Rendszerváltás lehetősége előtt áll Magyarország, de ezt a fordulatot megakadályozhatja, ha az Orbán-rendszer nyílt önkényuralommá válik. Unger Anna és Labanino Rafael politológusok a Jelennek azt nyilatkozták: ha csak Orbánon múlna, ő a maga részéről minden skrupulus nélkül nekivágna a grúz, vagy akár a fehérorosz forgatókönyv megvalósításának, ámde mostanra éppen az derült ki, hogy már nemcsak egyedül az ő akaratán múlik Magyarország sorsa. Az interjú címe sokatmondó: Orbán a diktatúra, a börtön és a moszkvai emigráció közül választhat.
– Én továbbra is, vagy egyre inkább úgy gondolom, hogy 2026 áprilisára nagyon egyértelmű helyzet fog előállni, teljesen nyilvánvalóvá válik addigra, hogy mi lesz ennek a vége. Azaz, hogy elbillen-e demokratikus irányba, és akkor a Fidesz hatalmának vége, vagy már csak azért lesz lejátszva a választás, hogy Orbán hatalmának új szakaszát hivatalossá tegye. Ahogyan 1990-ben is, a választáshoz elérve már nem az volt a kérdés, megbukik-e az MSZMP-ből lett MSZP. Amit Orbán a legvégsőkig megpróbál majd lebegtetni, hogy a választások eredményét elfogadja-e abban az értelemben, hogy ténylegesen átadja-e a hatalmat. Szerintem ezért fontos a „kémügy”, ezért fontosak az ellenfelek ukránpártiságára egyértelműen utaló kiszólások, hogy adott esetben azt mondhassák: akármi is a választás eredménye, nem engedhetjük át a hatalmat „hazaárulóknak” – mondja Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztőjének kérdésére Unger Anna, hozzátéve: kérdés számára, hogy vajon a lehetséges új helyzetre ugyanúgy reagál-e a Fidesz egésze, ahogyan Orbán. „Mert én úgy gondolom, hogy kezdenek két különböző szereplővé válni. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy a Fidesz egy része lassan külön útra léphet Orbántól, egyszerűen azért, mert ha elkerülhetetlennek tűnik a bukás, akkor nem akarnak majd vele bukni azok a politikusok, akiknek még lehetne tíz, húsz, harminc évük a politikában. Ha pedig Orbánnak mennie kell, akkor csakis annak lesz jövője, aki időben ellépett mellőle. Ezért úgy gondolom, hogy Orbán lehet a legkeményebb megoldások híve mindenki közül, mert ő az, aki mindent elveszíthet. Egyelőre úgy látszik, semmilyen skrupulus nincs benne, ha a hatalom megőrzése a tét”.
Labanino Rafael szerint a rendszer már régóta nem ismeri el legitimnek az ellenzéket, csak ennek komoly ellenzék híján sokáig nem volt jelentősége. Ő maga úgy véli, a Fidesz, az egykor magát polgárinak nevező párt a polgári társadalmat akarja elpusztítani. Ami eleve nem túl erős Magyarországon, de az Orbán-rendszernek ez is sok. Ez egyértelműen putyinista, Lukasenka-féle irány. Ha 2022-ben Ukrajna összeomlott volna az orosz invázióval szemben, Orbán már akkor erre az útra lépett volna. És ez nemcsak az autokráciák tudáscseréje miatt van így, hanem azért is, mert a magyar kormány Putyin érdekeinek kiszolgálója, és alárendelte Magyarországot az orosz birodalmi törekvéseknek. Ez a szuverenitásról beszélő politika valósága, azaz pontosan a szuverenitás ellentéte. Ha valaki a hűtlenség és hazaárulás ügyében akar kutakodni, nem pusztán politikai, hanem büntetőjogi értelemben is, akkor a kormány tevékenységét kell vizsgálnia, hiszen Magyarország nemzetközi szövetségi rendszerekben elfoglalt helyének tevőleges aláásása ugyancsak a nemzeti érdek tevőleges megsértését jelenti.”
Ugyanakkor Labanino Rafael úgy látja: Orbán magától nem fogja engedni, hogy itt hatalomváltás legyen, és ez még valóban a választás előtt eldől. „Hogyha van egy olyan választás, amelyen elindulhat a Tisza Párt, elindulhat jelöltként Magyar Péter és Ruszin-Szendi Romulusz, akkor demokratikus átmenet következik. Ha nem ez a helyzet, akkor a választás pusztán felhatalmazási aktus lesz a nyílt diktatúrához, mint Oroszországban. Éppen ezért nem tartom véletlennek azt sem, hogy Magyar Péter behívta a Tiszába Ruszin-Szendi tábornokot, mert éppen az ő jelenléte gyakorolhat hatást az erőszakszervezetekre, hogy a helyzet esetleges kiéleződésekor a demokrácia és az ország oldalára álljanak és ne Orbán hatalma mellé. Nekem az a feltételezésem, hogy Magyar Péter számít egy ilyen szituációra is, és készül rá politikai forgatókönyvvel.
Unger Anna szerint valójában az a kérdés, végig akar-e menni mindenki Orbánnal ezen az úton a Fideszben. „Nem tartják-e vissza őt valahonnan a mélyből előkapart erkölcsi megfontolások miatt, vagy egyszerűen az önérdek okán, azt látva, hogy Orbán hatalomféltése maga alá temet mindenkit, akinek köze van a mostani hatalomhoz. Viszont abból, ahogyan Orbán viselkedik, és ahogyan szerintem nem akarja majd átadni a hatalmat, egyszer és mindenkorra le kellene vonni végre azt a következtetést, hogy egyetlen autoriter rendszert sem lehet a saját szabályai mentén lebontani. Éppen a társadalmi béke megőrzése szempontjából lenne fontos, hogy legyenek a Fideszben olyanok, akik még oda tudnak ülni egy tárgyalóasztalhoz, hogy közösen lehessen lebontani az autokráciát és megegyezni a demokrácia új szabályaiban. Ám a valóságban inkább azt látom, hogy Orbán pontosan azért hajszolja bele az embereit az újabb gyűlöletkampányokba, a kémvád hisztériájába, a cenzúratörvénybe – még ha azt most le is vették éppen a napirendről –, hogy ne fordulhassanak vissza, ellenkezőleg, még szorosabban hozzákössék magukat Orbánhoz és az egyre nyilvánvalóbb, nyílt autokráciához” – áll a Jelen interjújában.
