– Szerdán szóltak, hogy másnap, azaz december elsejétől megszűnik a közalkalmazotti státuszom, magyarul elbocsátanak. Csütörtökön 10 óra körül valóban megérkezett a tankerülettől az ígért levél – nyilatkozta Kapin Lilla, az Eötvös József Gimnázium december elsején elbocsátott pedagógusa a Magyar Hangnak. Aznap vele együtt összesen nyolc pedagógust küldtek el három iskolából: az Eötvös mellett a Karinthy Frigyes Gimnáziumból, illetve a Vörösmarty Mihály Gimnáziumból. Ennek hatására a hónapok óta tartó tiltakozások felerősödtek, több száz pedagógus fogott polgári engedetlenségbe.
Kérdésünkre a pedagógus elmondta, a hivatkozási alap a polgári engedetlenségben való részvétel volt, „a levélben tételesen felsorolták, hogy mely napokon engedetlenkedtem”.
Megható volt a búcsú a diákoktól
A részletekről elmondta, hogy a tanári kart még szerdán értekezleten tájékoztatták, hogy megszűnik munkaviszonya. – A hír így gyorsan eljutott a diákokhoz, de miután ezt követően már nem voltak óráim, aznap csak azokkal találkoztam, akik megkerestek a tanáriban. Sokan jöttek elbúcsúzni, sokan sírtak. Én is. Csütörtökön minden osztályomban tartottam órát, sokan készültek a búcsúra, dallal, tánccal, volt osztály, ahol mindenki hozott egy-egy szál virágot, és abból összeállt egy nagy csokor. Egyszóval nagyon megható pillanatok voltak – emlékezett vissza.
Arról a pedagógusnak nincs információja, hogy a polgári engedetlenségben részt vevők közül miért éppen rá esett a választás. Azt azonban elmondta – bár nem tudja pedagógustársai hány órát mulasztottak az engedetlenség miatt – el tudja képzelni, hogy az általa meg nem tartott 17 tanóra átléphetett egy határt. Érthetetlennek nevezte, hogy viszont hogy miért rúgtak ki most újabb nyolc pedagógust, hiszen korábban a Klebelsberg Központ közölte, az öt kölcseys tanár menesztését követően újabb elbocsátásokat nem terveznek. – Talán az lehet az ok, hogy az uniós pénzek érkezésének hírére az engedetlenkedő tanároktól megszabadulnak, és ezzel fenyegetik meg a rendszerben maradókat. Az üzenet az, ne engedetlenkedj, mert a mi kezünkben van a hatalom! – vélekedett.
Ne engedetlenkedj, mert a hatalom a mi kezünkben van!
A pedagógusok tiltakozásával, követeléseivel kapcsolatos kormányzati reakcióval, kommunikációval kapcsolatosan elmondta, azok kizárólag a béremeléssel foglalkoznak, az olyan nagyon lényeges követelésre, mint a szabad tankönyvválasztás, a NAT módosítása, az óraterhek csökkentése, semmiféle választ nem kaptak.
A pedagógustársadalom állapotára vonatkozó kérdésünkre Kapin Lilla elmondta, végletesen megosztottak. Kevesen ugyan, de vannak, akik „valamilyen okból úgy érzik”, hogy jól működik a jelenlegi rendszer. A pedagógusok egy másik része elégedetlen ugyan, de bizonyos okok miatt – például, mert kisgyerekeik vannak, hitelt kell törleszteniük – nem mernek részt venni a polgári engedetlenségben. – Sok olyan kollégám volt, aki a polgári engedetlenségben ugyan nem vett részt, a sztrájkban viszont igen, de olyan lelkiismeretesek voltak, hogy a „sztrájkórákat” is megtartották, noha ezek után nem kaptak fizetést – mesélte Végül pedig – szavai szerint – vannak az elégedetlenkedők, akik akkor látnák biztonságosnak kockázatvállalásukat, ha minél többen csatlakoznának hozzájuk.
Kezd kilátástalan lenni a harc
Kérdésünkre azt is elmondta, hogy próbál ugyan reményteli lenni, de most úgy látja, kezd kilátástalan lenni a pedagógusok tiltakozása. – Azzal, hogy a polgári engedetlenséget vállaló kemény magot kirúgják, megfélemlítik a rendszerben maradókat. Úgy gondolom, nekik két lehetőségük maradt. Dolgoznak tovább, hiába szakadnak meg a munkában, hiába nincs lehetőségük egyenlően foglalkozni a gyerekekkel, hiába keresnek nagyon keveset, vagy elhagyják a pályát – fejtette ki.
A pedagógus szerint akkor lenne hatékony a tiltakozás, ha minél nagyobb társadalmi csoportok állnának mögéjük, de miért tennék, ha a pedagógustársadalom sem egységes. Paradox helyzetnek tartja, hogy sok szülő elméletben ugyan egyetért törekvéseikkel, de tartanak az elmaradt óráktól, ezért azt mondják, másféle tiltakozási formát kellene keresni, de hogy mit, arra nincs ötletük.
Az elbocsátása után már megkereste a TASZ-t, amely szerint van esély bíróságon sikerrel megtámadni a döntést. Hogy mivel foglalkozik majd a jövőben, azt még nem tudja.
– Több alapítványi és egyházi iskolából is kaptam már állásajánlatot, de még nem döntöttem. Ha ugyanis egy magániskolában dolgoznék, akkor azt érezném, hogy az oktatási rendszer ugyanolyan rosszul működik, csak én már egy olyan iskolában vagyok, ahol nem feltétlenül érezném, hogy fel kell szólalnom, pedig fel kellene. Az is felvetődött bennem – amiről már többször beszéltünk otthon a párommal, aki nagyon menne már –, hogy külföldre kellene költözni. Eddig az volt az ellenérvem, hogy nagyon szeretem a munkámat, de most ez az érv megszűnt. Rövid távon az a terv, hogy összegyűjtünk egy kis tőkét, és próbát teszünk külföldön, ahol jó eséllyel nem az oktatásban helyezkednék el – mesélte.
