Luna most nincs itthon a bogyiszlói házban. Százötven kilométerre van az anyukájával a gyerekkórházban. Májátültetésre vár, egész nap ágyban kell lennie, amit nehezen visel. Ahogyan a fájdalmakat is. Orsós Szabolcsné Adrienn és a férje 28 éves. Luna 1,5, testvérei, Bianka 8, Szabika 4. Itt van náluk a nagymama, ha elkészültek a fényképek, viszi őket magához. Az édesapa mindennap megy Pestre látogatóba, nem tud most gondoskodni róluk. Nagyon hiányzik nekik Luna, Bianka néha sír is miatta.
November 5-éig minden rendben volt. Békés élet, sok nevetés, egészség. Aznap este 10 órakor aztán Lunának hirtelen felpuffadt a hasa, fájdalmai jelentkeztek. Egy óra múlva a szülei bevitték a szekszárdi kórház gyermekosztályára. Ott a szakemberek megállapították: a kicsi fel van puffadva. Kapott Espumisant, hazaküldték, hogy várjanak néhány napot. Luna másnap reggel már nem evett semmit, a hasa még inkább felpuffadt, amitől még a nyaka is befeszült. Komoly, görcsös fájdalmai voltak.
A szekszárdi kórház nem tudta fogadni. Szabolcs azt mondja, szó szerint könyörgött nekik, hogy hadd vihesse be Lunát egy hasi ultrahangra vagy egy hasi röntgenre, de azt mondták, nem tudnak mit kezdeni vele, ha véres lesz a széklete, akkor vihetik be. A neurológiára viszont csak februárra tudtak volna időpontot adni. Szabolcs ekkor azt mondta nekik, hogy köszöni szépen, de egy másfél éves kislányról van szó, addig ő nem vár. Mentek hát a pécsi kórházba. Ott másfél hét után derült ki, hogy a kislánynak májtrombózisa van. Lunát ezután továbbküldtek Budapestre, ahol meg is műtötték. Az operáció sikerült, de nem hozta azt az eredményt, amit az orvosok vártak, így hamarosan megszületett a verdikt: májtranszplantációra van szükség.
Luna az intenzív osztályon volt két hétig. Napközben meglátogathatták a szülei, de az éjszakákat egyedül töltötte, ápolónői felügyelettel. A laboreredményei javultak, így most nincsen olyan rossz állapotban, hogy felvegyék a sürgősségi transzplantációs listára. Ahogyan az apuka mondja, ebben az is benne van, hogy a kislány súlya tíz kilogramm alatt van, Pesten viszont csak tíz kiló fölötti gyerekeket műtenek meg. Többek közt ezért is alakult úgy, hogy a műtétet Hamburgban végzik majd el az ottani orvosok. A szülők átfogó kivizsgálása is megkezdődött, elképzelhető, hogy ők vagy valamelyik rokon lehet a donor. A transzplantáció ebben az esetben – az orvosi részletességet mellőzve – azt jelenti, hogy a donor egyik májlebenyét vagy annak egy részét kapná meg Luna. Ha a hozzátartozók nem jöhetnek szóba, akkor következik a transzplantációs várólista.
A hamburgi műtétet a Semmelweis Gyermekkórház intézi, a költségeket az állam (a magyar) viseli. Ha az apa alkalmas donornak, akkor a felépülése hónapokat vehet igénybe. Az egyelőre nem tisztázott, hogy az ő beavatkozásának díját kifizeti-e az egészségbiztosító. Az viszont már biztosnak tűnik, hogy a donorságtól függetlenül a szülők németországi szállásköltségeit önerőből kell megoldani. Ahogyan nyilván az ellátásukat is. Az is kétségtelen, hogy mindkét szülőre szükség lesz Hamburgban. Biankát és Szabikát a téli szünetig kivették az iskolából, óvodából, mert a nagymama távol lakik Bogyiszlótól. Ha megvan a műtét, akkor Luna lábadozásához steril szoba kialakítására van szükség, hogy olyan körülmények között lehessen, amelyek között a fertőzések kockázata a lehető legminimálisabb. Olyan gyorsan történik minden, hogy ennek költségeit az apuka még nem tudta felmérni.
Az anyuka gyeden van, Orsós Szabolcs egy tetőszigeteléssel foglalkozó cégnél dolgozik, november eleje óta azonban nem tud munkába járni. És ez alsó hangon hónapokig így marad. Ha ő lesz a donor, ha nem. Jelenleg a család, ismerősök támogatásából élnek. A steril szoba költségeit, minden egyebet összevetve akár több millió forintra is szükségük lehet. További nehéz idők jönnek. Ha Lunát kiengedik a kórházból, fél éven át nem találkozhat a testvéreivel, csak a szoba üvegajtaján keresztül láthatják egymást. Jószerével az anyjukat is.
Mint kiderült, november elején Luna életveszélyben volt. A nyelőcsövében elrepedhettek volna az erek. Most jobban van, mindennap vízhajtót, vérhígítót, vitaminokat, fájdalomcsillapítókat kap, mérik a vizeletét, székletét. Grammokban, milliliterekben meghatározott mennyiségű táplálékot adnak neki. A legnehezebb azt mondani, hogy nem kaphatsz inni, hiába vagy szomjas – mondja telefonon az anyukája. Ha gyűlik a hasüregében a víz – teszi hozzá –, és feszül, akkor Luna tekereg, rugdos, sír – rossz nézni. Amúgy eleven gyerek, egész nap szaladgált, táncikált, most a fájdalmaktól hamar kifárad, ő kéri, hogy tegyék vissza az ágyába.
Bianka és Szabika a nappaliban mesefilmet néz a nagyival, Szabolccsal a konyhában beszélgetünk. – Próbálom tartani a családban az erőt, a lelket – mondja. Én bezárkózó típus vagyok. Ha valami problémám van, szép lassan magamban feldolgozom, de azt kell mondjam, hogy van, amikor én is elgyengülök. Pláne amikor az intenzív osztályra került. Soha nem felejtem el. Ameddig lehetett, bent voltam vele este, és amikor eljöttem, üvöltött utánam, hogy apa, apa. Akkor azt mondtam, hogy elég – meséli. De a feleségem odaállt elém, és azt mondta, hogy ne adjam fel, hogy menni kell tovább. Ehhez tartom magam. Azt is elmondja, a „nagyok” beletörődtek abba, ami van. Bianka Luna után, Szabika az anyja után szokott sírdogálni. Amikor elköszönök a családtól, a gyerekek elmesélik, náluk is járt a Mikulás. Hozott csokit és plüssjátékokat. Virgácsot viszont nem, ebből is tudni, hogy jók voltak. – Én azt kértem tőle, hozza vissza Lunát – mondja Bianka. – Lehet, hogy mégsem voltunk jók.
Ha valaki támogatná Lunát a gyógyulásában, anyai nagyapja számlaszámán teheti meg. Név: Csepeli Lajos. Számlaszám külföldi utalás esetén: HU29 1040 2238 8676 7477 7656 1005, illetve belföldi utalás esetén: 1040 2238 8676 7477 7656 1005 Fontos, hogy a közleménybe „adomány” legyen írva.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/50. számában jelent meg december 13-án.
