A tiltakozó tanárok mellett indítottak petíciót neves írók, az aláírók névsorában szerepel többek közt Erdős Virág, Závada Pál, Kiss Noémi, Totth Benedek, Kiss Judit Ágnes és Peer Krisztián. Megkerestünk többeket, miért tartották szükségesnek a kiállást, valamint válaszolt kérdéseinkre a Tanárok a Tanárokért mozgalom szervezője is. A válaszaikat alább idézzük.
Minél többeket igyekeznek rávenni a tiltakozó tanárok, hogy válasszák a polgári engedetlenséget – erről beszélt lapunknak a Tanárok a Tanárokért egyik szervezője, Papp Béla. Mindezt azok után, hogy a héten nyolc újabb pedagógust küldtek el fővárosi iskolákból, ráadásul ezúttal láthatóan felülről szervezett módon. Erre válaszul felerősödtek a tiltakozások, csütörtökön többen is a munkabeszüntetést választották, a Karinthy Frigyes Gimnáziumban pedig egyenesen szüneteltetik az oktatást.
A Karinthy Frigyes Gimnáziumból hat tanárt bocsátottak el 2022. november 30-án, mert korábban polgári engedetlenségi akciókban vettek részt. (Fotó: Albert Enikő/Magyar Hang)
A Tanárok a Tanárokért nevű szerveződés közben elkezdte gyűjteni azokat az intézményeket, amelyekben határozatlan idejű munkabeszüntetésről döntöttek. Csütörtök délelőtti adatok szerint 53 iskola 497 tanára már csatlakozott, a számuk azóta is növekszik. Köztük akadnak fővárosi intézmények, mint a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a Vörösmarty Mihály Gimnázium vagy az Eötvös József Gimnázium, de más városok iskolái is, köztük zalaegerszegi, gödöllői, szentendrei, debreceni és soproni intézményekkel.
A Vörösmarty Gimnázium bejárata 2022. december elsején. (Fotó: Albert Enikő/Magyar Hang)
Lapunk munkatársa a tiltakozásba bekapcsolódott Bakáts téri Ének-zenei Általános Iskola előtt futott össze az egyik tanárral, aki elmondása szerint vidékről jött fel, és nyugdíjasként kezdett ott tanítani, akkora a hiány pedagógusokból. A tanári kar elöregedett, sokan az ötvenes éveiket tapossák, ugyanakkor egyetértenek a tiltakozókkal. Neki már akkor elege lett, amikor megszűnt a szabad tankönyvválasztás, miközben nekik a vidéki iskolájában azt is megtiltották, hogy szabadon nyilatkozzanak.
Papp Béla elmondása szerint a Marczibányi téri Kodály Zoltán Általános Iskolában is húsz körüli létszámban lesznek a polgári engedetlenséget választók, de igyekeznek a számot annyira feltornászni, hogy rendkívüli szünetet kelljen itt is elrendelni. – Arra számítunk, hogy lesznek kirúgások, de minél többeket küldenek el, annál többen fognak részt venni. Ha kirúgnak egyet, tízen állnak a helyére – mondta. Szombaton tizenhét órára pedig a Bajcsy-Zsilinszky úti Klebelsberg Központ elé hirdettek megmozdulást a Tanítanék Mozgalommal és a Pedagógus Egységgel közösen.
– Az első helyen most az áll, hogy azonnali hatállyal vegyék vissza a most kirúgott nyolc tanárt, de a kölcseysekről sem feledkeztünk meg. Követeljük, hogy minden kirúgott tanár kapja vissza az állását, és ott van a kilenc pontunk, amelyet sok fórumon terjesztettünk, azok a követelések ettől nem évülnek el, csak a fontossági sorrend borult meg egy kicsit – mondta. Eddig nem érkezett hozzájuk reakció egyik hivatal részéről sem.
A Tanárok a Tanárokért szervezet e-mailben is válaszolt megkeresésünkre. Arról tájékoztattak, hogy már több százan vannak a munkabeszüntetők között, „de a rendszer megingatásához és a követeléseink eléréséhez ez még kevés, ez nyilvánvaló. Sajnos általában ugyanazok a kollégák állnak bele munkabeszüntetésekbe – akár sztrájkba, akár polgári engedetlenségbe –, ezért sokaknak nehéz már a helyzete anyagilag, pszichésen is. Lassan egy éve csináljuk.” Értesüléseik szerint felsőbb szintű értekezleteken elhangzott már olyan kijelentés, miszerint ha bezárnak egy-két iskolát Budapesten, mert elfogynak belőlük a tanárok, „az sem nagy ügy”. „Nem hát, csak a benne tanítóknak, tanulóknak. Reméljük, nem a Karinthy lesz erre az első példa” – tették hozzá. A társadalom érezhető támogatása jelentené számukra a legtöbbet, a szülőktől pedig rengeteg támogatást kaptak az utóbbi időben, a diákjaiktól is, de láthatólag ez nem éri el a minisztérium ingerküszöbét. A Tanítanék és a PDSZ közös sztrájkalapját lehet támogatni, innen tudnak anyagi segítséget igényelni azok, akik megszorultak a sok sztrájk és polgári engedetlenség miatt.
Járdafestések az Eötvös József Gimnázium előtt, 2022. december elsején. (Fotó: Albert Enikő/Magyar Hang)
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közben arról számolt be, hogy lehetséges pert indítani a kirúgott tanárok, illetve a tanárhiány miatt. Ha ugyanis egy iskolában nincs elég vagy megfelelő végzettségű pedagógus, az sérti a tanulók oktatáshoz való jogát, emiatt pedig lehet perelni az államot. A TASZ ingyenes jogi segítséget és képviseletet ajánl az érintetteknek.
A tiltakozó tanárok mellett indítottak petíciót neves írók is, erről korábban beszámoltunk már. Az aláírók közül megkerestünk többeket, miért tartották szükségesnek a kiállást. A válaszaikat alább idézzük.
Kiss Noémi
„Kezdettől fogva támogatom a tanárok megmozdulásait. Két gyerekünk iskolás, óvodáskoruk óta közelről ismerem a közoktatás problémát. Nagyszüleim tanárok voltak, én írtam is egy tanárregényt. Egyetemen oktatok, ahol üresek a székek magyar szakon. Elkeserítő. Óriási dilemma egy tanárnak, hogy tanítson vagy engedetlen legyen. A tanárképzés is válságban van. A tananyagról szóló viták évek óta elmaradnak. Az oktatás nem lehet pártpolitikai kérdés. Nem a tüntetés a végső elkeseredés. Irodalommal foglalkozom: az a fikció világa. A tanárok problémája mindennapi realitás.”
Erdős Virág
„A petícióval az írók láthatatlan közössége szeretné láthatóvá tenni a tiltakozó tanárok-diákok melletti kiállását.”
Kiss Judit Ágnes
„Nagyon sok kollégától hallom, hogy félti az állását, túl idős már, hogy valami egészen újat kezdjen. (És ez jogos, hisz látjuk, hogy a tanárok többsége ötven feletti, ez az életkor azonban nem kedvez már a munkavállalásnak). Sokan úgy érzik, a diákok számítanak rájuk, nem hagyhatják őket magukra sem egy sztrájkkal vagy engedetlenséggel, sem azzal, hogy a kirúgatást kockáztatják. Ezek a kollégák nem tudják azt nézni, hogy hosszú távon a diákságnak ez jó, hanem arra a harminc gyerekre gondolnak, akikért itt és most felelősnek érzik magukat. Megértem őket. Csak közben nemcsak ők kiszolgáltatottak, ezzel mindenki mást is kiszolgáltatottságban tartanak. Ha kiállnának azok, akiknek nem függ a megélhetésük a kormány kénye-kedvétől, ha ők anyagi támogatást tudnának felajánlani azoknak, akik elveszítik a munkájukat a politikai kiállásuk miatt, akkor több esélyünk lenne.
Látható, hogy a belügy a megfélemlítéssel operál. Nem tudjuk, meddig mennek el. Simán bezárnak iskolákat, ha nincs elég tanár. A teljes oktatásnak kéne megállnia ahhoz, hogy megijedjenek. Mindenkinek, akinek az oktatáshoz köze van (szülők, nagyszülők, diákok, pedagógusok, más oktatási alkalmazottak) mellénk kell állni, hogy a kormány megrémüljön a népszerűségvesztéstől.”
Mécs Anna
„Tanárként végeztem. Az elmúlt hónapokban a legelhivatottabb egyetemi társaim is otthagyják-otthagyták a közoktatást, kevesen vannak, akik még mindig kitartanak a tanári pálya mellett. És mi már a harmincas generáció vagyunk, a húszasok közül még annyian sincsenek. A nyolc tanár tegnapi elbocsátását végtelenül cinikus lépésnek tartom, amire valahogy, a maga módján, mindenkinek reagálnia kell. Még ha egy petíció apró lépés is, éreztetni kell a tanárokkal, hogy mellettük állunk, a »hatalommal« pedig éreztetni kell, hogy a cinizmusukkal nem mennek semmire.”
Peer Krisztián
„Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy jelen helyzetben bármely petíció nagyobb nyomást tudna kifejteni pártunkéskormányunkra, mint egy marék lepkefing (remélem, ezzel a kifejezéssel a csúnya szavakra oly igen érzékeny stiliszta-jobboldalt – vö. magánszorgalmú kutyák – sikerült megkímélnem a további olvasás-értelmezés bonyolult műveletétől), mégsem gúnyolódnék az aláírókon vagy a műfajon, mint afféle kényszeresen középre álló, realista különutas. Nem saját jóemberségünk, brancsba tartozásunk demonstrálásáról van itt szó szerintem, hanem a minden eszközétől (alapvető jogainak gyakorlásától) megfosztott állampolgár atavisztikus, kétségbeesett reflexéről, az elektromos árammal ingerelt békacomb rándulásáról.
A tehetetlenség torz formákat szül és tart életben, akit szóra sem méltatnak a hatalmasok, elkezd magában motyogni. De talán ennek a gesztusnak az igazi címzettje nem is az olajszőkének tűnő belügyér, hanem az a hezitáló tanár, akinek most a személyes (családi) biztonsága és az ország jövője (ld. hivatástudat) között kell döntenie. Vagy az, aki már meghozta ezt a döntést, és ezért az utcára került. A Fidesz régóta dolgozik azon, hogy kivesszen a társadalomból mindennemű szolidaritás (nem mintha én például személy szerint bármilyen komolyabb kockázatot vállalnék egy ilyen aláírással), apátiába taszítson, külföldre űzzön mindenkit, akinek derogál az alattvalói lét, aki nem osztozik cinikus szociáldarwinizmusában. A köz- és felsőoktatás tudatos lezüllesztése zajlik, a gimnazisták többsége külföldön képzeli el a jövőjét, a társadalmi mobilitás alacsonyabb, mint bármikor az elmúlt száz évben, és lényegében egycsatornás (Fidelitas). Mindez napnál világosabb és tűrhetetlen. Én sajnos vidékiként nem tudok minden tüntetésen ott lenni, ezért kényszerültem erre a pótcselekvésre. De nyugodtabb nem lettem tőle.”
Darvasi László
„Tanári diplomám van. Folyamatosan járok iskolákba, sok a tanár barátom. Nagyon egyszerű és nagyon közhelyes, ami magától értetődően vitt a tiltakozás mellé. Egy bezárkózó, irigy és kussban tartott országot építenek egy nyitott, kérdező és vitatkozó társadalom helyett. Könyörgöm, nem loptak eleget? A jövő az még nincsen, mondanám szeretettel. De már el akarja venni. Hát ne vegye el, nem az övé, és nem is lesz."
