Lendületes kanyarral fordítja autóját Palkó László, aki a közeli erdők vadon élő állatait készül megitatni. Rutinosan int a telephely alkalmazottainak, nem először jár erre: már hónapok óta itatja a vadakat. A telephelyen egy kút és egy közeli forrás biztosítja, hogy meg tudja tölteni a 600 literes víztartályát. László jól ismeri a környéket, évtizedek óta vadászik a területen. Látta, hogyan alakult át a táj, és milyen hatással van az ember a környék erdőire. Az Agrárminisztérium még júliusban kötelezte a vadászatra jogosultakat, hogy a vadállomány tömeges pusztulásának elkerülése érdekében biztosítsanak jó minőségű ivóvizet. Ezt egy 1996-os törvény alapján tudták megtenni. Annak jártunk utána, hogy a vadászok itatásai mennyivel javítják a vadak életkörülményeit. Milyen gyakorlati példák vannak a vízpótlásra, és az aszály milyen módon veszélyezteti a vadvilágot?
László a 3 ezer hektáros pusztazámori és sasadi vadászkörzetet gondozza többedmagával mint hivatásos vadász: leseket, cserkelőutakat, vaditatókat, dagonyákat gondoznak, emellett a vadállományt is kordában tartják. Most az egyik legfontosabb feladatuk, hogy heti rendszerességgel itassák a vadakat. Ezt vadászegyesületi szinten próbálják megoldani, de ember- és forráshiánnyal küzdenek. László állami szerepvállalásról a körzetükben nem tud, a vizet civil felajánlásból kapják, és saját költségén hordja ki, társadalmi munkában.
Idén még nem volt sáros az autóm (pedig az én autóm mindig saras) – mondja a környék vadásza miközben a pusztazámori és sasadi vadászterület felé megyünk. Egy sorompóval elzárt területhez érünk, László kulccsal nyitja, de nemcsak ő jut be könnyedén. Elmondja, hogy a krosszmotorosok is bejárnak, akik megzavarják a vadakat, ezért nem fogunk állatokat látni. Ideális körülmények között napközben a sziklás dombokon napoznának, de a zaklatás miatt az erdő mélyén húzzák meg magukat.
„Ennek nem így kéne kinéznie” – mondja az erdőt jól ismerő vadász, és mély sóhajtás kíséretében néz végig a jó minőségű, fekete erdei talajon száradó aljnövényzeten. Felettünk a fák lombkoronája idő előtt hullik, idős, beteg fák dőlnek szívósabb, egészséges társaikra. László nem lepődik meg azon sem, hogy a HungaroMet mérései szerint 1901 óta nem volt olyan száraz nyár, mint az idei, és a területen a talaj felső egy méteréből 168 mm víz hiányzik (szeptember 7-ei adat).
Mint halottnak a csók, olyan ez az itatás – vélekedik László, aki nem tudja, mi lesz így a mezei nyulakkal, amelyek territoriális állatok, és a születési helyük egykilométeres körzetében élnek. Borulátását árnyalja, hogy az itatóhelyeket úgy alakították ki, hogy minél több állat élőhelyét lefedjék, de minden vadat így sem lehet megmenteni a szomjhaláltól. Beljebb haladva az állati csapások és az egyre sűrűbben látható patanyomok jelzik, hogy közeledünk az itatóhelyhez.
Megérkezve először egy nagy túrást látunk, aminek az alja még nedves. Mellette egy keskeny betonmederben még mindig van egy kis víz. Először ezt tölti fel, majd a túrásra mutat: – Tudod, hogyan keletkezett?
A választ a szakértőre bízom: – Ezeket a helyeket mind a vadak alakítják ki maguknak. Tartsd a jószágokat a saját életkörülményeik szerint, és ők kialakítják maguknak azt a helyet, ahol inni tudnak – mondja. Hozzáteszi, hogy a vadak addig túrják maguk alatt a földet, amíg egy vízzáró réteget alakítanak ki, így a talaj nem szívja magába a vizet. De nemcsak ivásra használják ezeket a helyeket: az iszapos talajban megdagonyáznak, utána pedig a fák törzsén vakaróznak, így a kártevőktől is megszabadulnak. Szétnézve látni, hogy a környező fák törzsei mind sarasak. Közben László a túrásba vezeti a vizet, és az egymást érő patanyomokat lassan elfedi a víztükör.
Az itató mellett, egy fa tövében nagy sótömböt látni. Az állatoknak szükségük van a sóra, hogy pótolják az ásványi anyagokat; a sótömbök kihelyezésével tudják ösztönözni az állatokat arra, hol alakítsák ki az itatóhelyüket. Míg a nagy túrás megtelik, László monológba kezd: – Attól még, hogy itt vízhez jutnak, az állatok elszenvedik a hőséget, és az aszály miatt nem jutnak táplálékhoz. Ez kihat az immunrendszerükre is. Megszületett a gida májusban, azóta nemigen volt eső, pedig a gidának télre fel kell öltöznie: egy-másfél kiló plusz hájat kell növesztenie. Egyrészt az anyja teje által, másrészt levelekből, fűszálakból, gyógynövényekből, hogy neki tudjon menni a télnek. Ha az állat nem tud felkészülni a hidegebb időkre, akkor küzd, ameddig tud, aztán lefekszik, elalszik, és soha többet nem kel fel.
A 600 liter víz percek alatt átcsorog a túrásba. Csupán az alján terül el, semmiségnek tűnik, pedig a környék vadállományának ez jelenti a túlélést a következő hétre. Ezután László a furgonhoz megy, és egy vadkamerát vesz elő: gondosan egy fához rögzíti úgy, hogy az itató felé nézzen. Lelkesedés jeleit mutatja, amikor előveszi a telefonját, és az esti felvételeket nézi. Az erdei „közlekedési csomópont” jó lehetőséget nyújt arra is, hogy megfigyeljék a vadállományt.
Az erdő közepén, az itató mellett csupán a darazsak zümmögését hallani, amelyek ellepik az itatót. Ők és szárnyas társaik kilométereket tudnak megtenni, hogy felkutassák a vizet, de erre kevés rovar képes, így a legtöbb bogár nem profitál az előttünk elterülő itatóból.
„Ha nincsen hernyó, nincsen cinke sem, mert megszakad a tápláléklánc” – mondja Szabóky Csaba, a Magyar Rovartani Társaság alelnöke a Magyar Hangnak. Szabóky az első baljós előjeleknek az éhségpéldányok tömeges megjelenését tekinti. Ezek olyan rovarok, amelyek az egészséges társaik méretének csak a felét vagy harmadát érik el. Hozzáteszi: az idei év aszályának következményeivel jövőre fogunk igazán szembesülni, amikor az idén bebábozódott rovarok kikelnek. Szabóky szerint az aszály rovarvilágra gyakorolt hatását még csak most mérik fel, de azt leszögezi: ha a növényzet elpusztul, akkor velük együtt a rovarok is. Az egyre gyakrabban látható kidőlt és elszáradt fák sem nyújtanak minden esetben menedéket: ahhoz, hogy egy kiszáradt fából korhadék legyen, gombák kellenek, a gombáknak meg nedvesség. Ha a szárazság kritikus, akkor a cincérek, az orrszarvú- és a szarvasbogarak is veszélybe kerülhetnek – mondja a szakértő, aki egy repülőgép metaforájával írja le a helyzetet: kieshet egy, tíz vagy akár harminc szegecs is, de lehet, hogy a századiknál leszakad a szárny, és lezuhan a gép.
Máshol mások, ahol tudnak, vízvisszatartással próbálkoznak: Hajdu János kötegyáni gazdálkodó még 2023-ban a Gyepes-főcsatornából elvezetett vizet tartotta vissza, így egy több kilométer hosszúságú lápos területet hozott létre a környező erdőkben. Az eredményről lapunknak így nyilatkozott: – pár nappal később már ott voltak a vízimadarak. Megjelent a növényzet, a békák, a teknősök, a halak.
László szokás szerint bejárja az itató környékét. Egy tisztásra ér, ahol megvető pillantással nézi a környéket keresztülszelő motoros nyomvonalat. Ez is csak egy újabb seb a tájban – mormogja, majd fejcsóválva pillant meg két sörösüveget. Az üvegek felől szép a táj: mellettünk és mögöttünk rozsdabarna dombok vonaglanak, előttünk mezőgazdasági táblák, közöttük vezet egy út egészen Sóskútig, amelyet lovardák szegélyeznek. A domb alján elterülő, kiszáradt földek támasztják alá a KSH adatait, miszerint a mezőgazdaság 12 százalékkal múlta alul az előző év azonos időszakát.
A látvány erős kontrasztban áll azzal, amit László mesél. Ugyanis régebben a környék vízügyileg jól ellátott volt: vizes dagonyák és két patak biztosította a megfelelő ivóvízmennyiséget. Először 2021-ben kellett itatni, ez azóta rendszeressé vált. A térség két vízfolyásából a Zámori-patak teljesen kiszáradt, a Benta-patak pedig alacsony vízhozammal csordogál. A problémát tetézi, hogy utóbbi környékét egyre jobban beépítik, így az állatok csak nehezen tudják megközelíteni a vízforrást.
Míg az erdők tápanyagforrásai az aszály következtében lassan kimerülnek, addig a városok bőven el vannak látva élelemmel. A vágott fű és a zöldséghulladék mind értékes táplálék az állatoknak: a kukákba kidobott szerves hulladékot giliszták és csigák lepik el, ami szintén odavonzza a vadakat, amelyek messziről megérzik a szagokat. Így az állatok városokba vándorlása közvetlen következménye lehet az aszályos időjárásnak.
