Ma este a Magyar Infó társelőadója Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy volt, aki Magyar Péterrel beszélgetett. Mint azt Ruszin-Szendi Romolusz elmondta, olyan visszajelzéseket kap különböző egyenruhásoktól, amelyek megerősítik abban, hogy jó döntést hozott, amikor a Tiszához csatlakozott.
Az elmúlt napokban az altábornagyot számos vád érte, Németh Szilárd fideszes képviselő például egy „Szégyen, gyalázat” tartalmú posztot tett ki annak hírére, hogy Ruszin-Szendi a Tiszához csatlakozott. Hétfőn pedig közlemény jelent meg a „Magyar Honvédség volt Parancsnokai és Vezérkarfőnökei” nevében, amely szerint Ruszin-Szendi Romulusz Tisza Párthoz történő csatlakozása rombolhatja a hadsereg belső morálját. Mint azt az altábornagy megjegyezte, a vádak megalapozatlanok. Azzal a váddal kapcsolatban, hogy a katonai beszerzések során nem járt el megfelelően, megjegyezte, hogy a hadsereg csak az igényeket fogalmazza meg, a vásárlások során nem a hadsereg végzi még a piackutatást sem, hanem a gazdasági és politikai vezetők hozzák meg a döntéseket. A szerződések előkészítése és allokálása szintén a politika feladata – tette hozzá.
A vezérkari főnöknek a beszerzések során annyi feladata van, hogy aláírja a szerződést, de a vásárlások előkészítése és lebonyolítása nem az ő feladata – állítja Ruszin-Szendi Romulusz. Az viszont előfordult, hogy nem vett át bizonyos eszközöket, mert azok nem feleltek meg a kívánalmaknak.
Minisztériumi karrierje kapcsán arról beszélt, hogy nem tartotta magát politikusnak akkor sem, egyszerűen a hazáját szolgálta.
Az elbocsátások kapcsán arról beszélt, hogy ekkor vezérkari főnökként dilemma elé került: felálljon vagy maradjon. Aztán úgy gondolta, akkor tehet többet a katonákért, ha marad, és tárgyalhat az elbocsátások feltételeiről. Azt akarta elérni, hogy objektív szempontok szerint szülessenek meg a döntések, ha már a politika úgy döntött, hogy meg kell születniük. – Nagyon sokat kellett harcolnom a jogszabály megszületésénél – tette hozzá. Békében valóban úgy tűnhet, hogy sok a tiszt a hadseregben – fogalmazott –, de egy fegyveres konfliktus esetén más igények merülnek fel. Ilyen esetben szükség van a tapasztalt katonákra. Akik pedig fizikailag már nem bírják a szolgálatot, azoknak is hasznát lehetett volna venni a felsőoktatásban, a kadétképzésben, valamint egyéb helyeken, ahol a tapasztalataiknak értéke van.
– Amikor megkaptam az első listát az elbocsátandókról, rögtön tettem egy javaslatot, hogy kit hol használhatnánk, de ennek nem lett foganatja – tette hozzá.
Arra a kritikára pedig, hogy a Covid idején kötelezővé tette az oltást, úgy reagált, hogy a rendelkezésre álló információk alapján hozta meg a döntést, és maga is négy oltást vett fel.
Majd arról is beszélt, hogy ha fordul a politikai helyzet, mindent megtesz azért, hogy feladatot találjon az elbocsátott katonáknak.
Ruszin-Szendi Romolusz elmondta a véleményét arról is hogy mit kell tenni a magyar haderővel a jövőben. A legfontosabb a megbecsülés helyreállítása, nem csak a szavak, de a tettek szintjén is. Ennek egyik eszköze a juttatások rendszerének átalakítása kell, legyen. Ne fordulhasson elő, hogy nem fizetik ki a túlórákat, hogy a körülmények olyanok legyenek a rendőrségnél, tűzoltóságnál és a honvédségnél, hogy az állomány a munkájával tudjon foglalkozni. Mint elmondta, sokan másodállást kénytelenek vállalni a munkájuk mellett, hogy meg tudjanak élni.
Az altábornagy a beszélgetés során nemzetközi kitekintést is tett, és arról is beszélt, hogy meggyőződése szerint baj esetén – például akkor, ha Oroszország Európára támadna – az európai országok hadereje összefogna.
