Állandó feszültség, bántalmazás, elhanyagolás, alkohol és/vagy kábítószer. Botrány és szégyen, véget nem érő titkolózás. A szenvedélybeteg családban mindenki vesztes, de leginkább az így felnövő gyermekek. Egyes becslések szerint 400 ezer ilyen gyerek él Magyarországon, szenvedélybeteg vagy diszfunkcionális családban. Rájuk, az elfeledett gyerekekre hívta fel a figyelmet egy új kampány, a Köttusa.
Adománygyűjtő és szemléletformáló kampányt indított Békési Tímea addiktológiai konzultáns, aki saját maga is szenvedélybeteg család gyermeke. A Pál napján, január 25-én elindított „sálkötős” összefogás abban bízik, pálfordulás közeleg, megváltozhat a hozzáállás a szenvedélybeteg szülők gyermekeivel kapcsolatban. Azokban a családokban, ahol egyik vagy mindkét szülő szenvedélybeteg, nagy eséllyel a gyermek is függővé válik felnőttkorában, ha nem kapja meg a szükséges pszichoszociális segítséget. A felmérések szerint a szenvedélybeteg családok gyermekeinek 40 százaléka lesz saját maga is szerfüggő, további egyharmaduk pedig különböző súlyosságú pszichés zavaroktól szenved legkésőbb felnőttkorában. Szinte felbecsülhetetlen a 18 évet betöltött felnőttek száma, akiknek a származási családjában előforduló függőség egész életükre megterhelő hatással van, ha nem kapnak időben támogatást.
A március 1-jéig tartó Köttusa-kampányban bárki részt vehetett, akár adományozás formájában, de kötni is hozzá lehetett kezdeni (adományozni március 8-ig lehet még ezen a linken). A szervezők ugyanis azt állítják, ha az a 400 ezer gyerek, aki most is szenvedélybeteg családban él, élőláncot alkotna, akkor az Budapesttől Pécsig érne, ami 220 kilométer távolság. Ezt szimbolizálandó 220 méternyi sál kötését tűzték ki célul. A befolyt adományokat pedig a szenvedélybeteg szülők kis- és nagykorú gyermekeit támogató programokra fordítják majd.
Magyarország világelső az egy évben egy főre jutó elfogyasztott alkoholmennyiségben a WHO adatai alapján. Egyes becslések szerint egymillió a krónikus alkoholbetegek száma az országban, de sajnos az érintettek zöme nem kér segítséget, nem jut el a szakellátásba, kezeletlen marad a betegsége, s így a család is beteggé válik. Az addiktológiai ágazatot rendkívül komoly elvonásokkal sújtották az utóbbi évtizedben, számos továbbképzés és csoport forráshiány miatt nem tud elindulni vagy tovább működni. – Terveink szerint a kampány bevételéből szakemberképzéseket és ismeretterjesztő programokat tartunk majd a szenvedélybeteg családokról és a szenvedélybeteg családoknak. Ugyanis a függőség rendszerbetegség, mindig a teljes családot érinti. Ideális esetben pedig csoportokat is indítunk majd az érintett gyermekek számára. Magyarországon minden megyeszékhelyen működnek pszichiátriai és addiktológiai gondozók, a legtöbb nagyvárosban van drog- és alkoholambulancia, számos helyen hozzátartozói csoportok működnek, sőt civil szervezetek is. De szükség lenne jóval több családterápiás segítő szakemberre – mondja Békési Tímea. Aki azt is hozzáteszi, rendkívül megható a sok felajánlás és szimpátiaüzenet, s még egy izlandi csatlakozó is érkezett, aki kötőtűt vett a kezébe. – Minden megyében van koordinátora a Köttusának, továbbá jelenleg 74 nagykövetünk van, akik kampányolnak, gyűjtenek, információt terjesztenek. Lassan megszámlálhatatlan azok száma, akik sálat kötnek gyerektől idős emberekig. A sálak pedig azokhoz a gyerekekhez és felnőttekhez kerülnek, akik az elmúlt években részt vettek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Anya, apa, pia nevű programján, amelyet a szenvedélybeteg szülők gyermekei számára működtetnek – folytatja. (Apa, anya, pia a címe a máltai szeretetszolgálat által megjelentetett segítő könyvnek is, amelyet Waltraut-Barnowski Geiser szerző jegyez.)
Békési Tímea – aki Kassai Szilviával közösen írta meg 2022-ben az Újraépített életek című interjúkötetét a témában – azt is elárulja, miért éppen kötés: „Az egyik kedvenc sorozatomból, a Szívek Szállodájából inspirálódtam. Itt ugyanis karitatív kötéssel szereztek bevételt egy híd felújításához.”
„Alkoholista szülővel senki sem dicsekszik”
Az Egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője, Kohári Szilvia azonnal vállalta a Köttusa nagyköveti címét, hiszen maga is érintett, alkoholista édesapa gyermekeként nevelkedett. A vezető együtt kötött sok más nővel és férfival a kampányban, úgy érzi, mindez róla is szól, magáért is kötött. – Sajnos még ma sem illik beszélni arról egy gyereknek sem, ha otthon anyu, apu, testvér iszik, drogozik, s ezért él át szorongató órákat, ha nem tudja rendesen megírni a leckéjét például. Ezek a gyermekek legtöbbször félelemben és örökös bizonytalanságban élik a mindennapjaikat. Sok tanár egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy az érintett gyerek azért feszült, azért küzd magatartásproblémával, mert szerhasználók a szülei. Alkoholista szülővel ugyanis senki sem dicsekszik, sőt, a gyermek általában falaz az alkoholista szülőnek – mondja a hivatásos segítő, aki maga is vezetett már Apa, anya, pia csoportokat.
Börtönmese, kötőtű és egy elkötelezett férfi
Egerben beállt a kezdeményezés mögé, és életében először kötőtűt vett a kezébe februárban Juhász Attila is, aki tíz éven át, 2007 és 2017 között volt a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka. Mint fogalmaz, „hatalmas felismerésem volt annak idején, hogy mennyire mélyen nyomot hagy a hozzátartozókban, a gyerekekben a szülő bebörtönzése. Amit legtöbbször úgy él meg a gyerek, mintha meghalt volna a szülő. Hatalmas a trauma és a szégyen”. Parancsnoksága alatt valósult meg számos olyan kezdeményezés, amelyeket „egri modell”-ként emleget a közvélemény. Juhász Attila vezette be egyebek mellett az Esti mese programot, nevezetesen a raboskodó elítéltek mesét olvasnak fel, és a mesét tartalmazó hanganyagot eljuttatják a gyerekeiknek, akik otthon hallgathatják a távol lévő apa vagy anya hangját. A rendkívül sikeres meseterápiás program is az alapját képezte annak a 2018-as Európa tanácsi ajánlásnak, amelynek a figyelemfelhíváson túl az volt a célja, hogy segítsen a fogvatartottak gyermekein. – Az elismert meseterápiás szakember, Boldizsár Ildikó volt az Esti mese szakmai mentora. Tőle hallottam, minden élethelyzetre van egy jó mese, amely magával hozza a megoldásokat is.
Juhász Attila szerint hasonlót élhet át a szenvedélybeteg szülő gyermeke is, aki semmiről sem tehet, a helyzet áldozata, mégis az ítélkezések kereszttüzébe kerül, mert például csúfolják az iskolában, vagy akár lakhelyet kell váltania.
„A szegregátumban a környezet a szenvedélybeteg”
A kaliforniai pszichoterapeuta, Jerry Moe a szakmai etalonja Tőkés Tibor debreceni szociális munkásnak, szenvedélybeteg-segítőnek. A hazeldeni Betty Ford Center munkatársa, Jerry Moe ugyanis a legelső és máig a legelismertebb programvezető szenvedélybeteg családban élő gyermekek terápiás csoportjainak. Tőkés Tibor 2021- ben ismerkedett meg az Apa, anya, pia programmal, azóta vezet csoportokat, amelyek – szavai szerint – meglepően sikeresnek bizonyulnak. „Legutóbb hét nyírségi település tartozott. Úgynevezett Jelenlét Pontot üzemeltetnek például a nyírségi szegregátumban a baptisták, de a máltaiak is a Felzárkózó települések program részeként, ahol intenzív szociális munkát végzünk, és a számos segítő program között például szenvedélybeteg környezetben élő gyerekekkel foglalkozunk. A szegregátumban ugyanis maga a környezet a szenvedélybeteg: ha nincs is a családban függő, akkor az utcában, a telepen biztosan van. Ilyen, gyerekeknek szóló játékos tudásátadással foglalkozom én is, 6-tól 14 éves korú gyermekeknek. Például megtanítom, hogyan tudja elkülöníteni a szülő személyétől a szenvedélybetegséget a gyerek. S mivel a szenvedélybeteg családoknál az érzések el vannak nyomva, hiszen főszabály, hogy ne érezz és ne beszélj, ezért megtanítjuk a gyerekeknek, miként éljék meg az érzéseiket. Illetve mi a következménye annak, ha nem vállalják az érzelmeiket. Számos önbecsülésjátékunk is van, hiszen egy láthatatlan gyermeknek semmi önbecsülése nincs, nem tud dicséretet adni, sem kapni.” Tőkés Tibor számára hatalmas siker, ha az érintett gyermek megérti és elfogadja, nem ő okozta a szülő alkoholizmusát, drogfüggőségét.
– A szerhasználat azonban nemcsak a nyírségi szegregátumok problémája, igaz, ez itt, nálunk egész falvakat fertőz meg. Fontos tudatosítani, hogy valamennyi társadalmi osztályt érint a szerfüggőség, s ezzel együtt a gyermekek elhanyagolása – teszi hozzá. Tőkés Tibor szintén aláhúzza, drámaian kevés forrás áll rendelkezésre a szociális szférában, egyebek mellett a traumatizált és szerfüggő családban élő gyermekek gyógyítására.
Végezetül álljon itt egy idézet Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus a témával kapcsolatos, Megsebzett gyermekkor című könyvéből: „Amennyiben megszűnne a gyermekbántalmazás, a Mentális zavarok és betegségek kézikönyve néhány generáción belül röpirattá zsugorodna, a börtönök pedig kiürülnének.”
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/9. számában jelent meg február 28-án.
