Az igazságszolgáltatás mint szervezet, megszűnt függetlennek lenni – ezt a Partizánnak nyilatkozta a Fővárosi Törvényszék nemrég lemondott büntetőbírója, Laczó Adrienn. Ő volt a Simonka-per bírája is volt. Laczó hozzátette, hogy mindez nem jelenti azt, hogy az egyes bírák is elveszítették volna a függetlenségüket, de egyre nagyobb ellenszélben kénytelenek ítélkezni.
Ahogy arról a Magyar Hang is beszámolt, a bírósági szervezetek és a kormány között az utóbbi hetekben mélyült el a konfliktus, miután létrejött a felek között egy megállapodás, amelynek értelmében az állam több mint 130 milliárd forintot fordítana a bírók és az igazságügyi alkalmazottak béremelésére, persze bizonyos feltételek teljesülése esetén. A megállapodás elfogadása miatt a bírók közt kitört a botrány, s az Országos Bírói Testület elnöke le is mondott ennek nyomán.
Laczó azt mondta, ő sokáig bíró szeretett volna maradni, de rájött, hogy ez nem lehetséges, mert „csak befelé megyünk az erdőbe”. Emlékei szerint korábban sokkal szabadabb légkörben dolgoztak a bírák. „Amikor az ember a rendszeren belül van, nem veszi észre, hogy fogy el a levegő, a szabadság, a bátor véleménynyilvánítás” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy érte-e politikai nyomásgyakorlás a pályája során, Laczó elmondta, hogy 2018-ban, amikor ideiglenesen a Fővárosi Törvényszék Büntető Kollégiumát vezette „egy politikailag rendkívül kényes ügy” kapcsán azt kérést kapta az egyik igazgatási vezetőtől, hogy olyan módon befolyásolja az ügy kiosztását, hogy az lehetőleg a kívánt eredményt hozza. Erre ő nemet mondott, ami után nem nyerte el a Kollégium vezetői pozícióját, az ügyben pedig – melyet az interjúban nem nevezett meg – végül a kívánt eredmény született. „Lehet, hogy szakmailag jó eredmény született, és nem tudtam meg, hogy átnyúltak-e a fejem felett” – tette hozzá Laczó, akinek elmondása szerint annak idején komoly lelkiismereti válságot okozott az eset.
