Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki Kormányinfón között arról beszélt, hogy növelik a hazai gázkitermelést 1,5 milliárd köbméterről legalább 2 milliárd köbméterre, a mostani gázár mellett a makói palagáz kitermelése is megéri. Erre reagált Facebook-oldalán a Momentum szegedi alelnöke, Halász Noémi, aki egyben földtudományi szakember.
Szerinte a makói gázkitermelés sokkal nehezebb annál, mint ahogy Gulyás gondolja: „A Makói-árok úgy nevezett „nem hagyományos/nem konvencionális” típusú tározó. Ezeket a szénhidrogéneket általában hidraulikus rétegrepesztéses módszerrel szokták kitermelni. A Makói-árok esetében rendkívül magas a nyomás, emellett pedig a hőmérséklet is, ami nem teszi lehetővé a hatékony hidraulikus rétegrepesztést.” Ez gyakorlatban azt jelenti, ugyan ugyanolyan kőzetrétegben tárolódik a gáz, mint a könnyen kitermelhetők esetében, azonban a terület sajátosságai miatt lehetetlen onnan kinyerni a nyersanyagot.
Halász Noémi azt is kiemelte, hogy jelenleg a világ legnagyobb palagáz kitermelőjénél – az USA-nál – sem adott a technológia az ilyesfajta kitermeléshez. „Az USA-ban állandóan kutatják a módszereket, lehetőségeket, ám egy-egy ilyen kutatás több milliárd dollárba kerül és évekbe telik. Rengeteg kőzettani vizsgálat (kimegyünk kalapálni szinttől mikroszkópi és kísérleti vizsgálatokig), próbafúrás, szeizmológiai vizsgálat, mérnöki, technolgóiai fejlesztés és nagyon sok más szükséges egy ilyen kutatáshoz.”
A szakember szerint mondhatja Orbán Viktor azt, hogy kiküldi a fürkészeket és portyázókat, azonban a legideálisabb esetben sem lenne elég Európa összes fúróberendezése az érdemi termelés megkezdéséhez.
Posztja végén Halász Noémi hozzátette: „Tehát igen, van szénhidrogén a Makói-árokban, azonban jelenleg nem kitermelhető és minden bizonnyal nem érné meg azt az anyagi ráfordítást, ami kellene ahhoz, hogy egyáltalán felmerülhessen, hogy ott a közeljövőben kitermelés lesz. Abba bele se menjünk most, hogy egyébként a megszorításaikkal és a kaotikus extraprofit adó rendszerükkel nem igazán motiválják arra a bányászati cégeket, hogy szaladjanak és milliárdokat áldozzanak egy bukásra ítélt projektbe…”
Hasonlóképpen vélekedik erről Holoda Attila energetikai szakértő, aki szerint a nem konvencionális gázmezők kiaknázása Európában nem csak pénz, de technológiai kérdés is. Mint közösségi oldalán írta, a rendkívül magas geológiai és műszaki kockázatok mellett a kitermelés azért sem látszik megoldhatónak, mert egész egyszerűen nem létezik jelenleg olyan sikeresen és eredményesen alkalmazható technológiai, ami a makói árokban tapasztalt rendkívül magas nyomás és a még rendkívülibb hőmérséklet mellett képes megvalósítani a kitermeléshez szükséges hidraulikus rétegrepesztést.
Mint hozzátette, a világ palagáz kutatásának és kitermelésének döntő hányada jelenleg az észak-amerikai kontinensen zajlik, az ott elvégzett fúrási és repesztési műveletek évente több tízezerre tehető, így érthető módon a nemzetközi nagy szervizvállalatok a technológiát az ottani viszonyokra fejlesztették ki és alkalmazzák.
Egy ilyen repesztési technológia kidolgozása több milliárd dollárt emészt fel és évekbe telik. Az európai, ezen belül a közép-európai nem konvencionális mezők nem hordoz számukra akkora jelentőséget, hogy ezt a kutatás-fejlesztést elvégezzék miatta. Az ottani hőmérséklet tartományok jóval 200 Celsius fok alattiak, így nemzetközi olajipari szervizek a 175 Celsius körüli értékekig képesek és készek a saját technológiájukat bevetni. Nálunk meg – főleg a Makói-árokban – 220 Celsius feletti a hőmérséklet, de elérheti akár a 300 Celsiust is. Ennek persze a gyógyvizeink hőmérsékleténél örülünk, de az olajipari fúrási és repesztési technológiák alkalmazhatóságánál ez olyan műszaki akadályt képez, ami nem hidalható át azzal, hogy most már drága a földgáz, tehát megéri. Ugyanis ezt ki kellene fejleszteni – fogalmazott a szakértő.
Jelenleg tehát hiába áll rendelkezésre Magyarország alatt akkora gázmező, amely ebből az energiahordozóból az önellátást is lehetővé tenné, annak kitermelése rövid távon aligha oldható meg.