A hétfőn kezdődött 2018/19-es tanévben a felmérések szerint mintegy 700 ezer gyermek kezdte meg a tanulmányait. Vélhetően ezzel be is fejezhetjük azoknak a dolgoknak a felsorolását, amiben ezek a tanulók egyforma helyzetben vannak, ugyanis az Összkép felméréséből kiderült, elképesztő különbségek vannak iskolák és iskolák között. Persze nem azért, mert valahol képzetlenebbek lennének a pedagógusok. Nem, ugyanis a magyarázat roppant egyszerű: a lehetőségek nem azonosak, azaz ha az országos felmérés adatait vizsgáljuk, rájövünk, az oktatásban is a pénz a legdöntőbb faktor. Sajnos…
Ahány gyerek, ahány hely, annyi különböző történet, és a felmérés készítői elgondolkodtató különbségeket találtak járás és járás, főváros és vidék között abban, hogy hol mire tanít meg, milyen lehetőségeket nyit meg az iskola. 2001 óta minden hatodik osztályos felmérést ír szövegértésből és matematikából. Az Összkép most a szövegértési eredményeket dolgozta fel, mert a szakemberek úgy vélik, az határozza meg, mennyire tudják majd a diákok megérteni azt, amit a könyveikben találnak, mennyire képesek önállóan tanulni.
Számháborús övezet
Ha az ember nem járna iskolák környékén, nem beszélne pedagógusokkal, tényleg azt hihetnénk, az oktatás körül minden rendben.
Nos, az nagy általánosságban kijelenthető, hogy a 12 évesek szövegértési képessége jelentősen eltér az ország egyes térségei között. A legjobb és a legrosszabb eredményű 20 járás átlagos eredménye között dupla akkora a különbség, mint egy jó és egy rossz iskola között egy átlagos járásban. A lista élén nyolc budapesti kerület, illetve a Budakeszi és a Balatonfüredi járás áll. Ezekben a járásokban 1560 vagy több a diákok átlagos pontszáma. A lista végén Gönc, Szikszó és Kunhegyes környéke áll 1320 alatti pontszámmal. A felmérés eredményei tökéletesen mutatják, ahol jobbak az anyagi körülmények, ott – a fővárosi agglomerációban, a Balaton mentén és az ország északnyugati részén, illetve a három nagy egyetemi városban, Pécsett, Szegeden és Debrecenben – az eredmények is kiugróan jók. A tudvalévően szegény részeken – az ország északkeleti része és a Dél-Dunántúl egyes részein – viszont a legrosszabbak az eredmények.
Az is egyértelműen megállapítható, hogy minél nagyobb egy település, annál jobbak a gyerekek szövegértésből. A vidéki jó iskolák eredményei elmaradnak a fővárosi rosszabb teljesítményű intézmények pontszámaitól, ugyanakkor a fővárosi kerületekben a jobb és rosszabb iskolák közötti különbség fele akkora, mint a kisvárosok járásaiban. Szomorú, de tény, hogy Magyarországon az iskola nem enyhíti, hanem a következő generációra is átörökíti a jobb és rosszabb helyzetűek közötti különbségeket, azaz a szegényebb környékek hátránya megtörhetetlen, hiszen már a 12 évesek tanulási képességeit meghatározó szövegértésben is jelentős ez az elmaradás. Ezeken a vidékeken a jobb iskolák sem veszik fel a versenyt a nagyvárosi intézményekkel, hiába nagyobb a különbség a sikeresebb és a rosszabbul teljesítő iskolák között.
A számok azt sejtetik, hogy egyrészt a fővárosban jobb az oktatás, mint a többi nagyobb település környékén, másrészt a vidékiesebb járások teljesítménye elmarad a megyei jogú városok járásaitól. Ez is arra utal, hogy jobban működik az oktatás a nagyobb településeken. Az okok között ott találhatjuk, hogy a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban stimulálóbb az intézmények közötti verseny, a jobban kereső városiak aránytalanul több erőforrást tudnak adni, mint a kisebb helyeken élők, illetve ezek a helyek és iskoláik sikeresebben lobbiznak fejlesztésekért, bérkiegészítő lehetőségekért. Az azonban biztos, hogy ezekhez az előnyökhöz, hátrányokhoz a gyerekeknek semmi közük sincsen. Mindenesetre megállapítható, hogy jobb élet várhat arra, aki jobb környéken születik.
Több mint négyezer tanár hiányzik a rendszerből
A Klebelsberg Központ összesített adatai szerint továbbra is bőven akad betöltetlen állás.
A felmérést végzők az egyes járások szövegértés kompetencia eredményeit az iskolánkénti átlagokból számolták ki a 2013 és 2017 közötti öt év eredményeit átlagolva. Az iskolák társadalmi összetételét az intézményenként, tagintézményenként gyűjtött adatok alapján számolják, és ez a mutató olyan tényezőkből áll össze, mint az iskolában rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya, a munkanélküli szülők és a diplomás szülők aránya, az átlag feletti, a nagyon rossz anyagi körülmények között élők aránya és még néhány hasonló szociális helyzettel kapcsolatos arány.
A felmérés egyértelműen bizonyította, hogy a jobb városok, a gyerekük jövőéért többet áldozni képes szülők és az őket szervező tanárok évről évre építették fel azt a szisztémát, amiben az iskoláik működnek. Erre nem volt energia ott, ahol nincs pénz, ahol a holnap elérése a cél és ködbe veszik a távolabbi jövő. És ez a helyzet nem is nagyon fog megváltozni, amíg nem sikerül kitalálni azokat a modelleket, amelyek képesek a szegényebb környékeken, a rosszabb helyzetű családból származóknak is a jobb módúakéhoz hasonló perspektívát nyújtani.
A kormány az iskolák államosításakor azzal érvelt, hogy ez biztosíthatja azt, hogy minden iskolában ugyanolyan minőségű legyen az oktatás.
Egy friss ígéret alapján jövőre 606 milliárd forinttal többet költenek oktatásra, ez majdnem annyi, mint amennyit az összes magyarországi cég befizet társasági nyereségadóként a költségvetésbe. Legalábbis ezt állította Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára szerdán az M1 reggeli műsorában.
A politikus hozzátette, az oktatásra szánt források jelentős hányada a béreket fedezi. Kitért arra is, hogy jelenleg zajlik egy 125 milliárd forintos iskolafejlesztési program, amelynek keretein belül több mint 80 milliárd az állami iskolákat, a fennmaradó összeg az egyházi és alapítványi iskolákat érinti. Rétvári beszámolt a költségvetési forrásból megvalósuló torna-, tanterem és uszodafejlesztésekről is, az első ütemben 22 milliárdot, a másodikban 16 milliárdot fordítanak majd erre a célra. Az államtitkár hangsúlyozta, a köznevelés digitális fejlesztése során a múlt tanévben 50 ezer laptopot osztottak ki hazai és uniós forrásból. Emellett 24 ezer táblagépet, 5 ezer projektort, 3 ezer interaktív táblát és 14 ezer asztali számítógépet is eljuttattak az iskolákba, összesen 33 milliárd forint értékben.
Hogy mindezek miként fogják az oktatás színvonalát ha nem is kiegyenlíteni, de közelíteni egymáshoz az ország különböző pontjain, arra egyelőre nincs válasz.
