L. Simon László: Miért kell az ötvenes évek stílusában támadni?
L. Simon László (Fotó: L. Simon László/Facebook)

Nem ért egyet Hermann Róbert szidalmazásával a Fidesz országgyűlési képviselője, L. Simon László. A kultúrpolitikus a Facebook-oldalán írt arról, hogy szerinte ahogy Romsics Ignácot is lehet bírálni, úgy a Romsics-kritikusokat is, „különösen azok stílusát és gyenge érvrendszerét.”

Az előzményekről kedden beszámoltunk már. A Magyar Nemzet néven megjelenő lap hasábjain robbant ki vita a szabadkőművesség szerepéről Trianonban, ennek kapcsán ment neki Romsics Ignácnak Szakács Árpád. A disputába beszállt Ungváry Krisztián, egyes történészek Romsics mellett álltak ki, de akadtak aztán olyan tudósok is, akik Raffay Ernő és Szakács oldalán sorakoztak fel. Az ő listájukat kritizálta Facebook-oldalán Hermann Róbert hadtörténész, aki a Veritasnak és a Hadtörténeti Intézetnél dolgozik, máskülönben pedig Orbán Viktor volt gimnáziumi osztálytársa.

Hermann problémája az volt, hogy a Szakácsék mellett kiállók szinte egyike sem történész, aki pedig igen, az is az 1945 utáni korszakkal, nem pedig a Tanácsköztársasággal, Trianonnal vagy a szabadkőművesekkel foglalkozik. Ez a megjegyzés viszont nem tetszett a Magyar Nemzet nevű lap szerzőjének, és éles támadást intézett Hermann ellen. Ebből többek között kiderült, hogy Hermann bűne az is, hogy osztott már meg Index- és 24.hu-cikket, továbbá hogy a szerző szerint közszolga, ezért, úgy látja, másként kellene megszólalnia.

Orbán Viktor volt osztálytársát, a neves hadtörténészt támadja a kormánylap
Lakner Dávid

Orbán Viktor volt osztálytársát, a neves hadtörténészt támadja a kormánylap

Hermann Róbert jelenleg is a Veritasnál és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnál dolgozik.

Szakács Árpád egyébként utóbb azt írta cikkünk kapcsán, könnyekig meghatódott, „amikor olyan súlyossá válik a helyzet, hogy a rendes magyar konzervatív embereket már a virtigli vérliberó sajtóorgánumoknak kell megvédeniük.” Továbbá rákérdezett: „Mi lesz, ha levadásszák Orbán Viktor többi osztálytársát, ovistársát, egyetemi szemináriumi padtársát, kutyájának simogatóját? Vagy osztálytársának az osztálytársát? Esetleg osztálytársa osztálytársának az osztálytársát? Most mondják meg, mi lesz így? Nem szörnyű?” Szakács figyelmét ugyanakkor elkerülhette, hogy Orbán osztálytársa osztálytársának az osztálytársa, az ugyanúgy Orbán osztálytársa.

L. Simon László egy Balázs Géza-írás megosztásával szállt be a vitába, nagyjából azt írva, hogy mindent és mindenkit lehet kritizálni, tehát Romsics bírálóit éppúgy. „Balázs Géza remek írása arra is rámutat, hogy nyugodtan lehet hinni a finnugor elméletben, annak a tudományos alapú elfogadása nem egyenlő a nemzetárulással. Miként a megkérdőjelezése sem egyenlő a tudománytalansággal, mucsaizmussal. Tehát én már csak emiatt sem értek egyet a kiváló történész, az elkötelezett nemzeti gondolkodó, Hermann Róbert szidalmazásával. Mert ha lehet bírálni Romsics Ignácot (miért ne lehetne, csak normálisan, korrektül tegyék), akkor miért ne lehetne bírálni Romsics bírálóit? S miért kell az ötvenes évek stílusában támadni, szinte megsemmisíteni azt, aki bírálni meri a bírálókat, különösen azok stílusát és gyenge érvrendszerét?” – tette fel a kérdést a fideszes országgyűlési képviselő, aki egyébként szintén ugyanabba a Teleki Blanka Gimnáziumba járt, mint Orbán és Hermann, csak pár évvel később.

A posztban szóba került a finnugor nyelvrokonság is, amiről Balázs Géza az oldalán írt. A nyelvész Engel Páltól idézte ezt a gondolatot: „a tudomány ott végződik, ahol a magyar nyelv finnugor eredetét elkezdik kétségbe vonni. Ami ezen túl van, az a szellemi és a politikai alvilág.” Balázs bejegyzése feltehetően nem független attól, hogy nemrég Ungváry emlegetett szellemi alvilágot Szakács Árpád kapcsán. A nyelvész úgy látja, az Engel-gondolat a „legsötétebb dogmatizmus”, továbbá „az inkvizíció előszobája.” Leszögezte, a tudományosságban alapvető a korábbi ismeretek megkérdőjelezése, a fenti gondolat jegyében viszont szerinte a kettős honfoglalás elméletét is szellemi alvilágnak bélyegeznék.

A Balázs-írásnak ugyanakkor nem része, hogy sokan nem nyelvészeti módszerekkel igyekeznek cáfolni a finnugor nyelvrokonságot, hanem belekeverik a genetikát, az őstörténetet, illetve szavak hasonlóságát is. Eközben a nyelvészet nem ilyenekből vezeti le a rokonságot, hanem például rendszeres hangmegfeleléseket figyel, továbbá nézi a toldalékolási rendszert vagy olyanokat, mint hogy a jelző megelőzi a jelzett szót. Olyan módszereket használnak tehát, amik a tudományos érvelésen kívül esnek, magukat viszont áldozatnak láttatják, mintha csak az akadémiai közeg szándékosan elhallgattatná őket.

Hermann Róbert is erre hívta fel a figyelmet L. Simon László posztja alatt: „Azért tegyük hozzá, hogy van egy jelentős különbség, amit Balázs nem említ: a tudományos módszertan elfogadása és tisztelete. Az Engel és Kosáry által emlegetett szellemi vagy intellektuális alvilág képviselői ugyanis ezzel állnak gyengén, és a tudományos érvek hiányát gyakran szakmán kívüli érvekkel próbálják meg helyettesíteni. Nem az a baj, ha valaki kétségbe vonja a finnugor nyelvrokonságot, hanem az, ha azt Habsburg-ármánynak, a képviselőit rossz magyaroknak vagy idegen érdekek kiszolgálóinak mondja.” A fideszes parlamenti képviselő pedig azt válaszolta, ő is így gondolja, és „a tudomány nem ezotéria.”