Az idei év aszálya ismét rendkívül súlyos károkat okozhat a magyar mezőgazdaságban, talán még a 2022-nél is nagyobb a baj. Kökény Attila talajmegújító szakértő szerint nincs valódi öntözési stratégia, a „Vizet a tájba” program pedig csupán látványintézkedés.
Egyre súlyosabb mértéket ölt idén az aszály, több elemzés mondja ki: közelítünk a 2022-es történelmi aszályhelyzethez. Raskó György agrárvállalkozó szerint a magyar gazdáknak rémálom, ami történik az időjárással. Az idei téli csapadék országos átlagban 66 mm volt, az előző 5 év átlagában 115 milliméter, ami szintén nem sok annak tükrében, hogy a múlt század közepén még 180 volt a téli átlag. Beütött a súlyos aszály az egész Alföldön, kivéve a keleti határrészt.
A nyárra fordulva a talajok nedvességtartalma történelmi mélypontot ért el. A középső országrész már a vegetációs időszak elején súlyos vízhiánnyal nézett szembe, és a kilátások borúsak. Kökény Attila talajmegújító szakértő arról beszélt a Magyar Hangnak, hogy a napraforgó és a kukorica idén is tömegesen fog kipusztulni a száraz régiókban, amennyiben nem érkezik meg időben a csapadék.
A magyar kormány gyakran emlegeti az öntözés fejlesztését, mint a klímaváltozás hatásainak ellenszerét, ám a szakértő szerint ez illúzió.
„Valójában Magyarországon nem beszélhetünk öntözési stratégiáról. Néhány nagyobb agrárvállalat, mint például a mezőhegyesi ménesbirtok, képes öntözni, de azt is igen szerény gazdasági eredménnyel. A technológiai háttér és az engedélyezési folyamatok annyira bonyolultak és lassúak, hogy mire valaki öntözhetne, már elment a szezon” – mondta lapunknak.
Kiemelte, a statisztikák sem túl biztatóak: a magyar mezőgazdasági területek kevesebb mint két százaléka öntözhető, és ezek jelentős része ipari zöldségkultúrákat szolgál ki, amelyeknél elvárható a gyors megtérülés. A legtöbb területen azonban nincs vezetékes víz, a csatornák üresek, és a kutak hozama is csökken. Ez szerinte nem megoldás, hanem zsákutca. Az öntözés önmagában nem képes hatékony termelést biztosítani – a talaj vízmegtartó képessége a kulcs.
A szakértő szerint az öntözésre alapozott koncepció akkor sem működne, ha a technikai és jogi akadályokat eltüntetnék. A probléma fontos része, hogy Magyarországon olyan növényeket próbálnak termeszteni, amelyek nem alkalmasak a csökkenő csapadékmennyiséghez. Az USA-ban 500 milliméter éves csapadék alatt nem vetnek kukoricát. Nálunk pedig épp a legszárazabb régiókban is erőltetik.
Ráadásul a magyar termelők jelentős része a mai napig a hagyományos, vízvesztő technológiákkal dolgozik. A túlzott talajbolygatás, a csupasz felszín és a szervesanyag-hiány miatt a föld nem képes megtartani a nedvességet. Kökény Attila tapasztalata szerint a regeneratív mezőgazdasági technológiák – különösen a no-till és takarónövényes rendszerek – viszont bizonyítottan sikeresek.
„Azokon a területeken, ahol ezzel dolgozunk, a legnagyobb aszály idején is 60-70 mázsás búzát aratunk. Nem külföldi példákra kell mutogatni. Itt, Magyarországon működik” – mondta.
A kormány 2024-ben útjára indított Vizet a tájba programja elvileg épp a vízmegtartás fokozását célozza, de Kökény szerint ez a gyakorlatban nem működik, valójában PR-akció. „16 hektáron 30 centiméter vízzel elárasztani egy legelőt nem vízmegtartás, hanem párolgási veszteség. A kezdeményezésbe felajánlott területek egy része nem hivatalos értesülés szerint némi túlzással, dombon van – alkalmatlan víz visszatartására” – hangsúlyozta.
A szakértő úgy véli, valódi eredmény csak akkor lenne, ha országos szinten kijelölnék azokat a területeket, ahol a víz visszatartható, és ott jövedelempótló támogatással kivonnák a gazdálkodást a szántóföldi termelésből. A természetes vízkörforgás és a mikroklíma csak így állítható helyre. Most is több millió hektár csupasz talajfelület fűti a légkört 60 Celsius-fokkal. Árnyékos, növénnyel borított talaj alatt ugyanakkor 19 fokos a talaj. Ez nemcsak hűt, hanem lassan párásít, és ami nagyon fontos, esőt generál.
Mint kiemelte, a klímaváltozás hatásaival szemben a természet adja a legerősebb eszközöket. A táj növényborítottsága nemcsak a hőmérsékletet csökkenti, hanem a helyi csapadékképződést is támogatja. A fákból párolgó víz ugyanis Pseudomonas baktériumokat is juttat a levegőbe, amelyek alacsony magasságban is képesek esőmagként működni. Ez a mechanizmus azonban csak ott működik, ahol megfelelő növényborítottság és talajnedvesség van. Vagyis ott, ahol a táj képes „életben tartani” önmagát. Ezzel szemben a csupasz, szántott földekről felszálló forró, száraz levegő a párát és az eső esélyét is elűzi.
„Nem véletlen, hogy Balaton vagy a Tisza-tó sem tud esőt generálni, mert nincs, ami csapadékot generál a párából. Ezért nem esik. Hiába van víz a közelben, ha a táj nem alkalmas a megőrzésére. Kevesen tudják, de Balaton keleti régiója is az ország egyik legszárazabb területe” – tette hozzá.
Mint mondta, az idei év már most rosszabbul indul, mint a 2022-es, amely az utóbbi évtized legpusztítóbb aszálya volt. A csapadékminta nem mutat javulást, a talajnedvesség rekordalacsony. A kukorica, napraforgó, sőt sok őszi kalászos is veszélyben van – különösen a középső és keleti régiókban. A agrár-GDP idén is akár 3 százalékpontot is eshet, akárcsak három éve.
A középtávú kilátások sem kecsegtetőek. Ha nem történik gyökeres változás a tájhasználatban, a magyar mezőgazdaság évről évre visszatérő veszteségekkel fog szembenézni. És nemcsak a termelés esik vissza, a klímaváltozás lokális hatásai is felerősödnek: jön a szárazság, a hőhullám, az elsivatagosodás.
A megoldás nem a nagy vízpumpákban, nem az üres csatornák feltöltésében, és nem a látványberuházásokban rejlik. A megoldás a talajban van, és abban, hogyan bánunk vele. Kökény Attila, több mint 30 ezer hektáron dolgozik regeneratív mezőgazdasági technológiákkal, amelyek bizonyítottan képesek a talajt nedvességmegőrzésre, a növényeket ellenállóvá, a tájat pedig esőfogóvá tenni.
„Ha a döntéshozók nem ismerik fel a tájhasználat jelentőségét, nemcsak a mezőgazdaság fog elpusztulni, hanem a vidéki életforma is. De ha változtatunk, akkor a természet is újra velünk lesz. Ehhez azonban nem PR-programokra van szükség, hanem bátorságra és talajig nyúló változásra” – mondta a szakember.
