Apokaliptikus hangulatú interjút adott a megszűnés határán álló Zoomnak Radó Péter oktatáskutató. Tapasztalatai szerint például a hazai közoktatás „nem tud mit kezdeni a sokféleséggel, a különböző hátrányokkal”, amik „szociális helyzetből, a nemi különbségekből, etnikai, nemzetiségi hovatartozásból vagy különböző tanulási problémákból fakadhatnak”.
Radó szerint mindez „arra vezethető vissza, hogy az itthon használt, nagyon hagyományos, az ismeret átadására, egész osztályok tanítására berendezkedett pedagógiai kultúra teljesen alkalmatlan arra, hogy ezeket a hátrányokat kompenzálja”. Az oktatáskutató szerint egy másik probléma is az egyenlőtlenségekkel függ össze, ez pedig a szelekció. „Nincs Európában még egy olyan oktatási rendszer, amely ilyen drámai mértékben és egyértelműen a gyerekek háttere alapján osztaná őket különböző intézményekbe. Ez pedig abszurd módon felerősíti az egyenlőtlenségek hatásait”.
Radó komoly problémának látja azt is, hogy miközben az adaptív készségek, mint például a kritikus gondolkodás, a probléma megoldás, az együttműködésre való készség egyre jobban felértékelődnek, addig mi pont ezen a területen vagyunk Európa sereghajói között. Olyannyira, hogy szerinte „a magyar oktatás a fejlett országok átlagától picit lemaradó teljesítményt nyújt”.
Kíméletlen számokkal szembesítik a jövősokkos Magyarországot | Magyar Hang
Nehéz olvasni a Társadalmi Riport 2018 című kötetet. A Tárki gondozásában megjelent kiadvány huszonkét tanulmányt tartalmaz, amely főleg számadatokkal alátámasztott kutatásokat ismertet - és a szociológiai szakszavakkal telített írások nem ígérnek könnyű olvasmányélményt.
– Hagyományos készségek terén is mélyen leszakadtunk, ám az új készségek középpontba állításával született mérésekben most valahol ott tartunk, ahol Bulgária – véli az oktatáskutató. Úgy látja, hogy a kormányzat az elmúlt nyolc évben „teljesen lefegyverezte saját magát” azzal, hogy felszámolta azokat a strukturális feltételeket, amelyeken belül az iskolák képesek voltak azonosítani a problémákat és megvolt a mozgásterük arra, hogy azokat saját maguk megoldják. Radó szerint ugyanis az iskolákat nem lehet kívülről iránytani, gondjaikat kerítésen kívülről kezelni. Ám „az oktatási intézmények autonómiáját teljesen felszámolta a jelenlegi kormányzat, s felszámolta azokat az egyéb eszközöket is, amelyeket ha intelligens módon alkalmaznak, akkor képesek ösztönözni az iskolákat”.
Vekerdy Tamás: A kormánynak csak politikai frázis a kereszténység | Magyar Hang
Az emberek létükből fakadóan mindig szoronganak, a kormány erre ad hamis választ. A társadalom pedig képmutató, leplezi a valóságot - erről is beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Vekerdy Tamás.
A szakértő szerint „15-20 év alatt fokozatosan, de szívósan át lehet állítani a magyar rendszert arra, hogy az iskolákban folyó munka teljesen újfajta célokat szolgáljon”, viszont olyan nagy mértékű a lemaradásunk, hogy „nem lenne szabad 2-3 évtizedet idétlenkedni, hogy irányba állítsuk az oktatási rendszerünket, mert egyszerűen kiszorulunk az európai külső perifériára”.
Radó megjegyzi, hogy ugyan nincsenek megbízható adatok, de becslések szerint a gyerekek hatoda ma már korai iskolaelhagyó. Ráadásul minden évben megjelenik egy százezres nagyságrendű kör, amelyik szerez ugyan valamilyen papírt, de az nem sokat ér, mert nem tudják használni. Ehhez hozzájön még az is, hogy a mai 15 évesek 25-26 százaléka funkcionális analfabéta. Vagyis – folytatja Radó – ezek a gyerekek akkor is kudarcra vannak ítélve, ha esetleg meg is valósul az a közgazdasági nonszensz állapot, hogy Magyarország még egy évszázadig elvan a német autógyárak összeszerelő üzemeiből.
Ma jutottunk el oda, ahol Ausztria 30 éve tartott, Románia több mindenben ügyesebb volt | Magyar Hang
Mi történt Magyarországon az elmúlt két évben? Tizenötödjére válaszol erre a kérdésre a Tárki szerkesztésében létrejött Társadalmi Riport című kiadvány, amit hatalmas érdeklődés mellett mutattak be kedden a budapesti Rózsavölgyi Szalonban.
A szakértő sommája szerint „ez a kormányzat nyolc év alatt elérte, hogy évtizedekre leépítette a jövőnket, ráadásul nem csak a szóban forgó gyerekekét, mindannyiunkét”.
Két forgatókönyve van a jövőre a nézve, a pozitív az, „hogy tíz év múlva egy, a szakmaiság minimumát teljesíteni kívánó kormányzat azzal lesz elfoglalva, hogy elhordja azt a kudarckupacot, amit most felhalmoztunk”. A negatív szcenárió pedig az, hogy ha tíz év múlva ennek az oktatáspolitikának a folytonossága még fennáll, akkor a magyar iskolák szakmai kultúrája, az oktatás minősége és eredményessége Montenegró, Albánia vagy Koszovó szintjén fog produkálni, és a világ reménytelenül elmegy mellettünk.
