MOK: elfogadhatatlan a szolgálati jogviszonyról szóló törvény
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő fogadja Kincses Gyulát, a Magyar Orvosi Kamara elnökét a karmelita kolostorban 2020. október 3-án. Balra Álmos Péter Zoltán, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A törvény jelen formájában számos elfogadhatatlan sérelmet okoz az orvostársadalomnak, a beterjesztett formában és ütemezésben súlyos működési zavarokat okoz a betegellátás folyamatosságában  és a járvány elleni védekezésben. Emellett számos alkotmányossági és nemzetközi jogba ütköző problémát is felvet – összegzi a Magyar Orvosi Kamara (MOK) a múlt héten a parlamenten rohamtempóban áttolt az egészségügyi szolgáltatói jogviszonyról szóló törvény kapcsán. A MOK szerint a jogszabályt előzetes egyeztetés nélkül hozták tető alá, és az túlterjeszkedik az Orbán Viktor miniszterelnökkel történt megállapodáson, az a MOK számára elfogadhatatlan, ezért érdemi,  egyeztetett módosításokat látnak szükségesnek. 

A kamara kedd délelőtt közzétett hét oldalas állásfoglalása a huszonkét paragrafusos jogszabály tizenkét pontját kifogásolja. Egyaránt felmerültek szakmai aggályok – például az összeférhetetlenség és az átvezényelhetőség tekintetében –, de több paragrafusnál jogharmonizációs problémákra mutatnak rá és komoly fogalom- és koherenciazavarokra is figyelmeztetnek. (Bajok vannak többek között az alapnyilvántartás fogalmával, míg a béremelés ütemezésének ügyében a törvényszöveg hároméves, a melléklet azonban ötéves lépcsőket tartalmaz.)

Az állásfoglalás főbb megállapításai:

  • 1.§ a törvény hatálya 
    A jogszabály tág értelmezési teret nyújt a tekintetben, hogy pontosan mely rétegek  tartoznak a törvény hatálya alá. Ezért – minimum kormányrendeletben - taxatív felsorolásra van szükség. Gyakori kérdés, hogy klinikai pszichológusok, klinikai szakgyógyszerészek, ifjúságegészségügyi orvosok például e törvény hatálya alá tartoznak-e, vagy  a szakterületek e tekintetben irrelevánsak, kizárólag a munkáltató jogállása a döntő. 
  • 2. § Az egészségügyi szolgálati viszony létrehozása  
    A jogszabály szerint azzal sem létesíthető egészségügyi szolgálati viszony, aki  kamarai fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. Ezt a kamara aránytalannak tartja. 
     
  • 4. § Összeférhetetlenség  
    Az egyéb kereső tevékenységeket korlátozó passzus súlyos sérelmet okoz és  orvosolandó. Egyrészt nem indokolható módon engedélyhez köti a nem egészségügyi kereső tevékenységek végzését, másrészt minden korlátozás és orientálás nélküli felhatalmazást ad egy, még nem ismert szerv számára az engedélyezéssel kapcsolatban. A MOK szerint a nem egészségügyi tevékenységek végzésénél maximum a munkáltatónak való bejelentés jöhet szóba. Az egészségügyi tevékenységnél pedig már a törvényben le kell fektetni a korlátozás feltételeit, alapelveit és az engedélyező szervet nevesíteni kell. A kamara az életszerű döntések értelmében a munkáltatót javasolják. Emellett a végrehajtási rendeletben objektív kritériumok mentén (pl. munkaidő normatíva) kell rögzíteni az  elbírálás szempontrendszerét és ennek kidolgozásába a MOK-ot be kell vonni, és figyelembe kell venni a Munka Törvénykönyvét, ami  a méltányos mérlegelés alapelvét rögzíti.
  • 7.§ Minősítés
    A szakasz szándékával egyetért a MOK, de célszerű törvényben rögzíteni a minősítés objektív kritériumrendszerének megalkotási kötelmét. 
  • 8.§ Illetmény
      A MOK felhívja rá a figyelmet, hogy míg a jogszabály szerint három évenként léphet magasabb fizetési fokozatba a jogviszonyban álló orvos, addig a törvény mellékletében ötéves idősávok szerepelnek. Koherenciazavar van a normaszöveg és a melléklet között,  így a béremelés technikailag kezelhetetlen – írja a kamara.
  • 11. § Munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás 
    Ez a szakasz, a kirendelés okozza a legnagyobb elutasítottságot az orvostársadalomban, mert az 1+1 évi, részletszabály nélküli kirendelés bizonyosan elfogadhatatlan – áll a MOK állásfoglalásában. A dokumentum rögzíti azt is, hogy az orvostársadalom a kirendelést kizárólag egészségügyi válsághelyzetben tudja  elfogadni, de akkor is szükséges a jelenlegi szabályozás törvényi és rendeleti pontosítása.
  • 12. § Jogviszony megszüntetése  
    A jogszabály szerint – hívja fel a figyelmet a MOK – meg kell állapodni az  áthelyezésről, de nem derül ki, hogy a két munkáltatónak kell megállapodnia, vagy az  egészségügyi szolgálati jogviszonyban lévő személynek is. „A munkavállaló beleegyezése és mindennemű megkötés és kivétel meghatározása nélküli  áthelyezés lehetőségét az orvostársadalom számára – a tartós kirendelésnél már felsorolt  okoknál fogva – elfogadhatatlannak tartjuk” – írja a kamara.  
  • 13. § Végkielégítés  
    A törvény hátrányosabban szabályozza a végkielégítés  alapjához számítandó időt, semmi nem indokolja, hogy rosszabb helyzetbe kerüljenek  az eddigiekhez képest a jelenleg közalkalmazott orvosok.
     
  • 14. § Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek nyilvántartása 
    A törvény alapnyilvántartásnak nevezi azt a nyilvántartást, amelyet a  munkáltató vezet az általa foglalkoztatott egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló  személyekről. Ám a egészségügyi törvényben szabályozott alapnyilvántartást az ÁEEK vezeti, nem lehet  látni, mi lesz a két alapnyilvántartás viszonya egymáshoz, az elnevezés azonossága sok  tévedés forrása lehet – hívja fel a figyelmet a MOK. 
  • 15.§ Kollektív munkajog, munkaügyi kapcsolatok
    A kamara szerint aggályos és nemzetközi jogba ütköző, hogy az e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál kollektív szerződés  nem köthető. 
     
  • 18.§ Hatálybalépés  
    A kamara szerint a törvény jelen állapotában számos kérdést hagy nyitva, illetve vet fel, melyek  rendezése időigényes, ezért a béremelés kivételével – a  hatálybalépést minimum március 30-ig, bizonyos pontok esetén június 30-ig halasztanák.