Az interjúban – ami propagandacélját nem is nagyon igyekszik leplezni, vagy ha igen, azt elég gyengén teszi, tekintve, hogy a kormány jelenlegi szlogenjét (Előre, nem hátra) adták címnek – új információ nem hangzott el, csak a szokásos üzenetek, szófordulatok ismétlődnek benne végeláthatatlanul. A fő ellenség továbbra is az Európai Unió, de persze előkerül a kormány által sikeresen legyőzött covid, az LMBTQ-jogok, a menekültek és a többi alapelem. Ha érdekli önöket a teljes szöveg, azt elolvashatják a Magyar Nemzetben, de gyakorlatilag bármelyik, kormány által irányított megyei lapban is.
Ha az interjút jegyző Csermely Péter kérdéseit idézzük, máris pontos képet alkothatunk az interjú színvonaláról és mondanivalójáról:
„Az új életünkben is itt vannak a régi kihívások, de jöttek melléjük újak. Eközben egy olyan közösségnek vagyunk a tagjai, az Európai Uniónak, amelyik a sorsdöntő gondjaival, migrációval, energiaválsággal, demográfiával, csökkenő világgazdasági súlyával nem törődik, ellenben van két kis plüssbabája, Lengyelország és Magyarország, amiket dühében időnként a falhoz csapkod. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy a jobboldali magyar közösségnek ebből már nagyon elege van."
Ez egy darab kérdés volt. Itt egy másik: „Ellenszegülünk, ez tény. De Brüsszel másról beszél: jogállamiságról, LMBTQ-jogokról, korrupcióról. És az uniós pénzek csapjánál ők ülnek. Meddig tarthatják zárva ezt a csapot?". Pedig Brüsszelnek a saját portáján kéne sepregetnie: „Érdekes mellékszál, hogy a bevándorlásról és a gyermekvédelemről eddig Európában csak a demokráciahiányosnak nevezett Magyarország kérdezte, illetve kérdezi meg közvetlenül a polgárait." Ez is „kérdés" volt, nem Orbán mondta.
De sokáig nem maradhat el a fő üzenet, hiszen néhány hónap múlva itt a választás: „Tavasszal választások lesznek, a baloldal egy eddig még ki nem próbált formációban, összefogva, közös listán indul csatába. Kormányfőjelöltjük, Márki-Zay Péter különös stratégiát választott, sorra támadja azokat az intézkedéseket, amelyeket a magyarok nagy többsége helyesel: a rezsicsökkentést, a migráció elleni fellépést, a 13. havi nyugdíjat, a megemelt minimálbért. Ön mint a magyar politikai élet veteránja, látott már ilyen kampányt?"
Erre Orbán sem tud mást mondani, csak kifejezi, hogy ő is megdöbbenéssel értesült: „Én ezt elhűlve nézem, és nem is értem. Olyat még nem láttam, hogy valaki az emberek élete szempontjából legfontosabb bástyákat megtámadja azzal a csatakiáltással, hogy ezeket el fogjuk tőletek venni, és leromboljuk."
Pedig az embereknek nem szabad elfelejteniük, hogy honnan jön a pénz: „A magyar kormány néhány hete olyan mértékű és számosságú pluszjövedelmet indított meg az állampolgárok felé, hogy pontról pontra felsorolni sem egyszerű ezeket. Adja magát egy egyszerű kérdés: miből?" Ez megint egy újságírói kérdés volt.
De idézzünk néhány mondatot is a miniszterelnöktől is, mert így illik:
A covidról: „Tavaly karácsonykor égett a ház, és mi egyetlen dolgot tudtunk mondani, azt, hogy senki ne menjen a tűz közelébe. Akit tudtunk, kihoztunk, de tűzoltófecskendőnk nem volt. Idén már van ellenszer, az oltás, ami védelmet ad, de reményt is, hogy nemcsak várni tudjuk, hogy elmúljon a baj, hanem aktívan tehetünk is saját magunk és mások érdekében. Ez visszaadja az életkedvet, kirángat a depresszióból ... Sajnos az oltást elutasítók száma jóval magasabb annál, mint amiben reménykedtem. Magyarok vagyunk, mindig van egy jobb megoldásunk, mindig olvasunk vagy hallunk valamit, ami számunkra jobban hangzik az orvosok szavainál."
Az unióról: „Nem szabad feladnunk a küzdelmet, hiába vagyunk fáradtak. Brüsszelben ma azok vannak hatalmon, akik egy német irányítású európai államot akarnak létrehozni, szemben velünk, akik ragaszkodunk a nemzetekből álló Európa létéhez." Később kifejti, hogy a „brüsszeli bürokraták" magatartásának „első megjelenési formája a Homo sovieticus" volt.
A magyar demokráciáról: „A migráció megítéléséről népszavazást tartottunk, és jövő tavasszal arról is szavazhatnak a magyarok, hogy mi magunk neveljük-e a gyerekeinket vagy brüsszeli filozófusok és társadalommérnökök. Nincs még egy olyan ország az unióban, ahol az alapvető kormányzati döntések kialakításakor sok millió polgár véleményét ilyen mértékben figyelembe vennék, mint Magyarországon."
Még egyszer emlékeztet arra, hogy tőlük jön a pénz: „Ezért adjuk vissza a 13. havi nyugdíjat, amit Gyurcsány és Bajnai elvettek, ezért van, hogy a 25 év alatti dolgozó fiataloknak nem kell adót fizetniük, és ezért fizetjük vissza a gyermeket nevelő családoknak a jövedelemadójukat. Ezért emeljük a béreket is. Minden egyes forint, ami most a magyarokhoz megérkezik, az ő munkájukból származik, és ha ez így marad, akkor és addig Magyarország sikeres lesz." Elhangzik a tegnapi jó hír is újra, miszerint februártól az élelmiszerekre is jó lesz a SZÉP-kártya.
Az ellenzéki programról: „Politikatörténeti kuriózum azzal kiállni, hogy a 13. havi nyugdíj rossz, a rezsicsökkentés rossz, hogy amikor az emberek végre tudtak egy nagyobb autót venni, most üljenek vissza egy kisebbe, hogy fűtsenek kevesebbet, fürödjenek kevesebbet, hogy nem kell a minimálbér."
A végére azért jutott pár sor a karácsonynak is: „Mindenkinek kívánom, hogy a járvány árnyékában is legyen szép ez a karácsony, és ne szalasszák el a lehetőséget, hogy együtt legyenek a családjukkal. A karácsony a találkozás ünnepe. Találkozunk a családunk tagjaival, de találkozik az ég is a földdel, és Jézus születésekor találkozik az Isten az emberrel is. Azt kívánom a magyar családoknak, hogy az ajándékok és a családtagok viszontlátásának öröme mögött, a gyertyák fényénél lássák meg a szenteste eredeti értelmét és szépségét is. Boldog karácsonyt mindenkinek!"