Hogy nincs szakember és elég kórházi ágy, mind hazugság – jelentette ki a miniszterelnök múlt pénteki rádióinterjújában, aki szerint az ilyen híresztelésekkel a járványügyi szakembereket támadja a baloldal. Orbán Viktor szavai szerint „gyorsul” a járvány, de ha fogy a kapacitás, arra van egy lépcsőzetes haditerv. Ha a kijelölt kórházakban elfogy a kapacitás, akkor jön a következő kórház. – Ha az is elfogyott, akkor jön a következő kórház. Ha pedig elfogyott a személyzet, akkor jön a vezénylés – fogalmazott a kormányfő, megjegyezve: összesen harmincezer ágyat tudnak felszabadítani a koronavírusos betegek ellátására, igény szerint tízezrenként.
Miközben a kormány részéről eddig kizárólag az ágyak, illetve a lélegezetőgépek számát tekintve hangzottak el többé-kevésbé konkrét adatok, a rendelkezésre álló intenzív terápiás orvos- és szakápoló-állomány ügyében nagy a hallgatás. Lapunk a vírus második hullámával visszatérő operatív törzstől eddig négy alkalommal kérdezte meg, hogy hány szakápoló és szakorvos áll rendelkezésre, hiszen a tavaszi olaszországi és spanyolországi példák is azt mutatják, hogy a súlyos eseteken legfeljebb az intenzív osztályokon, gépi lélegeztetés – altatás – mellett tudnak segíteni.
Ám választ sem mi, sem pedig más sajtóorgánum nem kapott. Mindössze annyit tudni, hogy Müller Cecília országos tiszti főorvos minden közfinanszírozott és magán járóbeteg intézménynek levelet küldött, amiben azt tudakolta, hány egészségügyi dolgozó mozgósítható a járvány elleni védekezésben.
Egy ápoló átlagosan évente 14 hónapnyi munkát teljesít
A járványügyi védekezés szempontjából kulcsfontosságú adatokért a szakmai kamaráknál, így a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamaránál (MESZK), valamint a Magyar Orvosi Kamaránál (MOK) érdeklődtünk. A MESZK megkeresésünkre közölte, a koronavírus-járvány hazai kitörése óta, vagyis az elmúlt bő fél évben mindössze néhány tucattal emelkedett az intenzív terápiás szakápolók száma. Márciusban országosan 1970 szakembert tartott nyilván a kamara, ez a szám szeptember közepére 2005-re emelkedett. A szervezet szerint további közel ezer fővel növekedett az OKJ-s ápolói és diplomás ápolók (BSc) köre. A kamara tájékoztatása szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) a járvány kitörésekor bekérte a létszámra vonatkozó adatokat a kamarától.
A MOK lapunk kérdéseire adott válasza szerint szeptember 17-én összesen 2022 aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos rendelkezett a munka végzésének feltételét is jelentő kamarai tagsággal. A MOK közölte továbbá, hogy az Emmi nem kért tőlük az állományra vonatkozó adatokat.
Hogy körülbelül kétezer intenzív terápiás szakápoló és nagyjából ugyanennyi szakorvos hány súlyos, altatást, gépi lélegeztetést igénylő beteg ellátására képes és meddig, nehéz megmondani. Ami biztos, hogy a hazai ellátórendszer már régóta csúcsra járatja humánerőforrásban meglévő tartalékokat. A szakdolgozói kamara adatai szerint egy ápoló átlagosan évente 14 hónapnyi munkát teljesít, az orvosok által végzett túlmunka jelentőségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a MOK az erről szóló szerződések tömeges felmondását helyezte kilátásba, ha a kormány belátható időn belül nem rendezi az orvosok bérét.
Némi támpontot adhat ugyanakkor a jogszabályi környezet: az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló rendelet pontosan rögzíti, hogy az intenzív osztályok (ITO II és ITO III, tartós altatási osztály) üzemeltetéséhez milyen személyi feltételeket kell biztosítani a hét minden napján, 0-24 órában. Eszerint az ITO II kategóriában egy aneszteziológusra (illetve felügyelet mellett dolgozó rezidensre) négy, míg az ITO III-on három beteg jut. Túlmunka nélkül (havi 168 óra munkával) számolva tehát a meglévő (szakvizsgával rendelkező) orvosállomány durván 2000-2700 beteg intenzív ellátására elegendő.
A minimumfeltételeket rögzítő rendelet szerint ugyanakkor az intenzív terápiás ellátásban lényegesen több nővérre van szükség, mint orvosra. ITO II osztályon egy beteget – az osztály ágyszámától függően – 1,5-2 nővér lát el. Az ápolók egyik felének intenzív szakápolónak kell lennie, a másik felét diplomás ápolók és segédápolók teszik ki. ITO III-on tíz betegre 23 (tehát betegenként 2,3) ápoló jut, ebből 12-nek intenzív terápiás szakápolónak kell lennie. (Tartós lélegeztetési osztályon hasonló a helyzet.) 24 órás ellátás mellett, az ápolók esetében is 168 órás havi munkavégzést alapul véve a jelenlegi intenzív terápiás szakápoló-kapacitás alaphangon mindössze 400-550 beteg szakszerű ellátását teszi lehetővé.
Ha tehát igaz, hogy a MESZK már tavasszal közölte a kormánnyal, hogy körülbelül kétezerre tehető az az ápolói állomány, amely képzettségénél fogva tisztában van azzal, mit kell egy intenzív osztályos betegellátás során csinálni és hogy ez a szűk keresztmetszet az intenzív terápiás ellátásban, akkor még inkább eltúlzottnak látszik a 16 ezer darabos lélegeztetőgép-beszerzés.
A szakápolók alacsony számára hívta fel a figyelmet hétvégén közzétett nyílt levelében Máté-Horváth Nóra aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos is. Mint fogalmazott, a lélegeztetőgépek és felszabadított kórházi ágyak nem fogják meggyógyítani a covidos betegeket, ahhoz szakemberekre is szükség lenne. A legnagyobb hiány nem is orvosból, hanem intenzív terápiás szakápolóból van, akiknek száma jelenleg kevesebb, mint kétezer. „Az, hogy orvosból nincs sok, közismert tény. Azonban ami az igazán szűk keresztmetszet, és ami a leggyengébb láncszem az egész Covid-ellátásban, az az intenzíves szakápolók száma. Az ápolói lét egy igen speciális területéről beszélünk, olyanról, amit évekig tanultak ők, és tanulmányaik után sokáig gyakoroltak. Tudnak lélegeztetett beteget ellátni, lélegeztetőgépet alapszinten állítani, életfontosságú gyógyszereket adagoló pumpát villámgyorsan cserélni, katéterezni, artériát szúrni, centrális vénás kanült kezelni, szívmonitort felrakni, bonyolult kábeleket megfelelő sorrendben szélsebesen felhelyezni a betegre. Látják, ha romlik egy beteg, látják, ha baj van, ugranak és cselekednek” – fogalmazott az aneszteziológus.
