Békeidőben a köztársasági elnök egy kedves öreg bácsi, aki barackot nyom a gyerekek fejére, virágot visz a száz éves honfitársainak és csendben elpecázgat, vagy bármi egyebet csinál, ami nyugalmat, békét áraszt. De ez nem adatik meg most – erről beszélt a Magyar Hangnak Iványi Gábor, akinek neve az elmúlt időszakban felmerült az ellenzék esetleges köztársaságielnök-jelöltjeként. Az nyilvánosságot is kapott, hogy Márki-Zay Péter a múlt hétvégén megkérdezte a metodista lelkészt, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség lelkészi vezetőjét, hogy vállalná-e, ha felkérnék jelöltségre. Ennek kapcsán kérdeztük Iványi Gábort, aki az egyik díszvendége volt Szabó Tímea, az ellenzék óbuda-békásmegyeri közös képviselőjelöltje kampánynyitó estjének csütörtökön.
– Most, február első felében milyen esélyt ad annak, hogy köztársaságielnök-jelölt lesz önből?
– Úgy 50 százalékot. Vagy igen, vagy nem.
– Mégis min múlik ez? Olyat is lehetett olvasni a napokban, hogy a Jobbik nem támogatná az ön jelöltségét, míg a többi ellenzéki párt igen.
– Nem foglalkozom a dolog ezen részével. A múlt hétvégén tudtam meg, hogy egyáltalán gondoltak rám, Márki-Zay Péter hívott fel ezzel. Én nem jelöltetem magam, hanem nem zárkózom el a jelöléstől. Ma különösen igaz, hogy – kicsit fennkölten fogalmazva – ha az embert a hazája arra kéri, hogy egy adott pillanatban álljon a rendelkezésére, akkor azt nem szabad megtagadni.
– És már a jelöltséget is ennek tartaná, hogy erre „kéri a hazája”? Mert lássuk be, a jelöltségen túl a köztársasági elnöki poszt elnyerésének esélye csekély.
– Valóban. Azonban az a 15 perc, amelyben – ha a földi és az égi hatalmak megengedik – köztársasági elnök-jelöltként a teljes Országgyűlés előtt beszélhetnénk, azt gondolom, fontos lehetne.
Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke (Fotó: Magyar Hang/Gulyás Balázs)
– Gondolkozott már arról, hogy miről beszélne ebben a bizonyos negyed órában?
– Őszintén szükséges beszélni arról, hogy miképp' jutottunk idáig. Nem így indultunk. Vissza kellene találni önmagunkhoz, hiszen mi akkor, a szabad Magyarország indulásakor lettünk egymás társai és barátai a jelenlegi miniszterelnökkel és másokkal is. Most nem tudunk egymással tisztességesen szót érteni, és ez nincs így jól. Ez az ország túl kicsi, az élet túl rövid, és túl értékes ahhoz, hogy ez így legyen. Ki mondta nekik azt, hogy az élet arról szól, hogy amit akarunk, elveszünk? Jobb családban nem lopjuk meg anyánkat, nem lopjuk meg a szüleinket, hát nem lopjuk meg a hazánkat sem. Engem ki kellene kergetni a világból, ha én ezt ott nem mondanám el előttük.
A másik, hogy beszélnem kell azokról az emberekről, akikért csináljuk ezt. Az sem lehetséges, hogy négyévente egyszer megengedjük nekik, sőt, elvárjuk tőlük, hogy fogják be a szájukat és húzzák be az ikszet oda, ahova mi megengedjük nekik.
Szólnék arról is, hogy gúnyt űztek a jogalkotásból. Ma a bírósági döntést felül lehet írni egy rendelettel. A világon nincs még egy ország, amelynek a törvénye arról rendelkezik, hogy ha a rendőr – akár egy percen belül háromszor – megtiltja, hogy a szerencsétlen hajléktalan feltűnjön a belvárosban, akkor az büntethető. Ma a hírek szerint háromszáz ilyen per van. Ez egy olyan gyalázat, amit az idő sem fog eltemetni, ennek véget kell vetni.
Egy olyan ország kormánya, amely hivalkodóan kereszténynek nevezi magát, annak biblikusan kellene mindenről gondolkodnia és az nem engedheti meg, hogy köztörvényes bűnök szennyezzék.
– Milyen köztársasági elnökre volna szüksége most a hazának?
– Aki nemcsak maga nem követ el bűnöket, és nem használja fel a pozícióját arra, hogy takargassa azokat, de látványosan élő lelkiismeretként viselkedik. És ha nincs más eszköz, akkor valamilyen radikális lépéssel, ahogy azt a legjobbak – Gandhi, Jézus és mások – csinálták, a végső pontig elmenve vállalja, hogy az élet egy csodálatos kihívás. Az Isten hite roppanna meg bennünk, ha nem tennénk azt, amire teremtett bennünket.
– Ön például ennyire radikális köztársasági elnöke lenne Magyarországnak?
– Annak kellene lennem. Békeidőben a köztársasági elnök egy kedves öreg bácsi, aki barackot nyom a gyerekek fejére, virágot visz a száz éves honfitársainak és csendben elpecázgat, vagy bármi egyebet csinál, ami nyugalmat, békét áraszt, de ez nem adatik meg most. Nem így néz ki az egész világ. A mostani időkben rosszul kell éreznie magát az embernek, ha csendben van és passzív, ha visszavonul, ha bólogat vagy arctalanná válik, és engedi gátlástalanul tombolni azokat, akik visszaélnek a hatalommal.
