Megnéztük az ezerfős falut, ahol félmilliárdért épül focicsarnok

Valami nem stimmel: a félmilliárdos focicsarnokáról elhíresült Szászberek futballszentélyében néhány kisfiú rúgja csak a bőrt. Beléptetőkapuk nincsenek, sem mészporos oldalvonal, sem edző bácsi, aki elmagyarázná, mi az, hogy szögletek negyedköre. Június 3-a, a helyi csapat, a Szászberek SE ma játssza a Tiszajenő KSE-vel a mindent eldöntő mérkőzést: ha nyernek vagy döntetlent játszanak, akkor megye kettőből feljutnak a megyei első osztályba. De persze csak akkor, ha a gólarány a másik találkozókon jól adja ki magát. Szóval nagy a tét.

– Nem itt lesz a meccs? – kérdezem a srácokat. Nem tudják. Ahogy az a néhány nyugdíjas sem, akiket a környező házaknál megkérdezek. Végül kiderül, hogy a mérkőzést a néhány kilométerre lévő Újszászi Sporttelepen rendezik, mert ez a hely itt – a szokatlanul nagyvonalú projekt részeként – felújítás alatt áll.

A Közbeszerzési Értesítő arról számolt be, hogy a Szolnoktól 20 kilométerre lévő, ezerlakosú Szászberek 581 millió forintot kapott, amely összegből egy „labdarúgó munkacsarnok” építésére szerződött a budapesti Peszter Kft.-vel. Az a Szászberek, amely egyesületnek az MLSZ-adatbankja összesen 35 igazolt játékosról számol be. Azt is olvasni lehet, hogy valamennyi – a csarnok építésére vonatkozó szerződés – „véletlenül” 300 millió forint alatti, így nem kell nyílt közbeszerzési eljárást indítani. A Peszter Kft.-nél pedig a céginfó adatai alapján mindössze hatan dolgoznak, így sokan azt pusmogják, felvetődik annak gyanúja, hogy strómancég, ami majd továbbadja alvállalkozóknak a kivitelezést. Hacsak a hat alkalmazott nem tűri fel egy emberként az inge ujját, de ennyien valószínűleg lassabban húznák fel a labdarúgócsarnokot, mint amennyi idő alatt – 630 év – a kőművesgenerációk befejezték a kölni dómot.

– Mit kell itt szaglászni? – kérdez vissza egy idős úr, miután megkérdem, szerinte jó ötlet-e focicsarnokot építeni a faluban. – Persze hogy jó ötlet! Melyik település nem örülne, ha kapna egy… bármit?

– No de azt fenn is kell tartani valamiből– próbálok furfangoskodni.

– Azt majd megoldják fönt – mutat az az öreg bizonytalan irányba, aztán faképnél hagy.

Elmélyült közvélemény-kutatásra nincsen lehetőség: az utcák szinte üresek. Kocsma nincsen, az iskolához közeli Berek Bazárban azonban sört is kapni, ami nagyszerű dolog, mert közlékennyé teszi a helyieket. Két újdonsült barátom elárulja, az iskolának van egy tornaterme, de az sokszor használhatatlan, mert áll benne a víz. Egy doboz sörrel később elmondják, az elnyert pénzből épül majd a salétromos terem helyett a tornacsarnok. Nézzek csak jobbra, ott, az iskola udvarán.

Én még nem láttam labdarúgó-munkacsarnokot, de ez teljesen úgy néz ki egyelőre, mint egy téglatest váz, semmi makoveczes ágasfa meg szakrális tér, mint Felcsúton; bár azt is el kell ismerni, hogy tulajdonképpen a téglatest is komplex szimbólum. A tervek szerint – és ezt már nem a Bazárban tudom meg – 1585 négyzetméteres lesz, benne egy 140 fős lelátóval, négy öltözővel, három oktatóteremmel, kiszolgálóhelyiségekkel, előtte egy hétállásos autóparkoló, kerékpártároló 16 bringának, meg elültetnek hat fát.

A Szászberek SE labdarúgói közben Újszászon melegítenek. Pontosan érkezem, ami egy nagy mérkőzés esetén nagy parkolási nehézségeket jelentene. Itt ilyenek nincsenek, talán húsz métert sem kell megtennem a kocsitól a pálya széléig. Negyvenen, ha lehetnek a szurkolók, a mérkőzés – hogy is mondjam finoman – nem kívánkozik az Egyetemes testnevelés és sporttörténet című könyvbe. A megyei lap később azt írta róla, hogy „rengeteg kimaradt helyzet és sok feszültség jellemezte”.

– Karaktergyilkosság miatt jött, vagy pedig azért, hogy megismerje a tényeket? – kérdezi az újszászi focipálya mellett Alapi József, Szászberek polgármesere. – 1989 óta van saját, önálló iskolánk. Jelenleg 250 diákja van, és mellette ott van az óvoda, ahová 40 gyerek jár.

Majd így folytatja: – 2010 óta vagyok polgármester, azóta szeretném, hogy a Szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskolának legyen egy rendes tornaterme. Az intézmény gyönyörű épületben működik (az egykori Kohner-kastélyban), aminek viszont egy ötször öt méteres, salétromos, dohos, 2,5 méter belmagasságú tornaterme van csak. Hetente 60 testnevelés órát kell a gyerekeknek tartani, ez azt jelenti, hogy vagy a folyosókon, vagy a szabadban tornázhatnak, télen akár −10 fokban. Az épülő sportcsarnok semmilyen más célt nem szolgál, csak azt, hogy tornaterme legyen az iskolának. Én 2010 óta mindenkinek, kis túlzással még a Jóistennek is írtam levelet. Írtam a püspöknek, milliószor a miniszterelnöknek, minden pályázatra figyeltünk, és végül annyi küzdelmes év után ránk mosolygott a szerencse. Egymástól teljesen függetlenül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is adott nekünk pénzt (400 millió forintot) és a kormány is. Az azért barokkos túlzás lenne, ha mi ebből két sportcsarnokot építenénk, úgyhogy csak egy lesz, az egyházi pénzt köszönettel visszamondtuk – teszi hozzá.

– Az állami támogatás érinti a 70-es években társadalmi munkában épült székház tetőcseréjét, az öntözőrendszer kiépítését, a villanyvilágítást, egy műfüves futballpálya létesítését és sportcsarnok felépítését. A műfüves pálya is a csarnok mellé fog kerülni, az iskola udvarába. Így egyszerre 3-4 tornaórát is le lehet bonyolítani – ecsetelte.

A kivitelező Peszter Kft. egyetlen mérvadó referenciája a siófoki kézilabdacsarnok, amit alvállalkozókon keresztül építtetett meg. – A kivitelezőt nem mi találtuk, hanem a magyar sportberuházásokért felelős BMSK Zrt. (Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt.), amely gyakorlatilag mindent lefolytatott az ügyben, így a közbeszerzést is elvégezték – részletezi Alapi József.

– Akkor önök tulajdonképpen kész tények elé voltak állítva azzal, hogy itt van a pénz meg itt van hozzá egy kivitelező?

– Ha egy négyfős önkormányzati hivatal helyett elvégzi valaki a munkát, az hatalmas segítség.

– A hírek szerint a projektet több részre bontották, így egyik sem éri el a 300 milliós értékhatárt, ami azt jelenti, hogy nem kell nyílt közbeszerzési eljárást hirdetnie az önkormányzatnak – vetem fel.

– Én ehhez nem értek – mondja a polgármester. – De ha a csarnok, meg a többi beruházás megvalósul, még mindig húsz évvel leszünk lemaradva Érdtől, Gödöllőtől, Mogyoródtól, Budakeszitől. Miért vagyunk mi rosszabb emberek? Pedig az én településemen az elmúlt nyolc évben nem volt bűncselekmény, nálunk nincsen közmunka, és igen nagy problémát jelent elkölteni a segélyalapot – magyarázta.

– Egy ekkora létesítményt hogyan tud fenntartani az önkormányzat? – akadékoskodom tovább.

– Az egyházzal együtt – érkezik a válasz.

Alapi József nemcsak polgármester, de a szászbereki sportegyesület elnöke és a mostani meccs főszervezője is. Kaptak felajánlásból fél vaddisznót, a mérkőzés utánra abból főz pörköltet. Mert ugye akár az is benne van a pakliban, hogy följutnak a megyei első osztályba. Nagy dolog ez, utoljára 2000-ben jutottak fel. Nézzük a meccset, 1–1, ami a Szászbereknek jó.

– Jól tudom, hogy ön független polgármester?

– Független vagyok, de el vagyok köteleződve: az elmúlt nyolc évben ugyanis minden levelem értő fülekre talált. Olyan független ember vagyok, aki elkötelezett a mostani kormány mellett. Szászbereknek az a jövője, hogy pályázzon, pályázzon, pályázzon. És az, hogy megvalósítsuk az ötleteinket. (A Választás.hu-n elérhető adatok szerint Alapi 2010-ben függetlenként, 2014-ben viszont már a Fidesz színeiben indult.)

A csarnokot április végén kezdték építeni, a kivitelező 180 napot vállalt az elkészítésére.

– Remélem, korábban sikerül befejezni – mondja Alapi József. – Abban bízom – teszi hozzá –, hogy reggel 7-től este 10-ig ott mindig lesz élet.

Közben a mérkőzés véget ér, a többi meccs is jól adta ki, a Szászberek ezüstérmes lett a bajnokságban és ezzel feljutott a megye egybe. Szerencséjük, mert korábban a szurkolóik azzal fenyegetőztek, hogy a pörköltet a kutyákkal etetik meg.