„Egy olyan nemzetet képviselek, mely testvéri népként tekint önökre,(…) ellenségeskedés helyett immár történelmi barátság van közöttünk” – szónokolta szerbül Szijjártó Péter külügyminiszter május 26-án Belgrádban, az Aleksandar Vucic támogatására összehívott „szerb Békemeneten”.
Három nappal Szijjártó méltatása után már arról érkeztek hírek, hogy koszovói Zvecan városában helyi szerbek verték félholtra a KFOR magyar és olasz egységeit. A helyhatósági választások miatt kialakuló összecsapásban több mint 20 magyar katonát sebesítettek meg a kővel, botokkal, sőt repeszgránátokkal is támadó tüntetők;15 honvédet kórházban kellett ellátni, közülük négyet a repeszek okozta sérülések miatt.
Sajtóértesülések szerint valaki rá is lőtt a vegyes nemzetiségű rendfenntartó egységre, ami könnygáz és gumibot bevetésével próbálta oszlatni a tömeget – a tüntetők részéről 51-en sérültek meg.
Nem mondják ki az sz betűs szót
A történtek miatt az Orbán-kormány nehéz helyzetbe került, és úgy tűnik, ezt nem is próbálta kezelni. Bár a támadásról beszámoltak, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter egyszer sem jelezte, hogy az elkövetők boszniai szerbek voltak. A Szijjártó csak arról beszélt, hogy „a magyar katonák kiválóan helytálltak, a kapott parancsnak megfelelően jártak el.”
Hiába kérdeztük Szijjártó tárcáját arról is, hogy a történtek miatt küldtek-e diplomáciai jegyzéket a koszovói kormánynak, kérték Belgrád közvetett segítségét a konfliktus csillapításában. Konkrét kérdéseinkre nem válaszoltak. A helyzetet, ha lehet, csak bonyolultabbá tette, hogy az erőszakos koszovói szerb tüntetők az összecsapások előtt Orbán Viktort is éltették, valószínűleg így próbáltak hatni a magyar rendfenntartókra. Orbán pedig nyilvánosan azóta sem beszélt a Koszovóban történtekről.
A történtek hátteréről és politikai következményeiről két biztonságpolitikai szakértőt is kérdezünk, akik segítettek értelmezni a zvecani konfliktust – egyikük névvel, a másik nyilatkozó névtelenséget kérve válaszolt a Magyar Hangnak.
Rendszámtábláktól a tömegverekedésig
Nem kell magyarázni, hogy a kormánynak mennyire kellemetlen, ha koszovói szerb tüntetők vernek magyar katonákat. Különösen most, amikor a külügy nagy erővel dolgozik a szerbđmagyar gazdasági és diplomáciai kapcsolatok erősítésén. A visszafogott, a támadó felet nem is nevesítő kormányzati reakciónak azonban más oka is lehet – mutatott rá lapunknak Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet biztonságpolitikai szakértője.
A 41 KFOR-katona és 52 tüntető sérülésével járó összecsapásokért ugyanis a nemzetközi közösség, de még az Egyesült Államok sem Belgrádot hibáztatja, sokkal inkább a nacionalista Albin Kurti vezette koszovói kormányt, amiért hagyták fokozódni a feszültséget a szerbek lakta északi területeken. Erre utal az is, hogy Amerika a történtek után egyszerűen kizárta Koszovót a Defender Europe 2023 nevű hadgyakorlatból – jegyezte meg Wagner.
A konfliktus forrása az évek óta húzódó és számos robbanásveszélyes helyzetet generáló rendszámtábla-vita volt. Koszovó már nem fogadja el, és újakra akarja cseréltetni a régi szerb rendszámokat – a Belgráddal tartott szimbolikus kapcsolatot is féltő koszovói szerbek viszont ragaszkodnak a szerb táblákhoz.
A pristinai követelés miatt tavaly négy szerb nemzetiségű polgármester is lemondott. Ez vezetett oda, hogy településeiken (Zvecan, Leposavic, Észak-Mitrovica, Zubin Potok) előre hozott választásokat kellett rendezni. „A helyzetet sérelemként megélő szerbek bojkottálták a választást, amit papírforma szerint ugyanakkor megtartottak. Így történhetett meg, hogy alacsony részvétel mellett a városokban kisebbségi albán jelöltek kerülhettek polgármesteri pozícióba” – részletezte Wagner Péter. Azt a biztonságpolitikai szakértő is elismeri, hogy a demokratikus keretek betartásával a szerb lakosság megtarthatta volna a polgármesteri székeket, ám szerinte itt az indulatok domináltak, és nem az értelem. Ezek az indulatok pedig robbanásig fokozódtak, amikor az új városvezetők hivatalba is akartak lépni, a szerbek pedig elbarikádozták a zvecani polgármesteri hivatal bejáratát.
A legnagyobb felelőssége Belgrádnak volt
Kínos maszatolás – így jellemezte a Szijjártó-féle külügy hallgatását másik, név nélkül megszólaló nyilatkozónk. A biztonságpolitikai szakértő szerint a történetben mindenkinek van felelőssége – a koszovói szerbeknek azért, mert azt hitték, az albán jelöltek nem merik majd elfoglalni a polgármesteri posztokat, a Kurti-kormány pedig a korábbi villongások ismeretében is hagyta eszkalálódni a helyzetet.
A legnagyobb erkölcsi teher mégis Belgrádon nyugszik – véli a szakértő – hiszen hozzáállásukon is múlik, hogy a koszovói szerb kisebbség képes-e megegyezni az albánokkal. Wagnerrel ellentétben, névtelen nyilatkozónk azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a Kreml is szerepet játszott az indulatok fokozásában: Oroszországnak ugyanis elemi érdeke, hogy több konfliktusgóc között ossza meg a NATO figyelmét, és hogy ne Ukrajna ügye legyen a fókuszban. Az orosz szálra utalhat továbbá az is, hogy a BALK.hu információi szerint az agresszív tüntetők között feltűntek a szélsőjobboldali Népi Járőrség (Narodna Patrola) nevezett formáció tagjai, amely a lap szerint közvetlen kapcsolatban áll az orosz Wagner Csoporttal.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az észak-koszovói térségben virágzik a szervezett bűnözés, ami adott esetben nagyobb befolyással is bír, mint a Kurti-kormány. A felbőszült tüntetők akár a helyi alvilág szereplőitől is kaphattak fegyvereket, amiket aztán a békefenntartók és albán rendőrök ellen használtak. Más kérdés, hogy ezzel a veszéllyel a KFOR-kontingens vezetőinek is számolniuk kellett volna, és élő védvonal helyett páncélosokat is állíthattak volna a tüntetők elé.
