Keviczki István, a Fővárosi Törvényszék bírája volt, ám tavaly december 15-én drámai üzenetben jelentette be lemondását. Ezt írta: „A bírói hivatáshoz elengedhetetlen, külső és belső befolyástól mentes környezet már a múlté, hivatásunk gyorsuló ütemben zuhan és válik majd immanens részévé a mai magyar valóságnak. Én azt már nem akartam megvárni, hogy velem együtt zuhanjon a mélybe, hát távoztam, de lélekben, tettekben eztán is Veletek maradok, számíthattok rám, hiszen – titulus nélkül is – egy kicsit mindig bíró maradok.”
Most interjút adott a Válaszonline-nak, amiben elmondta: hat évig gondolkodott ezen a döntésen, ami számára komoly súlyú, szinte „mintha öngyilkosságra szántam volna magát”.
2012-ben – utóbb alkotmánysértőnek bizonyuló módon – kényszernyugdíjazást rendeltek el a bírói karon belül, és jött egy semmisségi törvény, amellyel földbe döngölték a bírákat, ekkor már gondolkodott.
Elmondta, hogy személyében ugyan nem érte semmilyen atrocitás, semmilyen befolyásolási kísérlet, azt sem mondták meg neki, hogy hogyan kell ítélkeznie.
Azért mondott le mégis, mert gazdasági ügyekben ítélkezik, és a Polt Péter-féle ügyészség politikai alapon főként ezen a területen szelektál, hogy miből lesz büntetőeljárás és miből nem. Példaként az Elios-ügyet hozta, ahol bűncselekmény hiányában novemberben megszüntetették a nyomozást. Keviczki István szerint előre látható volt, hogy egyetlen kollégája elé sem kerül ez az ügy, hogy ők mondhassák ki, történt-e bűncselekmény. „Ha pedig nincs vádemelés, nincs ítélet” – összegzett.
- Vég nélkül lehetne sorolni a példákat arra, hogy tényfeltáró újságírók próbálják ellátni azt a tevékenységet, ami a nyomozók feladata lenne, és ha a cikkeik alapján bűncselekmény gyanúja vetődik fel, az ügyészség azt mondja: nem járnak el sajtóértesülések alapján. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy nem Polt Péter legfőbb ügyészsége az első a világtörténelemben, amely valamilyen szinten blokkolja az igazságszolgáltatás működését és azt sem gondolja Keviczki, hogy 2010 előtt tökéletesen működött volna a rendszer.
- Az előző kormány alatti korrupciós ügyek is akkor keltették fel a nyomozó hatóság érdeklődését, amikor napnál világosabb volt, hogy 2010-ben hatalomváltás lesz, és az elszámoltatás így is, úgy is elkerülhetetlen. Csakhogy az utóbbi időszakban ez a tendencia felerősödött, és ez már hitelességi probléma.
Az egykori bíró szerint jellemzően a gazdasági bűncselekmények azok, amelyek elvéreznek az ügyészségen. Ennek kapcsán elmondta hogy „nagyon nehéz úgy bíráskodni, hogy benne van a levegőben: a velem szemben ülő vádlott tudja, nem élvez politikai védettséget, ezért emeltek vádat ellene, miközben azzal is tisztában van, hogy mások, hasonló ügyekben soha nem kerülnek oda. Hogyan legyen így hiteles egy bíró?”
Ráadásul a polgári ügyek jelentős része el sem jut el a bíróságokig, mert rendkívüli módon megnehezültek tavaly óta a perindítás feltételei, és ezáltal drasztikusan csökkent a befogadott polgári keresetek száma – mondta. Egy az elmúlt egy évben hatályba lépett törvény miatt ráadásul „a büntetőügyekben az ügyész köt egyezséget a vádlottal még a nyomozati szakaszban, a bírónak ilyen esetekben annyi dolga marad, hogy rábólintson erre, de egyébként is, a korábbinál sokkal erősebb lett az ügyész szerepe.”
Keviczki szerint az új közigazgatási bírósági rendszer bevezetésével az állam számára fontos ügyek a várhatóan Patyi András alá tartozó új bírósághoz kerülnek majd.
– Aki látta azt a videót Orbán Viktor miniszterelnök Facebook-oldalán, amelyben bírságbajnoknak nevezte és nyilvánosan megalázta Patyi Andrást, még a választási bizottság elnökeként, ő pedig bocsánatot kért a miniszterelnöktől, pontosan tudja, mire számíthatunk tőle a Közigazgatási Felsőbíróság élén. Így néz ki egy független főbíró?
Véleménye szerint azért van szükség a közigazgatási bíróságokra, mert „van egy makacskodó hatalmi ág, az önálló igazságszolgáltatás, amin a politika eddig nem tudott komoly sebeket ejteni. Most úgy gondolják, ha nem képesek befolyásolni, megpróbálják a perifériára tolni, azzal, hogy a büntetőügyek még erősebb ügyészi befolyás alá kerülnek, a polgári perek száma csökken, az állammal kapcsolatos ügyek pedig külön bíróság elé kerülnek”.
Handó Tündéről, az Országos Bírói Hivatal elnökéről úgy nyilatkozott, hogy korábban őre volt a bírói függetlenségnek, tiltakozott a közigazgatási bíróságok felállítása ellen például, viszont hivatala „ma már jól érzékelhetően nyomás alá helyezi a bírókat, nyílt hatalmi háború folyik, és ez összeegyeztethetetlen a bírósági ethosszal”.
Végszóként pedig Keviczki közli: „A politika is rájött arra, hogy meghaladja a képességét az egyes ügyekbe való beavatkozás. Ezért is hozzák létre az új közigazgatási bírósági formát, ezért esélyes ennek vezetésére Patyi András; eddig »csak« nem hajtottak végre bizonyos állami szereplők jogerős bírósági ítéleteket, mert azok nem voltak kedvezőek számukra, most megpróbálnak gondoskodni arról, hogy »jó« ítéletek szülessenek. Egyébként pedig legyünk tisztában azzal, hogy a bíróság körüli állandó balhét a hatalom nem szereti, és Handó Tünde gyenge pontja, hogy nem tudta elérni, legyen csend itt is.”
