Múlt hét kedden Budapesten tárgyalt Szooronbaj Dzsejenbekov kirgiz elnökkel Orbán Viktor. A miniszterelnök akkor úgy vélekedett, hogy a két nép között meglévő közös eredet és a barátság mindennapi megélésének ma a legnagyobb akadálya a távolság. Orbán szerint éppen ezért szükség van egy közvetlen légi járatra Budapest és Biskek között, amelynek jogi és pénzügyi feltételeit sikerült is megteremteni. A miniszterelnök tájékoztatott arról is, hogy Magyarország ma 75 állami ösztöndíjas helyet biztos kirgiz diákoknak, amit 150-re emelnek. Orbán Viktor kormánya nevében kifejezte tiszteletét Kirgizisztán és a közép-ázsiai ország kulturális alkotásai iránt. Különösen jól esett – folytatta a miniszterelnök –, hogy a kirgiz elnök a tárgyalásokon világossá tette: országában nyilvántartják, hogy „kirgizek és magyarok valaha, a régi időkben egy nép voltunk”.
A Magyarországra látogató kirgiz elnök, Szooronbaj Dzsejenbekov a rendszerváltás előtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának helyi leágazásában, a Kirgizisztáni Kommunista Pártban politizált, az Os tartomány pártbizottságának vezetője, illetve termelőszövetkezeti elnök is volt. Jelenleg a Kirgiz Szociáldemokrata Párt tagja, annak jelöltjeként lett Kirgizisztán elnöke három évvel ezelőtt.
Érdekes volt a látogatás múlt heti időzítése, amely csak pár nappal előzte meg a kirgiz országgyűlési választásokat. Ilyenformán a kirgiz elnök egy európai uniós ország miniszterelnökétől részesült hátlapogatásban a választásokat közvetlenül megelőzően. A vasárnapi voksoláson induló tizenhat pártból mindössze négy jutott be a biskeki törvényhozásba. Ezek közül három áll közel az államfőhöz. Az ellenzék pártjai nem jutottak mandátumhoz. A két vezető politikai alakulat, amely egyenként a szavazatok negyedét kapta, a Birimdik és a Mekenim. Dzsejenbekov elnök öccse, Aszilbek Dzsejenbekov a Birimdik Párt politikusa, míg a Mekenimet a nagyhatalmú Matrajmov családdal hozzák kapcsolatba. E család vezető figurája, Rajimbek Matrajmov tavaly a korrupcióellenes tüntetések célpontja volt, és sokan úgy vélik, hogy hozzájárult Dzsejenbekov sikeres 2017-es elnöki kampányának finanszírozásához.
A BBC tudósítása szerint – amelyet a 444 szemlézett – a vasárnapi választást követően a fővárosban, Biskekben és másutt is nagyszabású tüntetések robbantak ki. Hétfő este a demonstrálók egy részre megpróbált betörni a törvényhozás épületébe. A rendőrség erőszakkal oszlatott, kábítógránátokat, könnygázt és vízágyút használva. A tüntetők Dzsejenbekov elnök lemondását is követelik. Nemzetközi megfigyelők szerint a szavazatvásárlások és a választók megfélemlítése valós, és komoly aggodalomra adnak okot. Eközben az ország ellenzéki pártjai kijelentették, hogy nem ismerik el a választások eredményét.
Orbán Viktor a nyáron is belefutott egy rendkívül hasonló esetbe. Június elején, két hónappal az augusztusi belarusz választásokat megelőzően a magyar miniszterelnök Minszkbe látogatott, hogy ott agyba-főbe dicsérje Aljakszandr Lukasenka belarusz elnököt. (És nem utolsó sorban megkoszorúzta a szovjet időszak ikonikus emlékművét.) Az augusztusi, vélhetően elcsalt választásokat követő tüntetések véres, máig tartó tiltakozáshullámba torkollottak.
Meddig tarthat ki ilyen helyzetben Lukasenka?
Mintha Nyugaton és Keleten is tanultak volna valamit az ukrán példából: az egyik nem akarja mindenáron megbuktatni Lukasenkát, míg a másik nem ragaszkodik hozzá mindenáron.
A magyar kormánykritikus médiában Orbán-átoknak is nevezik azt a jelenséget, amikor egy-egy Orbán Viktor által meglátogatott vagy fogadott külföldi vezető nem sokkal a magyar miniszterelnökkel történő találkozást követően a hazájában „bajba kerül”: lemondani kényszerül, vagy tüntetések szerveződnek ellene.
Korábban ezt a mintázatot vélték felfedezni Andrius Kubilius litván miniszterelnök, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, Viktor Janukovics korábbi ukrán elnök, vagy Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár esetében. Mindannyian Orbánnal történt találkozásuk után nem sokkal megbuktak.
