Két éve annak, hogy a kaposvári kórházban ALS-betegséggel diagnosztizálták dr. Karsai Dániel alkotmányjogászt, aki ennek kapcsán POSZT MORTEM LXXXVI. – Két év vakáció cím alatt tett közzé bejegyzést.
„Az égiek – írja – ezzel egy új korszakot nyitottak az életemben. Volt és van benne minden. Legsötétebb, hideg, szeles és havas éjszaka a sátorban és mágikus napfelkelte a Radnai-havasokban. Éjsötét depresszió és tökéletesen boldog pillanatok, mint például Peti meglepi születésnapi bulija, vagy a Lélegezz! előadás nálam Lilla szülinapján” – így a bejegyzés, amely szerint múlt ősszel igazán komolyra fordultak a dolgok. „A fizikai leépülésem folyamatos. Mára teljesen kerekesszékhez kötött, önellátásra képtelen valaki lettem. (Én magamat nyomoréknak látom, de tudom, tudom, ezt az eposzi jelzőt nem illik használni.) A fizikai leépülésemmel párhuzamosan – engem is nagyon meglepő módon – egyfajta szellemi felépülés is lezajlott bennem. Nem, nem vagyok próféta vagy megvilágosodott guru. De az elmúlt egy ėvet pár éve még nem tudtam volna így végig csinálni” – így az alkotmányjogász, aki úgy véli, a strasbourgi eljárás – ennek keretében próbálta kiharcolni az aktív eutanáziához való jogot, mindhiába – és a nyomában az életvégi döntésekhez való jogról megindult közbeszéd páratlan volt Magyarországon. „És még messze nincs vége, hiszen jelenleg nincs jogunk méltósággal meghalni, csak méltatlanul szenvedni. Az egészet megkoronázta a színdarab, melynek alkotótársa lehettem...Egy szinházi előadás. Ami működik. A nézők és a kritikusok szerint is. És részben én írtam. Nem álom, ugye? A napokban valaki felvetette nekem, hogy sokan bevállalnák a betegségem, ha ilyen sikeresen fejezhetnék be az életüket. Ha mérleget kellene vonni, az nekem pozitív lenne. De ilyen ördögi paktumot nem kötnék. A világi siker jó dolog, de csak eszköz magasabb célok elérése érdekében. Én próbálom emelt fővel elfogadni, amit a sors ad és kihozni belőle a maximumot” – írja Karsai Dániel.
