobb kárt, a legnagyobb roncsolást a nehéz sorban élőkön, a társadalom peremén lévő csoportokban okozzák. „Az tényleg borzalom, amit művelnek”. – De a szociális helyzet, még a rossz szociális helyzet sem ad felmentést, (…) nem jogosít fel arra, hogy egyébként mérget osszak másoknak. Nem jogosít fel arra, hogy azért, hogy kábítószerhez jussak, betörjek idősekhez, és mindent vigyek, amit látok. Nem jogosít fel. Nem jogosít fel a szociális helyzet arra, hogy félelmet keltsek a környezetemben – fejtette ki. Szerinte „pont az a baj és az a nagy társadalmi kihívás, hogy azok alól rúgja ki a széket a drogkereskedő meg a drogfogyasztás, akiknek a felzárkóztatása érdekében elég sok mindent tett a többségi társadalom”. Szerinte ugyanis a többségi társadalom biztosított ilyen eszközöket, a nehéz szociális helyzetben élők tömegével jutottak munkához és munkához kapcsolódó kedvezményekhez, de van például ingyen bölcsőde, ingyen óvoda, ingyen étkeztetés, ingyen tankönyv, munkáshitel, CSOK, stb. Ezek jelenthetik szerinte inkább a megoldást, hiszen a kábítószer semmire sem megoldás.
– A megelőzéssel, rehabilitációval foglalkozni kell. Szerintem itt is kell újszerű megközelítés, másrészt viszont a drogkereskedelem vonatkozásában nincs pardon, és a drogkereskedelem felszámolása nem lehet tekintettel semmiféle szociális helyzetre. Hogy konkrétan plusz anyagi erőforrások lesznek-e a szociális intézkedésekre, arra pedig azt válaszolta: „annyi lesz, amennyi kell”.
