Eddig sem bántak kegyesen a hatalomtól független sajtóval: nem válaszoltak kérdésekre, nem engedték be tudósítóit (a Magyar Hangét különösen nem) kormányzati rendezvényekre, megfélemlítették a lehetséges hirdetőket, belengettek szuverenitásvédelmi eljárásokat. A nyílt diktatúrázást enyhítendő eddig oda lehetett illeszteni a nyilvánosság ellen hozott intézkedések sorolása mellé, hogy „olyan, mint...”, „ez már majdnem olyan, mint” és ehhez hasonlókat, május 13. éjszakája óta azonban úgy járunk el helyesen, ha azt mondjuk: amennyiben „A közélet átláthatóságáról” elnevezésű fideszes törvényjavaslat érvénybe lép, az már valóban a demokrácia vége. Merthogy egy demokratikus országban elképzelhetetlen szerkesztőségek, újságírók, főszerkesztők listázása, meghurcolása, tisztességesen tevékenykedő gazdasági szervezetek tönkretétele.
A javaslat szerint ha a Szuverenitásvédelmi Hivatal úgy ítéli meg, egy külföldről támogatott szervezet tevékenysége veszélyezteti Magyarország szuverenitását, javasolhatja, hogy a kormány vegye jegyzékre a szervezetet. Önmagában már ez is szankciókkal járhat: elesik a szervezet az adó 1 százalékoktól, illetve onnantól minden támogatásról szükséges „teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatot kérni” arról, hogy az összeg nem külföldi eredetű. Önmagában teljesen érthetetlen – az Orbán-kormány működését ismerve persze érthető –, miért bűn pályázni. Itt azonban nem csak erről van szó. Ha a sok helyen gumiszabályszerűen megírt szöveget szó szerint értelmezzük, akkor ki kell mondani, az összeegyeztethetetlen az európai uniós tagságunkkal, lévén ott a támogatások, a kereskedelem ilyen jellegű korlátozása jogilag értelmezhetetlen, sérti az alapértékeket. Ráadásul minden egyes ügyről a Lánczi Tamás vezette hivatal dönt, vagyis simán alkalmazhat kettős mércét.
A szöveg megfogalmazóinak nyilvánvaló célja a megfélemlítés – függetlenül attól, hogy törvénnyé lesz-e, s aktívan alkalmazzák-e. Persze ez egy fegyver, és minden színpadon lévő fegyver elsül előbb-utóbb.
A Magyar Hang szerkesztősége eddig sem ijedt meg a durva támadásoktól, most sem fogunk, alapelvünk, hogy mindenből megerősödve jövünk ki. Leginkább azért lehet ez így, mert olvasóink tudják, mi a tét, mellettünk maradnak a bajban. Ha megérkezik hozzánk Oroszország, az persze nagyon nem jó, nem jó az Orbán Viktort még támogató tömegeknek sem, csak ezt ők még nem feltétlen értik. Beszélgessünk velük, magyarázzuk el nekik a tények és vélemények közötti különbséget, értessük meg velük, hogy hazugságok világában élnek, adjuk a kezükbe a független sajtó kiadványait.
„Ezzel Magyarország hátat fordítana az Európai Uniónak”
Több ponton is uniós jogot sérthet a kedd éjszaka benyújtott átláthatósági törvényjavaslat az általunk megkérdezett jogász szerint.
A szerkesztőségek pedig tegyék félre a sokszor értelmetlen versenyt, kivagyiságot, legyenek szolidárisak egymással, a kisebb közösségekről se feledkezzenek meg. (Az öt nagy szerkesztőség, a Partizán, a 24, a Hvg, a Telex és a 444 közös megnyilatkozása sajnos nem erről tanúskodik, a többieket, így a Magyar Hangot még csak meg sem keresték.) A törvénytervezet láttán viszont a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (Múosz) és a számos szerkesztőséget tömörítő Médiafórum nyilatkozatot adott ki.
Múosz: Mélységes felháborodás
„A Magyar Újságírók Országos Szövetségét mélységesen felháborítja a szabad sajtó ellen indított legújabb brutális támadás. Ezért arra kér minden, Magyarország demokratikus működését fontosnak tartó magyar állampolgárt, hogy támogassa a független sajtót. Az újságírásnak anyagi feltétele van. A hatalom A közélet átláthatóságáról című törvénytervezettel a külföldi támogatások megtiltásával akarja ellehetetleníteni az ilyen pénzekből is dolgozó lapokat. Egy demokratikus ország alapja a demokratikusan, szabadon dolgozó sajtó. Ha ez megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül. (...)
Minden információ befolyásolhatja a döntéshozatalt, tehát e szabályozás kellően rugalmas ahhoz, hogy bárkit kipécézzen a hatalom, listázza, büntesse, ellehetetlenítse. Bár évente több száz milliárd forintnyi állami pénz megy el kommunikációra – közvetlen vagy közvetett formában –, ebből a független sajtónak kevés jut. Ilyen helyzetben a külföldi, nyilvános pályázatokon elnyert pénz a menekülő utat jelentette. De segítséget jelenthet az a pár ezer forintos adomány is, amely határon túl élő honfi társainktól érkezik. Ez is külföldi pénz. Ezt kívánja most letiltani a hatalom. (…) A Múosz ezért arra kéri a képviselőket – kormánypártiakat és ellenzékieket – ne legyenek cinkostársai a szabad sajtó elleni támadásnak. Arra kéri a köztársasági elnököt – korábbi Alkotmánybírósági elnököt –, ne írja alá a törvényt, ha a parlament azt elfogadná. És végül arra kérünk minden magyar állampolgárt, tiltakozzon a demokráciát alapjaiban veszélyeztető jogszabály ellen, és ha teheti, anyagilag is támogassa a szabad sajtót. Most a túlélés a tét. (...)”
Médiafórum: Feketelistákból még nem épült ország
„A kormánypárt keddi törvényjavaslata egy autoriter kísérlet a hatalom megőrzésére. Célja, hogy elhallgattasson minden kritikus hangot, és felszámolja a magyar demokrácia maradékát is. A törvénytervezet minden eddiginél súlyosabb támadás a még megmaradt független intézményekkel szemben: nem csak a civil szervezetek és a média ellen irányul, de veszélyt jelent cégekre és magánszemélyekre is, gyakorlatilag mindenkire, aki egy szabad és demokratikus országban szeretne élni. (…) Szükség van azokra, akik nem elhazudják, hanem láthatóvá teszik a társadalmi problémákat, és azok megoldásával foglalkoznak, hogy Magyarország mindannyiunk számára jobb hely legyen. Szükség van azokra, akik hisznek a véleményszabadságban, a jogállamban, a szabad sajtóban, az elszámoltathatóságban. Akiknek fontos a társadalmi igazságosság. Akik nem propagandát, hanem valódi híreket akarnak olvasni. Akik egy olyan országban akarnak élni, ahol a törvények nem az elnyomást, hanem a szabadságot szolgálják. Tudjuk, hogy ők vannak többségben, és ez az, amitől fél a kormány. (…) A kormány a hatalmát hazugságok terjesztésére, ellenfeleinek elhallgattatására, gyűlöletkeltésre és az ország megosztására használja. Végignézhettük ezt a hosszú folyamatot Oroszországban, ahogy Putyin is sorra bedarálta a kritikus, tőle független szereplőket, ma már láthatjuk ennek az eredményét is. Itt maradunk – Magyarország a hazánk. (...)”
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/20. számában jelent meg május 16-án.
