Közel két hete nyújtotta be Semjén Zsolt a települések önazonosságához való jog védelméről szóló törvényt, de azóta se fogadták el. Wittinghoff Tamást, Budaörs polgármesterét, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökségi tagját kérdeztük a témáról, de Navracsics Tiborékat is megszólaltattuk.
Törvénytervezet került a parlament elé május 14-én, ez a „települések önazonosságához való jog” védelmére hivatkozva korlátozhatná az új lakók beköltözését bizonyos önkormányzatok területére. A Semjén Zsolt által benyújtott, de Navracsics Tibor által kidolgozott javaslat elfogadása azóta sem történt meg. Ez meglepő fejlemény egy olyan törvény esetében, amelynek társadalmi hatásai akár messze túlmutathatnak az önkormányzati autonómián. A javaslat lényege, hogy az önkormányzatok lehetőséget kapnának arra, hogy rendeleti úton korlátozzák az újonnan érkezők lakcímbejelentését a településükön. A törvény az önazonosság és a települési kapacitások védelmére hivatkozik, az ellenzők viszont a szabad mozgáshoz való jog durva korlátozását, valamint diszkriminációs kockázatokat látnak benne.
„Ez egy egészen elképesztő dolog” – mondta lapunknak Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökségi tagja a törvényről, amely szerinte alapvető uniós alapjogokat sért. A kiköltözési hullám problémáival egyébként szintén szembesülő polgármester úgy látja, a szabad költözéshez és a vállalkozáshoz való jog olyan sarokkövek, amelyeket nem lehet büntető vagy tiltó eszközökkel korlátozni. Az Európai Unión belül ugyanis szabadon költözhetünk akár Spanyolországba vagy nyithatunk kávézót Bécsben, miközben a törvény alapján egy magyar állampolgár nem költözhetne szabadon egy másik magyar településre.
Wittinghoff Tamás emlékeztetett arra is, hogy a rendszerváltás előtti Magyarországon léteztek már hasonló adminisztratív korlátozások, akkor például ahhoz, hogy valaki budapesti lehessen, külön engedélyre volt szükség. Most pedig újra hasonló mechanizmusokat vezetnének be immár a „helyi önazonosság védelmére” hivatkozva. A törvény gazdasági következményeit is súlyosnak tartja a polgármester: szerinte az ilyen szabályozások közvetlenül az ingatlanok értékének csökkenéséhez vezethetnek, ami miatt sok helyi lakos is hátrányba kerülne. „Ki örülne annak, ha az ingatlanának az értéke csökkenne?” – tette fel a költői kérdést, hozzátéve, hogy a magyar lakosság jelentős része ingatlantulajdonos, így ez a kérdés nem elméleti vita, hanem nagyon is gyakorlati probléma.
A törvénytervezet ugyanakkor nem kötelező érvényű, de a politikus szerint egy polgármester, aki ilyen korlátozást vezet be, szembe fogja találni magát a saját településével, és bele is bukna a döntésbe. Bár a törvény kimondja, hogy nem lehet diszkriminatív módon alkalmazni, Wittinghoff szerint a gyakorlatban ez nehezen lesz kiküszöbölhető. A polgármester döntené el, hogy ki létesíthet lakcímet egy településen, de milyen alapon? „Nyilván nem fogja azt mondani, hogy bizonyos társadalmi csoportokat ő nem szeret, de hát attól még lehet ezt úgy alkalmazni, hogy mégiscsak ilyen eredménye legyen” – mondta.
Szerinte az is komoly aggályokat vet fel, hogy a törvény csak lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak, vagyis a döntés helyben dől el, ami akár településen belüli ellentéteket is felszínre hozhat. Az új jövevényeket sokan eleve tehernek látják, ami feszültséget kelthet a régóta ott élők és az újonnan érkezők között. Budaörs vezetője szerint valóban léteznek problémák, amelyeket kezelni kell, például az agglomeráció túlnépesedése, vagy az infrastruktúra túlterheltsége. De nem ilyen eszközökkel. Ehelyett olyan szabályozási lehetőségeket kellene visszaadni az önkormányzatoknak – például az építéshatósági jogosítványokat –, amelyekkel valóban képesek lennének szabályozni a fejlődés ütemét.
„Általában a buta hatalmak gondolják azt, hogy tiltásokkal, büntetésekkel lehet bizonyos folyamatokat befolyásolni” – fogalmazott, hozzátéve, hogy az ilyen típusú jogalkotás szembemegy a rendszerváltás óta épített demokratikus normákkal és az európai értékekkel is. Wittinghoff szerint nincs kétség afelől, hogy a kormány a törvényt elfogadja, ugyanakkor úgy véli, most kivételesen próbálnak „úgy tenni”, mintha valódi társadalmi egyeztetés folyt volna. Talán azért, mert még ők is mérik, milyen lesz a fogadtatás.
A törvény tehát azóta sem került napirendre, a kormánypárti sajtó is csak óvatosan kezeli a kérdést. Wittinghoff szerint ez akár annak a jele is lehet, hogy még a kormánypárt sem biztos abban, milyen politikai következményei lehetnek a szabályozásnak, különösen saját szavazótáborán belül.
Még folyamatban
Kerestük Navracsics Tibort és a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium sajtóosztályát a témában. Arra voltunk kíváncsiak, miért nem került napirendre a javaslat a benyújtása óta, ha valóban fontos társadalmi célokat szolgál. A tárca válaszában azt írta, „a törvényjavaslat parlamenti tárgyalása folyamatban van, jelenleg a részletes vita szakasza zajlik. Már ezt jóval megelőzve, a javaslat előkészítésekor a közösségi értékvédelmi konzultációban több mint 2000 településvezetővel egyeztettek a minisztérium vezetői, az érdemi észrevételek hatására több ponton is módosult a javaslat, például a társadalmi egyeztetést követően az ingatlanvásárlás tilalmára vonatkozó eszköz kikerült a parlament elé benyújtott változatból. Tehát ismét bebizonyosodott, hogy az előzetes hangulatkeltés teljesen indokolatlan és megalapozatlan volt. Az önkormányzat dönt arról, alkalmazza-e a törvényt, a településvezetők tehát kénytelenek nagyon alaposan mérlegelni, a lakók érdekeit messzemenően figyelembe venni a döntéskor. Ugyanis nemcsak olyan állampolgárok élnek Magyarországon, akik költöznének, hanem olyanok is, akik maradnának, és ahhoz, hogy maradhassanak, jó szívvel, nyugodtan éljenek saját településükön, esetenként arra lehet szükség, hogy meghatározzák, kivel akarnak együtt élni. Ez a törvény az ő érdekükben születik.” Hozzátették, a helyi közösségek önazonossághoz való joga immár alkotmányos védelem alá kerül.
„A túlzott mértékű lakosságbővülés vagy a tömeges ingatlanvásárlás több településen a fiatalok kiszorulását és a település jellegének sérülését vagy elvesztését eredményezte. Az új jogi eszközökkel a közösségek hatékonyabban védhetik meg életformájukat a kívántnál nagyobb mértékű betelepülés és az ingatlanvásárlások negatív hatásaival szemben. A törvényjavaslat célja egyszerű, mégis jelentős. A helyi közösségek kezébe jogi eszközt adni saját identitásuk, hagyományaik, társadalmi struktúrájuk megőrzésére. Azt is írták, hogy az elővásárlással kapcsolatos részletszabályok kormányrendeletben, a termőföld értékesítéséhez hasonló eljárásrend alapján kerülnek kidolgozásra. Érdekes, hogy a sajtóban üzengető, a diszkrimináció miatt aggódó nagyon hangos civilek a társadalmi egyeztetésen hallgattak. Egyetlen kérdésük, egyetlen észrevételük, egyetlen kritikájuk sem volt” – írta a tárca.
Az igazi veszély, hogy drágák maradnak az ingatlanok
A sajtóosztály válaszában Navracsics parlamentben elhangzott, nyilvánosan elérhető expozéjából is emeltek ki részeket: „Ezt én úgy értékelem, hogy nincs semmi problémájuk a javaslatunkkal. Mindemellett természetesen csak az alaptörvény egyéb alapelveivel összhangban, tehát diszkriminációmentesen és hátrányos megkülönböztetés nélkül lehet gyakorolni majd a jogokat. Az ingatlanbizniszben érdekelt lobbisták a lakásárak összeomlásáról nyilatkozták tele a magyar sajtót. Pedig szerintem nem az az igazi veszély, hogy átmenetileg esetleg olcsóbbá válnak az ingatlanok egyes területeken, hanem az, hogy olyan drágák maradnak, hogy a fiatalok, az átlagkeresetűek nem tudják megvenni”.
