„Miniszterelnök úr, emlékszik, amikor 2008-ban az akkori gazdasági és morális válságban kérte a szocialistákat, hogy az ország érdekében álljanak félre, és legyenek előre hozott választások? Sajnos az akkori kormánypártnak fontosabb volt a saját jóléte, mint a haza érdeke. Ismerős, ugye? Csak most ön lett Gyurcsány Ferenc. Kedves magyarok, honfitársaim! Nincs még egy évünk a Fidesz megosztó, félelmet keltő, gyűlöletet szító politikájára. Nem hagyhatjuk, hogy a hatalom megtartása érdekében továbbra is összeugrasszák a magyart a magyarral, vidékit a városival, szegényt a jobb módúval, fiatalt az öreggel, jobboldalit a baloldalival, a külhoni testvéreinket pedig az anyaországiakkal. Elég volt, elég volt az árokásásból, a gyűlöletpropagandából, a háborús uszításból, a hazugságokból és az urizálásból" – mondta Magyar Péter, a Tisza párt elnöke újévi köszöntőjében, amit lényegében Sulyok Tamás államfő helyett mondott el, aki önként mondott le a korábban a köztársasági elnökök által képviselt szerepről, vagyis az új év meghatározó politikai hangsúlyainak kijelöléséről azáltal, hogy inkább karácsonykor mondott egy meglehetősen könnyen feledhető beszédet a közösségek fontosságáról.
„Honfitársaim, 2025 végre a reményről fog szólni, és arról, hogy mi magyarok visszaszerezzük a hazánkat. Vissza fogjuk szerezni a hazánkat attól a háromezer embertől, aki most is szedi a gyűlölet és a megosztás gyümölcseit, akik lenézően nevetnek azon, hogy milyen jól sikerült az újabb lejáratókampány, és közben dollármilliárdok felett koccintanak az újabb ellopott ágazatra, kastélyra, pályaudvarokra, reptérre, nyertes tenderekre. Magániskolákban, magánkórházakban röhögnek rajtunk. Ne feledjétek, a magyar nép áll szemben a nemzeti együttbűnözés rendszerével. Mi, magyarok túllépünk a ránk erőltetett gyűlöleten és megosztottságon, és megmutatjuk, hogy a szeretet erősebb, mint a gyűlölet. 2025 a közös álmunkról egy új Magyarország felépítéséről fog szólni” – mondta köszöntőjében Magyar Péter. Hozzátette: „tégláról téglára egy új, kormányképes erőt alkotunk. Egy olyan erőt, amely képes visszaadni Magyarországnak azt, amit elvettek tőle. A tisztességet, az önbecsülést, az igazságot és a reményt egy jobb élethez. Közösen, jóérzésű, tisztességes magyar emberekkel képesek leszünk felépíteni az új Magyarországot. Egy olyan országot, ahol a családok tisztességesen meg tudnak élni a jövedelmükből. Egy olyan országot, ahol a kormány nem uralkodik az emberek fölött. Ahol nincs helye hatalmi visszaéléseknek, és nem a mindent betemető korrupció a kormányzati működés alapja, ahol az egészségügy, az oktatás és az állami működés ismét az emberek javát szolgálja, ahol gyermekeink minőségi oktatásban részesülnek, és közben jól is érzik magukat, ahol újra van igazságszolgáltatás, és minden bűnöst felelősségre fognak vonni. Ahol az idős honfitársaink biztonságban, kiszámítható módon tölthetik a családjukkal minőségi egészségügyi ellátás mellett a jól megérdemelt idős éveiket. Egy olyan országot, amelyre a külhoni magyar testvéreink továbbra is számíthatnak, ahol mindenki büszke lehet a származására, a vallására és a kulturális örökségére. Ahol mindenki előre tud lépni, függetlenül attól, hogy hova született, és hogy Budán vagy egy borsodi zsákfaluban él. Mi magyarok kezet fogunk nyújtani egymásnak, mindenkinek, a fideszes, a baloldali, a liberális honfitársainknak is. Mi, magyarok meg fogjuk nyerni a választást. Leváltjuk, elszámoltatjuk és továbblépünk Orbán rendszerén. Mi, magyarok haza fogjuk hozni a nekünk járó uniós ezermilliárdokat, és a magyar gazdaság talpra állítására, kis és középvállalatokra, családi gazdaságokra, oktatásra és egészségügyre fogjuk költeni” – mondta beszédében Magyar Péter, aki úgy fogalmazott: „Miniszterelnök úr, tisztelet nélkül nincs tisztességes ország. Ezért én nem azt mondom magának, hogy ’vége van, kicsi’, hanem határozottan felszólítom, hogy legyen bátor, nézzen szembe a magyarokkal, és legyen új választás. Adja vissza a magyaroknak a döntés jogát. Honfitársaim, a tét óriási, a baj hatalmas. Nincs több időnk. Új választás, új felhatalmazás kell. Életünk meccsére készülünk, ahol nem is lehet nagyobb a tét. A hazánk, a családunk jövője, hogy milyen országot hagyunk örökül a következő nemzedéknek. Ehhez minden erőnkre szükségünk lesz, de együtt sikerülni fog. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy visszaszerezzük a szeretett hazánkat, hogy újra méltó lehessen régi nagy híréhez. Megígérem nektek, hogy a politikánk alapját az emberség fogja képezni. A mottónk pedig ez lesz: ember lenni mindig, minden körülményben.”
Beszédében a Tisza párt elnöke, úgy vélekedett: 2024 a reményt hozta el. (…) „Napról napra egyre többen őrizzük a lángot, és egyre többen osztozunk abban a hitben, hogy a jelenlegi önző, korrupt és gonosz hatalomnak hamarosan vége lesz. A hazánk nagy bajban van. Egy gazdasági, megélhetési, alkotmányos és morális válság terhe alatt roskadozik Magyarország. Mindenki látja, mi folyik körülöttünk, hogy az Orbán-kormány hogyan vette el a magyar emberektől a jobb élet reményét. Mindenki megtapasztalhatja, hogy nem működik az állam, hogy hiába a magas adók, szétesnek a közszolgáltatások” – jelentette ki. Fölidézte országjárása korábbi helyszíneit, embereket sorolt föl, akik bíznak benne, a Tiszában, a változásban. Fölidézte a traumatizált, embertelen körülmények közt élő gyermekeket, (…) „én itt és most szeretnék Orbán Viktor helyett bocsánatot kérni tőletek, és megígérni, hogy a Tisza nem fogja hagyni, hogy hasonló szörnyűség újra megtörténhessen Magyarországon. Hálás vagyok annak a sok ezer honfitársunknak, akikkel közösen a Mennyből az angyal adventi jótékonysági hónap keretében rengeteg embernek, köztük sok kisgyermeknek tudtunk segíteni. Példátlan és érthetetlen, hogy Orbán Viktor megakadályozta azt, hogy a gyermekotthonokban élő gyerekeknek átadjuk a karácsonyi ajándékaitokat. Amíg mi a Tiszával és sok ezer önkéntessel megmutattuk Magyarország szebbik arcát, addig Orbán Viktor és a Fidesz megmutatta a hatalom embertelen arcát” – mondta, és így tovább, országjáró körútja minden egyes állomásáról megidézett valakit, így például Battonyáról: „Nem felejtem el, Károly bátyám, amit Battonyán meséltél, hogy a nagy múltú állattartó településen miként tűntek el a haszonállatok, miként hagyta magára az Orbán-kormány a gabonatermelőket, a zöldség és gyümölcstermesztőket, valamint a méhészeket. És hogy az utóbbi évtizedben miként ürültek ki a környező falvak. Tamás, mindig emlékezni fogok arra, amit Nyergesújfalun a gátépítés közben meséltél arról, hogy miközben 25 éve rendesen fizeted a tébét, aközben a súlyos alhasi fájdalmakkal küzdő 8 éves lányodnak áprilisra akartak ultrahangra időpontot adni, miközben a magánellátásban sok pénzért már három napon belül az eredmény is megvolt. Kedves Anna! Az irodám falán lóg az első úszó aranyérmed, amit a szentesi látogatásomon akasztottál a nyakamba. Mindig meghatódom, amikor ránézek az éremre és eszembe jutsz, hogy tízéves kislányként, egyszülős család gyermekeként ennyire drukkolsz egy új Magyarország felépítéséért. Mária, sosem felejtem el, amikor megfogtad a kezem Kisvárdán. A szemembe néztél és azt kérted, hogy hozzuk haza Angliából és Németországból a gyerekeidet és az unokáidat, mert évente csak egyszer látod őket. Ahogy az is belém égett, amikor az országjárásunk első állomásán, Gyulán egy édesanya odaadta a telefonját, és a fia csak annyit kért, hogy ne rontsuk el, hogy ő is haza tudjon jönni Amerikából. Itt van velem a tiszakóródi nagymama ölelése, miután azt mondta, hogy 15 fok van a hálószobájában, mert nem tudja egyszerre megvenni az élelmiszert, a gyógyszereket és közben befizetni a rezsiszámlákat. És téged sem felejtelek el Andris Etesről, hogy miközben csillogó szemmel mesélted, hogy focista szeretnél lenni, aközben a benneteket egyedül nevelő édesanyád a kis vályogházban a kezét tördelte, miközben azt mondta, hogy nincs 50 ezer forintja, hogy az elromlott vízmelegítőt megjavíttassa, és ezért már hetek óta hideg vízben zuhanyoztok. (…) Erzsébet, még most is összeszorul a szívem, ha az adventi kecskeméti találkozásunkra gondolok. Amikor sírva elmesélted, hogy mit éltél át azóta, hogy elveszítetted a takarítói állásodat, mert a helyedre ázsiai vendégmunkást vettek fel. És hogy egy évet kellett várnod arra, hogy az állami fogászati ellátásban megszüntessék a kínzó fájdalmaidat. Klaudia, segíteni fogunk, hogy ti, gagybátoriak, csenyéteiek, szemereiek is valódi munkahelyen dolgozhassatok, hogy ne csak három buszjárat legyen egy nap, amiből sokszor kimarad egy, vagy csak órákat késik, amiért nem értek be az 50 kilométerre lévő munkahelyetekre. És most ahhoz a három kisgyermekhez szólnék, akik egy ágyban, egymást ölelve aludtak a miskolci gyermekotthon Manócska részlegén, a penészes, rohadó fürdőszoba mellett. Ígérem nektek, hogy Magyarország rövidesen segíteni fog, hogy ti is boldog felnőttek lehessetek – jelentette ki Magyar Péter, aki beszédét a köztévében szerette volna elmondani, de ezt elutasították.
A Tisza párt elnöke végül a miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz fordult: „Önnek 15 éve volt ezt az országot rendbe tenni. Minden lehetősége megvolt ehhez. Kétharmados többség, uniós ezermilliárdok, világgazdasági fellendülés. De ön nem rendbe rakta, nem egy fejlődő pályára állította a hazánkat, hanem ellopták, lezüllesztették, kifacsarták és a végletekig megosztották a magyarokat. Önök nem jobbá tették és segítették a hazát, hanem elárulták. Elárultak mindent és mindenkit, akire korábban hivatkoztak. A polgári Magyarországot, Széchenyi, Deák, Márai Magyarországát, a keresztény, szolidáris gondoskodó Magyarországot. Polgárinak hazudták magukat, és közben jót mulattak azokon, akik hittek ebben. Hazánkat az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb országává tették. Az Ön családjához kerül az 1500 milliárd forintért visszavásárolt repülőtér. A legfontosabb pályaudvaraink, minisztériumi épületek és a veje építhet 750 milliárd forintért felesleges irodaházakat, és a gyerekkori barátja mára ezermilliárdos lett. Példátlan pusztítás, példátlanul rossz kormányzás. De ennek most vége van. Egy ország mondja, hogy elég. Nincs több időnk, és nem adunk több esélyt. Legyen új választás Magyarországon. Hozzák előre a választás napját a lehető legkorábbi időpontra, hogy ne fecséreljen az ország több időt feleslegesen, mert nincs több időnk. Nincs még egy évünk. A magyar embereknek már nincs hova hátrálniuk” – mondta újévi beszédében Magyar Péter.