Emlékszem, amikor a tanfolyamon egy pszichológus feltette a kérdést a csoportnak: „Látod magad, amint egy roma kisgyerek fenekét törlöd? Ha nem tudod elképzelni ezt, akkor vagy gyakorold és képzeld el, vagy mondj le arról, hogy roma gyereket fogadsz örökbe.”
Tompa Andrea író, színikritikus, aki férjével 2013-ban fogadott örökbe egy roma kisfiút, ezt a pillanatot idézi fel az örökbefogadást előkészítő tanfolyamról. – A pszichológus így folytatta: neki nem lesz jó az, ha azt érzi rajtad, hogy te inkább szeretnél megfeledkezni az ő származásáról. Rengeteg fontos mondat hangzott el, és sokszor a félelmeket, szégyeneket is ki lehetett beszélni – folytatja az írónő.
Az új törvényjavaslat többek között ennek a tanfolyamnak a választhatóvá tételét indítványozza. Hogy ez miért baj? Nemsokára kiderül, ám előbb nézzünk egy kis örökbefogadás-történelmet!
Magyarországon hosszú ideig tabunak számított az örökbefogadás. Sokan csak véletlenül szembesültek a ténnyel, hogy egykor örökbe fogadták őket. 2003-ban azonban alapvetően megváltozott a gyermekvédelmi rendszer, amikor az örökbefogadó szülők számára bevezették a felkészítő tanfolyamot, amelynek legfőbb üzenete, hogy a gyermeknek tisztában kell lennie a helyzetével. Ahogy a szülőknek is meg kell tanulniuk az elfogadást, hisz az örökbefogadás életre szóló kapcsolat, ahol a szeretetnek nem lehet akadálya a származás, az eltérő kulturális háttér.
Hazánkban jelenleg több mint húszezren részesülnek gyermekvédelmi szakellátásban, közülük kevesen kerülnek örökbefogadó szülőkhöz, a többség „bennragad” a rendszerben. A felmérések szerint évente átlagban kétezer gyermeket tartanak nyilván örökbe fogadhatóként. Két évtized után 2017-ben döntött rekordot a sikeres örökbefogadások száma, de akkor is csak 1025 gyermek talált új családra.
Bár a mostani törvényjavaslat célja, hogy felgyorsítsa és egyszerűsítse az örökbefogadás folyamatát, a szakemberek többsége szerint több szempontból mégis aggályos az Emberi Erőforrások Minisztériuma által benyújtott módosítás.
A Mózeskosár Egyesület a legrégebbi magyar civilszervezet, amely az örökbefogadó magyar családok felkészítését végzi. Vezetője, Székely Zsuzsanna pszichológus szerint a korszakalkotónak nevezhető 1997-es gyermekvédelmi törvény bevezetése óta rendkívül progresszív módon fejlődött Magyarországon ez a terület, szigorodott az alkalmassági vizsgálat. 2018-ban azért bővítették 21-ről 40 órára az örökbefogadói tanfolyamot, mert így akarták elérni, hogy a korábbiakhoz képest több, három évnél idősebb és hátrányos helyzetű – roma, fogyatékossággal élő – gyermeket fogadjanak örökbe. A statisztikák szerint ugyanis a legtöbb szülő egészséges, fehér bőrű újszülöttet szeretne. A szakember szerint a negyvenórás bővítésnek köszönhetően az elmúlt időszakban érezhetően megváltozott a nagyobb gyerekek iránti elfogadás, ahogy a roma gyerekekkel szembeni averzió is bizonyos mértékben csökkent. Egyre többen, főként egyedülálló anyák döntenek mellettük. De még így is sok romának tűnő, illetve sérült gyerek kerül inkább külföldi szülőkhöz: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2017-ben 234 magyar állampolgárságú gyereket adtak örökbe más országokba.
A törvényjavaslat legkritikusabb pontja, hogy az újonnan jelentkező örökbefogadó szülőknek már nem lenne kötelező a felkészítő tanfolyam elvégzése, pedig ez a folyamat legfontosabb része: iránymutatást ad a szülőknek ahhoz, hogy magabiztosan tudják kezelni a legváratlanabb helyzeteket, hogy mely életkorban hogyan beszéljenek a gyerekkel az örökbefogadásról, vagy arról, mit élhetett át a vér szerinti anya, aki lemondott az utódjáról. A meddőség, magzat- vagy gyermekvesztés miatt mélyen traumatizált nők és férfiak választják az örökbefogadást, rájuk egy ilyen szembesítés újabb lelki terhet ró. Számukra a felkészítés abban is segítséget nyújt, hogy önmaguk mérjék fel, készen állnak-e az örökbefogadásra.
– Tizenöt éve vezetek csoportot olyan felnőtteknek, akik örökbefogadottak, és azt tapasztalom, hogy még azoknak is nehéz megbirkózni a saját élettörténetükkel, akiknél sikeres volt az örökbefogadás, és szeretetkapcsolatban nőttek fel – meséli Székely Zsuzsanna.
Örökbefogadásra várva az ember túl van már egy gyászfolyamaton, amennyire tudta, feldolgozta, hogy nem lehet saját gyereke, de szülő még válhat belőle. Erről egy Budapesten élő férfi beszélt lapunknak, aki párjával nemrég fogadott örökbe egy csecsemőt.
– Ilyenkor ugyanúgy tele van az ember félelmekkel, kérdésekkel: hogyan reagálnak a döntésre a rokonok és a barátok, kialakul-e kötődés a gyerekkel, elfogad-e bennünket szülőnek, mikor és hogyan kell elmondani neki, hogy mások a vér szerint szülei. – sorolja. – A tanfolyamon gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek és pszichológusok segítenek megválaszolni ezeket a kérdéseket. Minket sok mindenben megerősített a felkészítés, biztos szívvel vártuk a gyerekünket. Nem érzem jó iránynak, hogy választhatóvá tennék a tanfolyamot, szerintem mindenkinek el kéne végeznie, aki az örökbefogadás mellett dönt, mivel olyan információkkal segítik a szülővé válást, amelyeket könyvekből, vagy ismerősöktől nem lehet megszerezni.
Tompa Andrea is azt hangsúlyozza: a tanfolyam korszerű tudást ad arról, hogy mit jelent örökbefogadóvá válni, tisztázza, mit jelent az „örökbefogadás háromszöge”, a vér szerinti szülők láthatatlan jelenléte, a származási kérdések tisztázása, az örökbefogadottság identitásának felépítése.
– Az a szülő, aki ezzel kapcsolatban nem képezi magát, nem fogja tudni elmondani a gyerekének, hogy örökbefogadott. Talán megint visszatérünk ahhoz a rossz gyakorlathoz, hogy az örökbefogadás és származás kérdései tabuvá válnak. Miért beszéljünk a traumáról, ha hallgathatunk is róla? Nem mindegy, milyen szavakat használunk, amikor a gyermekkel a saját történetéről beszélünk. Hogy nem „lemondtak rólad”, „kitettek az utcára”. A tanfolyam tanítja meg, hogy vannak mesék, szimbólumok és játékok, amelyek segítségével beszélgethetünk a gyermekkel. A vér szerinti szülő – bármilyen ember – egész életünkben fontos szereplő lesz szimbolikusan: neki köszönhetjük, hogy mi magunk szülővé váltunk. A saját helyzetünket, annak komplexitását tanít megérteni a tanfolyam.
Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára módosító javaslata alapján a jövőben a három civil szervezet és tíz területi gyermekvédelmi intézmény által szervezett választható tanfolyamokat ingyenessé tennék, így az államtitkár szerint egy házaspár 120-160 ezer forintot takaríthat meg, és senkinek nem kell anyagi okokból lemondania az örökbefogadói tanfolyam elvégzéséről. Székely Zsuzsanna szerint azonban aki nem tudja kifizetni ezt az összeget, az feltehetően olyan egzisztenciális helyzetben van, amiben nem tud biztonsággal eltartani egy gyereket.
– El tudom fogadni, hogy legyen ingyenes a tanfolyam, de maradjon kötelező, mert amennyiben választhatóvá teszik, fennáll a veszélye annak, hogy épp azok nem fognak részt venni rajta, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá – fogalmaz Székely Zsuzsanna.
A törvényjavaslatot egyáltalán nem előzte meg széles körű szakmai konzultáció, az érintettek a sajtóból értesültek az esetleges változásokról. Sokan közülük azért is állnak értetlenül a kormány döntése előtt, mert a gyermekvédelmi törvény 2014-es módosításakor Novák Katalin még bevonta a szakmai szervezeteket az előkészítésbe. Ha elfogadják a törvényjavaslatot, akkor a korábbi hat helyett már három hónap után örökbe lehetne fogadni azt a gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő gyermeket, aki iránt egyáltalán nem érdeklődnek vér szerinti szülei, míg a rendszertelen kapcsolattartás esetén a korábbi egy év helyett már nyolc hónap után elindulhatna vizsgálat a gyermek örökbe adásának megállapítására.
A hazai gyermekvédelmi rendszer célja, hogy minden kisgyermek családban nőjön fel, ezért is lett a nevelőszülői család egyfajta gondozási hely a családjukból kiemelt gyerekek számára. Azonban még mindig nagyon kevesen vállalnak nevelőszülői feladatot, emiatt elsősorban az idősebb vagy egészségi gonddal küzdő gyerekek otthonokban kénytelenek élni. – A gyermekjóléti és családsegítő szolgálatok, gyámhivatalok elsődleges feladata mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyermeket végül a vér szerinti családja vállalja – mondja Székely Zsuzsanna. – Ehhez minden gyermeknek joga van. Az eddigi gyakorlat szerint két év időtartamra nyilvánították örökbe fogadhatóvá az elhagyott gyerekeket. Most ezt négy évre változtatnák, ami azt jelentené, hogy egyszerűen elfogadjuk, hogy akár ennyi ideig „kallódhatnak” elhagyott gyerekek felülvizsgálat nélkül a szakellátásban. Értem, hogy a gyámhivatali dolgozók munkáját próbálják megkönnyíteni ezzel, de azt a bizonytalan négy évet senki sem adhatja vissza ezeknek a gyerekeknek. Pedig elsősorban az ő érdekeiket kell figyelembe venni, nem a nevelőszülőkét.
A jelenlegi rendszerben előfordul, mondja a szakember, hogy az újszülöttként nevelőszülőhöz kerülő gyermekek elmúlnak már kétévesek, de még mindig nincsenek örökbe fogadhatóvá nyilvánítva. Ennek fényében miért gondolja bárki is, hogy ha eddig fél év alatt sem tudtak segíteni a szakellátásba utalt gyermekek szülein, vagy dönteni a gyermek örökbe adhatóvá nyilvánításáról, akkor három hónap alatt ezt a jövőben meg tudják tenni? – Ez számomra azt mutatja, hogy egy tollvonással, gyorsan akarják kiiktatni a gyerekeket a rendszerből, így nem kell foglalkozni velük, nem kell költeni rájuk.
A törvényjavaslat módosításai között szerepel még, hogy a jövőben egyszerűsödhet a honosítás is, ha egy magyar család külföldről fogadna örökbe gyereket. Ez is sok problémát vet fel Székely Zsuzsanna szerint. – Egy nemzetközi örökbefogadás esetén még fontosabb a felkészülés. Nyilvánvalóan még nem látni végrehajtási utasítást, de az nagyon sajnálatos lenne, ha ezek a szülők kimaradnának az alkalmassági vizsgálatból, a tanácsadásból és a tanfolyamból.
Megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát azzal kapcsolatban, mi indokolja a döntést, hogy a folyamat szakemberek szerinti legfontosabb részét, a felkészítési tanfolyamot immár akár ki is hagyhatják az örökbefogadók, illetve nem félő-e, hogy a külföldi örökbefogadás honosításának egyszerűsítésével a béranyaság lehetősége előtt nyitják meg az utat.
Kérdéseinkre reagálva a minisztérium hangsúlyozta, hogy mivel az örökbefogadásra készülő szülők elkötelezett és felelősségteljes döntést hoznak, amikor a gyermeket örökre a családjukba szeretnék fogadni, a hatóságnak nincs oka feltételezni, hogy bárki, aki ilyen döntésre készül, ne akarná elvégezni ezt a tanfolyamot, főként azután, hogy ingyenessé válhat. Hozzátették, a leendő szülők alkalmassági és pszichológiai vizsgálata, a környezettanulmány és az utánkövetés továbbra is megmarad és szerves szakmai részét képezi az örökbefogadási folyamatnak.
Válaszukban arra is kitértek, hogy a kormány 2020. január elsejétől – a jelenlegi törvényjavaslat előtt – több, az örökbefogadást ösztönző támogatást is bevezetett, amely életkortól függetlenül kapható, például az örökbefogadói díjat, az örökbefogadói gyest és az anyasági támogatást. – Nem teszünk különbséget örökbefogadó és vér szerinti családok között, a születési időhöz kötött támogatások ugyanolyan feltételekkel járnak az érintetteknek. Ez igaz számos olyan támogatásra is, egyebek között a CSOK-ra vagy a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményére, amely nem a gyermekek születési idejéhez kötött – fogalmaztak.
Mint írták, nem tesznek különbséget az örökbefogadást tervező külföldön élő magyar családok között sem, így a honosításhoz nem kötelező a Magyarországon történő folyamatos tartózkodás. Ez véleményük szerint segítséget nyújt azoknak a magyar állampolgárságú örökbefogadónak, akik életvitelszerűen külföldön élnek és ott fogadnak örökbe külföldi állampolgárságú gyermeket abban, hogy a gyermekük szintén magyar állampolgárságú lehessen.
Zárásként elárulták, az örökbefogadási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslatról várhatóan július elején szavazhatnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.
