A törvény jelen formájában számos elfogadhatatlan sérelmet okoz az orvostársadalomnak, a beterjesztett formában és ütemezésben súlyos működési zavarokat okoz a betegellátás folyamatosságában és a járvány elleni védekezésben. Emellett számos alkotmányossági és nemzetközi jogba ütköző problémát is felvet – összegzi a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a múlt héten a parlamenten rohamtempóban áttolt az egészségügyi szolgáltatói jogviszonyról szóló törvény kapcsán. A MOK szerint a jogszabályt előzetes egyeztetés nélkül hozták tető alá, és az túlterjeszkedik az Orbán Viktor miniszterelnökkel történt megállapodáson, az a MOK számára elfogadhatatlan, ezért érdemi, egyeztetett módosításokat látnak szükségesnek.
A kamara kedd délelőtt közzétett hét oldalas állásfoglalása a huszonkét paragrafusos jogszabály tizenkét pontját kifogásolja. Egyaránt felmerültek szakmai aggályok – például az összeférhetetlenség és az átvezényelhetőség tekintetében –, de több paragrafusnál jogharmonizációs problémákra mutatnak rá és komoly fogalom- és koherenciazavarokra is figyelmeztetnek. (Bajok vannak többek között az alapnyilvántartás fogalmával, míg a béremelés ütemezésének ügyében a törvényszöveg hároméves, a melléklet azonban ötéves lépcsőket tartalmaz.)
Az állásfoglalás főbb megállapításai:
- 1.§ a törvény hatálya
A jogszabály tág értelmezési teret nyújt a tekintetben, hogy pontosan mely rétegek tartoznak a törvény hatálya alá. Ezért – minimum kormányrendeletben - taxatív felsorolásra van szükség. Gyakori kérdés, hogy klinikai pszichológusok, klinikai szakgyógyszerészek, ifjúságegészségügyi orvosok például e törvény hatálya alá tartoznak-e, vagy a szakterületek e tekintetben irrelevánsak, kizárólag a munkáltató jogállása a döntő. - 2. § Az egészségügyi szolgálati viszony létrehozása
A jogszabály szerint azzal sem létesíthető egészségügyi szolgálati viszony, aki kamarai fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Ezt a kamara aránytalannak tartja.
- 4. § Összeférhetetlenség
Az egyéb kereső tevékenységeket korlátozó passzus súlyos sérelmet okoz és orvosolandó. Egyrészt nem indokolható módon engedélyhez köti a nem egészségügyi kereső tevékenységek végzését, másrészt minden korlátozás és orientálás nélküli felhatalmazást ad egy, még nem ismert szerv számára az engedélyezéssel kapcsolatban. A MOK szerint a nem egészségügyi tevékenységek végzésénél maximum a munkáltatónak való bejelentés jöhet szóba. Az egészségügyi tevékenységnél pedig már a törvényben le kell fektetni a korlátozás feltételeit, alapelveit és az engedélyező szervet nevesíteni kell. A kamara az életszerű döntések értelmében a munkáltatót javasolják. Emellett a végrehajtási rendeletben objektív kritériumok mentén (pl. munkaidő normatíva) kell rögzíteni az elbírálás szempontrendszerét és ennek kidolgozásába a MOK-ot be kell vonni, és figyelembe kell venni a Munka Törvénykönyvét, ami a méltányos mérlegelés alapelvét rögzíti. - 7.§ Minősítés
A szakasz szándékával egyetért a MOK, de célszerű törvényben rögzíteni a minősítés objektív kritériumrendszerének megalkotási kötelmét. - 8.§ Illetmény
A MOK felhívja rá a figyelmet, hogy míg a jogszabály szerint három évenként léphet magasabb fizetési fokozatba a jogviszonyban álló orvos, addig a törvény mellékletében ötéves idősávok szerepelnek. Koherenciazavar van a normaszöveg és a melléklet között, így a béremelés technikailag kezelhetetlen – írja a kamara. - 11. § Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás
Ez a szakasz, a kirendelés okozza a legnagyobb elutasítottságot az orvostársadalomban, mert az 1+1 évi, részletszabály nélküli kirendelés bizonyosan elfogadhatatlan – áll a MOK állásfoglalásában. A dokumentum rögzíti azt is, hogy az orvostársadalom a kirendelést kizárólag egészségügyi válsághelyzetben tudja elfogadni, de akkor is szükséges a jelenlegi szabályozás törvényi és rendeleti pontosítása. - 12. § Jogviszony megszüntetése
A jogszabály szerint – hívja fel a figyelmet a MOK – meg kell állapodni az áthelyezésről, de nem derül ki, hogy a két munkáltatónak kell megállapodnia, vagy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban lévő személynek is. „A munkavállaló beleegyezése és mindennemű megkötés és kivétel meghatározása nélküli áthelyezés lehetőségét az orvostársadalom számára – a tartós kirendelésnél már felsorolt okoknál fogva – elfogadhatatlannak tartjuk” – írja a kamara. - 13. § Végkielégítés
A törvény hátrányosabban szabályozza a végkielégítés alapjához számítandó időt, semmi nem indokolja, hogy rosszabb helyzetbe kerüljenek az eddigiekhez képest a jelenleg közalkalmazott orvosok.
- 14. § Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek nyilvántartása
A törvény alapnyilvántartásnak nevezi azt a nyilvántartást, amelyet a munkáltató vezet az általa foglalkoztatott egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyekről. Ám a egészségügyi törvényben szabályozott alapnyilvántartást az ÁEEK vezeti, nem lehet látni, mi lesz a két alapnyilvántartás viszonya egymáshoz, az elnevezés azonossága sok tévedés forrása lehet – hívja fel a figyelmet a MOK. - 15.§ Kollektív munkajog, munkaügyi kapcsolatok
A kamara szerint aggályos és nemzetközi jogba ütköző, hogy az e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál kollektív szerződés nem köthető.
- 18.§ Hatálybalépés
A kamara szerint a törvény jelen állapotában számos kérdést hagy nyitva, illetve vet fel, melyek rendezése időigényes, ezért a béremelés kivételével – a hatálybalépést minimum március 30-ig, bizonyos pontok esetén június 30-ig halasztanák.
