Ahol eddig kilenc közmunkás volt, most csak egy lesz” – mondta Alpár György drávaszerdahelyi polgármester a HVG-nek arról, hogyan érinti a településeket a közmunkaprogram leépítésének terve. Összességében ugyanis 70–80 ezernél jóval alacsonyabb létszámmal, csak az ország ötödében folytatja szeptembertől a programot a kormány.
Ugyanakkor a veszélyhelyzet idejére engedélyezték, hogy azok is közfoglalkoztatottak maradjanak, akik az eredetileg megszabott határidőnél, azaz tíz évnél régebben dolgoznak ebben a formában. Ez annak beismerését jelenti, hogy úgy vágják meg – vélhetően a költségek lefaragása céljából – a programot, hogy közben tudni lehet: sokaknak az nem csupán átmeneti megoldás, amíg más munkalehetőséget találnak, hanem az egyetlen legális kereseti lehetőség.
Nem ez az első olyan kormányzati intézkedés, amely másképp csapódik le a valóságban, mint azt a megalkotói elképzelték – jegyzi meg a lap. Hiába tartják a közmunkásbéreket mesterségesen alacsonyan, hogy az ilyen formában dolgozók érdekeltek legyenek a munkahelyváltásban, utóbbi gyakran nem az érintettek elhatározásán múlik.
„A juttatást a minimálbér szintjére felemelni nem lett volna jó döntés, de az, hogy az elmúlt tizenkét évben napi háromezer forintot kerestek, gyalázat” – mondja Vécsi István, Ricse MSZP-s polgármestere. Szerinte legalább százezer nettót kellene fizetni, mert a 66,5 ezer forint már a rezsire sem elég. A kisebb falvakban, ha egy háztartás mindkét tagja közmunkából él, és még maszekolni is tudnak mellette, akkor kijönnek belőle, de csak komoly lemondásokkal és persze megtakarításra, tartalékképzésre aligha futja belőle.
A teljes cikket a csütörtökön megjelenő, nyomtatott HVG-ben vagy a hvg360 felületén olvashatják el.
