
„Nem olyan régen Magyar Péter Mészáros Lőrinc s*ggéből nyalta ki a 10 fillért”. Ezzel a frappánsnak gondolt szöveggel próbálta szórakoztatni – vagy inkább hergelni – maroknyi hallgatóságát Lázár János pénteken Pátyon, utalva arra, hogy Magyar szerinte bennfentes kereskedelemmel szerezte vagyonát, a Mészáros Lőrinc-féle MHB bank felügyelőbizottsági tagjaként – miközben a Tisza elnöke szerint ez nem igaz.
Lázár nem először trágárkodott publikum előtt: a Strabaggal folytatott vitáról szólva, egy szikszói civil fórumon azt mondta, „nem hagyjuk átb∗szni magunkat”. Filléres megjegyzése viszont azok után is gusztustalannak hat, hogy Menczer Tamás „Mi van, kicsi?” kérdése óta tudjuk: a politikai közbeszéd színvonala nemhogy süllyed, de szabadesésben zuhan. Hogy az elemi ösztönökre ható kommunikációnak mi az oka, milyen hatása lehet, arról Rajnai Gergelyt, a Méltányosság Politikaelemző Központ szakértőjét és Kósa Éva médiapszichológust kérdeztük.
Profitálnak az undorból
„A politikai pszichológia szempontjából két oka lehet, ha durván beszélünk a vetélytársról. Az elkötelezett, mondhatni fanatikus választó hitét megerősíti ez a stílus – a bizonytalanokat viszont elriasztja: nem csak a támadott féltől, de általában a politika közegétől is. A Fidesz kommunikációs gépezetében úgy látják, hogy a saját tábort összerántja az ilyen harcias beszéd. A Tisza viszont friss párt, ennek megfelelően vegyes világnézetű szimpatizánsokkal, őket könnyebben el lehet undorítani, taszítani a sárdobálással” – mondta Rajnai Gergely.
A másik ok a figyelemelterelés lehet: a gazdaság pocsék állapotban van, naponta jönnek hírek a NER-es oligarchák rongyrázásáról, legyen szó zebratartásról vagy 120 milliós luxustáskák vásárlásáról – ráadásul napirenden van a jegybanki alapítvány botránya, a rendőrség is nyomoz a PADME által megkérdőjelezhetően kezelt 266 milliárd forint ügyében. „Egy ilyen helyzetben olyan témát kell választani, amihez könnyű érzelmeket kapcsolni. Az, hogy az Állami Számvevőszék visszaéléseket talál egy alapítványnál, jóval kevésbé megfogható, mint az, hogy »oké, de a Magyar Péter is korrupt«. Teljesen mindegy, hogy amit mondanak, az igaz vagy sem. A fontos a hatás, amit kivált, és hogy ők határozhassák meg, miről beszél majd mindenki” – mutat rá Méltányosság elemzője.
Ebbe a sorba illeszkedik Orbán Viktor március 15-i poloskázós beszéde is, ami szintén komoly társadalmi felháborodást váltott ki. Az, hogy a miniszterelnök poloskához hasonlította kritikusait, nyilvánvalóan dehumanizáló gesztus, ám Rajnai Gergely szerint a miniszterelnök ezzel nem a fasiszta beszédek repertoárjából merített. „A cél itt is az volt, hogy a saját tábort harcra biztassa az undorítónak feltüntetett ellenzékkel szemben, a bizonytalanokat pedig elriassza a politikától” – mondja Rajnai – „ám az nyilvánvalóan a Fidesznek sem kedvez, ha NSDAP-oz vagy a Nyilaskeresztes Párthoz hasonlítják őket.”
Nem csak a propaganda üt nagyot
Csakhogy a politikai harc időközben megjelent az utcákon is: Budapesten, Solymáron, Egerben, Dunaegyházán és Rakamozon feldühödött járókelők vagy épp helyi politikusok támadtak a Tisza önkénteseire, ököllel ütötték az aktivistákat, felrúgták vagy autóval tolták el kampánypultjaikat. Rajnai szerint ilyen indulatok régebben is mozogtak a társadalomban – nem arról van tehát szó, hogy közvetlenül Orbán Viktor vagy Menczer Tamás utasítására lendült támadásba a fideszes derékhad. Az viszont mindenképpen kontraproduktív lenne a kormánypárt számára, ha valamilyen súlyos, akár tragikus kimenetelű atrocitás történne. „Egy ilyen eset, bármilyen sajnálatos is, kampánytechnikai szempontból mindig az áldozat közösségének kedvez, a Fidesz pedig biztosan nem adná az áldozatkártyát a Tisza kezébe.”
Nagyon eldurvult a közbeszéd, és nem biztos, hogy a következményeit kontrollálni lehet – figyelmeztetett Kósa Éva médiapszichológus. A szakértő a Magyar Hangnak nyilatkozva hangsúlyozta: ez már rég nem a normális dialógus, ahol érvek és ellenérvek hangzanak el. „Egy dolog, hogy a kijelentések hangosak, felkeltik a társadalom figyelmét. Csakhogy a személyeskedő, dehonesztáló beszólások nem meggyőzni akarnak, hanem személyében sértenek egyéneket vagy embercsoportokat. Így a kocsmában sem beszélnek egymással, mert vagy verekedés vagy tartós harag lesz a dolog vége.”
Tragédia is lehet belőle
A médiapszichológus szerint az uszító beszéd komoly és maradandó károkat okozhat, különösen, ha nincs mellette azt ellensúlyozó és fontosabb üzenet. „Társadalmilag gyorsan elfogadottá válhat, hogy durván, embertelenül beszélünk a más véleményt vallókkal”. Innentől Kósa szerint csak idő kérdése, hogy mikor szabadulhat el a szellem a palackból, mikor követelhet valódi áldozatokat a néha már nem csak verbális agresszió.