Nehéz olvasni a Társadalmi Riport 2018 című kötetet. A Tárki gondozásában megjelent kiadvány huszonkét tanulmányt tartalmaz, amely főleg számadatokkal alátámasztott kutatásokat ismertet – és a szociológiai szakszavakkal telített írások nem ígérnek könnyű olvasmányélményt. Sűrű ez a szöveg, mint a kelkáposztaszagú levegő a gangos házak udvarán.
Illusztrációnak táblázatokat és grafikonokat kapunk, melyek sokszor drasztikus változásokról számolnak be. A rendszerváltás óta eltelt közel 30 esztendő alatt ez a tizenötödik száma a páros években megjelenő Társadalmi Riportnak. A felkért szerzők arra a kérdésre adnak választ, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk, magyarokkal az elmúlt időszakban.
A könyv maradéktalanul megfelel ugyanis annak az elvárásnak, amit 1937-ben fogalmazott meg Szabó Zoltán. A legendás falukutató, a Magyar Nemzet Szellemi Honvédelem elnevezésű mozgalmának megalapítója ugyanis felkavaró erejű szociográfiája, A tardi helyzet előszavában azt írta, hogy a kor „egy közéleti előkelősége” szerint „veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek”. Szabó erre azzal reagált, hogy „éppen ez a cél: felizgatni a túlságosan nyugodt kedélyeket, eloszlatni azt a pusztulást takaró hitet, hogy nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek se. (…) Többet, mint ennyit, alig tehet az író, még ezt a nyugtalanítást sem ő végzi, hanem a tények, melyeknek ő csak közvetítője és hű továbbadója”.
Elönt minket a méreg - Magyar Hang
Nem hogy felszámolta volna, az Orbán Viktor vezette társaság még mélyített is a szocialista-liberális elődöktől megörökölt szociális válságon.
Nos, a 2018-ban, többek között a társadalmi felzárkózás, a párhuzamos valóságként kiépülő magánegészségügy, a demográfia, a termőföld- és a vagyonkoncentráció, a lakhatás, a segélyeloszlás területéről közvetített tények igen nyugtalanítók. A legtöbb tanulmány önmagában is vészjósló tendenciákról számol be, de az igazán szomorú valóságot vagy jövőképet akkor kapjuk meg, ha összeolvassuk a különböző területen kutató szerzők dolgozatainak végkövetkeztetését.
Például: Branyiczki Réka Gábos Andrással közösen jegyzett írásában arra a következtetésre jut, hogy a súlyos anyagi depriváció ellen az iskolai végzettség és a munka nyújtja a leghatékonyabb védelmet, hiszen felsőfokú végzettséggel 16 százalékkal jobbak az esélyek az elszegényedés elleni küzdelemben. Igen ám, de Kolosi Tamás és Szivós Péter beszédes című Európa messze van? című tanulmányában azt írja, hogy Magyarországon drámaian visszaesett a felsőfokú beiratkozás – egészen konkrétan Romániával vagyunk egy szinten, és 20 százalékkal vagyunk lemaradva Ausztriától. Sőt, megemlíthető Hárs Ágnes munkája (Növekvő elvándorlás – lehetőségek, remények, munkaerőpiaci hatások), amelyből az tűnik ki, hogy a közép-európai régióból Magyarországról vándorolnak el a legnagyobb arányban a diplomások.
A tehetőseknek segít a magyar adópolitika - Magyar Hang
A magas áfával azok a szegényebb fogyasztók járulnak hozzá aránytalanul a költségvetéshez, amelyek jövedelmük arányosan nagyobb részét költik napi fogyasztási cikkekre.
Ez még mindig „csak” 8 százalék ugyan, de közben ott van Szelényi Iván és Tóth István György mondata, amelyből arra következtethetünk, hamarosan nő ez a szám. A szerzők arra jutnak, hogy vélhetően jelentősen túlreprezentáltak a magyar felsőoktatásban a jómódú szülők gyerekei, de az igazi szakadékot ott látják, hogy – az egyébként egyre nagyobb vagyont birtokló felső tíz százalék gyermekei – már külföldön szerzik meg a diplomájukat. Összeolvasva a fentieket: egyre nagyobb réteg juthat a közeljövőben a lecsúszás közelébe, miközben a felső tízezernek szinte már köze sem lesz ehhez a társadalomhoz.
A kötet bemutatóján elhangzott, a súlyos anyagi deprivációban élők tekintetében nagyon rosszul állunk. Azaz: sokan nem tudnak egyről a kettőre jutni, csak harcolni, hogy valahogy megéljenek, napról napra. Így aztán nem csoda, ha a számok is kíméletlen pőreséggel mutatják meg, micsoda hazugság volt a magyar politikai és gazdasági elit kurzusokon átívelő 30 éves ígérete, hogy csak kicsit szorítsuk össze a fogunkat, és ripsz-ropsz utolérjük Ausztriát. A születéskor a várható élettartam tekintetében például Magyarország mostanában tart ott, ahol Ausztria 1987-ben. Míg a rendszerváltás előtt két évvel nálunk 70 év volt a születéskor várható élettartam – 2016-ban már 75 év –, addig nyugati szomszédunknál 1987-ben 74 év volt a kiindulószám. Csakhogy azóta a sógorok újra lehagytak minket, ők már 81 esztendőnél tartanak.
Ma jutottunk el oda, ahol Ausztria 30 éve tartott, Románia több mindenben ügyesebb volt - Magyar Hang
Ragadós a padló: nem igazán engedi el a kitörni vágyókat. A várható élettartammal sem lehetünk elégedettek.
Igazságtalan lenne persze, ha elhallgatnánk a pozitívumokat. Világosan látszik például, hogy a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság idején tapasztaltakhoz képest több terülten is történt elmozdulás Magyarországon. Ez egyrészt jelzi azt, hogy hazánk gazdasága és társadalma mennyire ki van téve a világpolitikának és a vele szimbiózisban élő globalizált nagyvállalati kultúrának, másrészt minden mellett ott van egy „de”, egy baljós árny, ha úgy tetszik. Nőtt például a foglalkoztatottság a legkiszolgáltatottabb, a mélyszegénység veszélyének legjobban kitett magyar kisebbség, a cigányság körében, ami nyilván jó hír. Viszont ez kizárólag az 52 ezer forintot juttató alamizsnával járó közmunkának köszönhető, nem pedig annak, hogy piaci állásokat töltöttek volna be azok, akik korábban segélyre szorultak. Apropó segély: Kopasz Marianna és Gábos András tanulmánya rámutat, hogy sokkal kevesebb támogatást kaptak a rászorulók, amióta a polgármesteri hivatalokban dől el, ki a szegény.
A Társadalmi Riport 2018 talán legtöbbet idézett mondata alighanem egy idézetre épülő kijelentés lesz Lannert Judit oktatásról szóló dolgozatából: „A magyar társadalom Alvin Toffler jövőkutató szavaival élve »jövősokkos« állapotban van; ha tehetné, megállítaná az idő kerekét, és a fiatalok jövőjeként legszívesebben saját múltját képzelné el.”
Flaszter 13. - Mire jó a Hős utcai kerítés? - Magyar Hang
Dévényi István e heti vendégei: Tóth Richárd, a HVG újságírója és Tompos Ádám, a Magyar Hang munkatársa.
Tényleg jó hír, amelyet a kötet kapcsán megjegyezni érdemes, hogy noha a 2010-es évek elejétől a kormányzat a korábbi gyakorlatoktól eltérve nem finanszírozza a tanulmánygyűjtemény megjelenését, ám az előző ciklus szociális államtitkára, Czibere Károly visszatért a korábbi gyakorlathoz, úgyhogy az Emmi támogatta a könyv megjelenését. Most már csak arra lenne szükség, hogy a tárca dolgozói, meg úgy egyáltalán a kormány és holdudvara elolvassa és figyelembe vegye a tényeket.
Társadalmi Riport 2018. Szerk.: Kolosi Tamás és Tóth István György. Tárki, 462 oldal, 3490 Ft Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 27. számában jelent meg, 2018. november 16-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 27. számban? Itt megnézheti!
