Az orvosi pálya iránti elhivatottságból szívesen részt vett egyetemistaként az oktatási intézmények dolgozóinak tesztelésén a Telex névtelenséget kérő forrása, aki az előírt mintavételek után esténként vagy a számonkérésekre készült, vagy éppen vizsgázott, aztán egyszer csak neki is pozitív lett a koronavírustesztje – olvasható a portál cikkében.
Mint ismert, a korábbi önkéntes segítség után november végétől a kormányhivatalok kötelezően kirendelték az orvos- és egészségtudományi képzésben részt vevő hallgatókat, hogy részt vegyenek az oktatási és nevelési intézmények dolgozóinak szűrésében. A kormány a célzott teszteléssel az óvodák és iskolák bezárását szerette volna megelőzni, illetve fel akarták mérni az átfertőzöttség mértékét. A rendkívüli módon leterhelt egészségügy azonban nem bírta volna el az orvosok, ápolók és mentősök átirányítását, így az egyetemi hallgatókra osztották a feladatot.
Az eredeti koncepció szerint a III-IV. évfolyamos orvos-, fogorvos-, III-V. évfolyamos gyógyszerész- és I.-II. évfolyamos egészségtudományi képzésben részt vevő hallgatók bevonásával akarták tesztelni az oktatási, nevelési intézmények dolgozóit, de a Telex forrása szerint nem mindenkit hívtak be ezekből az évfolyamokból.
Országszerte mintegy ezer csapat több mint tízezer helyszínen tesztelt, ahol összesen 181 506-an teszteltették magukat. A minták 2,44 százaléka lett pozitív, ami 4436 főt jelent összesen.
A Békés megyében tesztelő egyetemista tapasztalatai szerint a dolgozók sokszor tájékozatlanság vagy bizalmatlanság miatt utasították vissza a tesztelési lehetőséget. „Volt olyan tanár, aki azzal érvelt nekünk, hogy pont a teszttel fertőzzük meg őket, hogy maguk a tesztelők se tudják, de valójában ők fertőzik meg az időseket is”. A portál forrása azonban hangsúlyozta: természetesen ez nem így van, mindig a tesztalany előtt bontják ki a vadonatúj pálcát, illetve pufferoldatot, „de ezt hiába magyaráztuk nekik”.
A cikk szerint a tesztet jellemzően azért utasították vissza, mert ha valaki pozitív mintát ad, és táppénzre kerül valaki, nem biztos, hogy a fizetése 100 százalékát megkapja. Könnyen elképzelhető, hogy csak az 50-60 százalékával kell beérnie, ami mindenkinek nagy kiesés, egy minimálbért kereső menzásnál vagy takarítónál azonban az is kérdéses, hogy meg tud-e élni annyiból.
A tesztelőcsapatok tagjaitól minden reggel vettek mintát, hogy ellenőrizzék, nem fertőződött-e meg valaki. Az egyik napon a tapasztalatairól a lapnak beszámoló hallgató csapatának sofőrje pozitív mintát produkált, így őt azonnal hazaküldték, onnantól az adminisztrátor vezette az autót. A tesztelés idejére a hallgatók nem mentesülnek a tanulmányi kötelezettségeik alól, reggeltől délutánig járják a számukra kijelölt körzetet, esténként pedig készülnek a számonkérésekre. A forrás az egyik napon este hétkor volt online szóbeli zh-ja, de „sokkal rendesebbek voltak a tanárok, mint szoktak, senki nem bukott meg”.
Két nappal azután, hogy a csapatukból a sofőrnek pozitív lett a tesztje, a hallgató is belázasodott, a szobatársának pedig hőemelkedése lett, az első minta azonban mindkettőjüknél negatív lett. Másnap már pozitív lett a teszt, a hallgató állapota pedig sokat romlott, a láza feljebb ment, rázta a hideg. Az ízületei már nagyon fájtak: „Mintha 80 éves lennék, és csípőprotézisre várnék. Megpróbáltam tanulni, de aztán inkább hagytam, mert ilyen állapotban nincs értelme” – nyilatkozta.
Szerencsére viszonylag rövid idő alatt jobban lett, két-három nap múlva már nem volt láza, és az ízületei se fájtak, csak a torokfájás maradt meg még pár napig. Az ő megbetegedése után a csapatuk adminisztrátorának is pozitív lett a tesztje. A forrás szerint a járásukban a tesztelő hallgatók, a sofőrök és az adminisztrátorok közül is többen elkapták a vírust.
A hallgató hangsúlyozta, a megbetegedés ellenére, ha az operatív törzs úgy dönt, hogy folytatják, akkor egy-két hétre visszamegy majd tesztelni, és a tömeges oltásban is szívesen segítene.
