Megosztja a kormánypárti tábort is, hogy a kormánymegbízottakat ispánokra neveznék át, illetve visszahoznák a vármegye-rendszer intézményét. Lázár János például jelezte, hogy a vármegye elnevezést valószínűleg nem fogja megszavazni, és ugyanúgy látja a dolgot, ahogy tíz éve. Akkor még azt mondta, „…nem jó történeti aspektusai vannak. (...) Sokkal inkább azt gondolom, amit nekem egy hódmezővásárhelyi választó mondott, hogy annak, akinek cseléd vagy napszámos volt a nagyapja vagy dédnagyapja, annak mást jelent a vármegye, mint aki a XII. kerületből szemléli a világot.”
Emlékezetes, az ispánságról, vármegyékről és a polgármester elnevezésről szóló vita ugyanígy lezajlott már 1990-ben, amikor az MDF kívánta visszahozni az elnevezéseket. Végül kizárólag a polgármester ment át, amellyel akkoriban egyetértett Nagy Feró is. A rockzenész 1990-ben beszélt arról a Kurírnak: „A kormányzó párt leszavazta az SZDSZ-t, amely néha úgy tűnik, mintha beletörődött volna. A fideszesek pedig nyíltan, a legkövetkezetesebb módon előadják, hogy mit gondolnak. Úgy érzem, ők engem képviselnek... Nézd meg, feláll a történelem-tanárnő, és azt mondja, legyen főispán! Ő, aki engem arra nevelt, hogy a főispán, vármegye, ténsúr, nagyságos úr... valami borzasztó elnyomó rendszer képviselői voltak. A génjeimben is tiltakozom ellenük. De a tanács se maradjon, mert ahhoz rossz emlékek fűznek.”
Felhívtuk Nagy Ferót, hogy megkérdezzük: most, amikor a Fidesz-kormány tervezi újból bevezetni a fenti elnevezéseket, tartja-e a 90-es álláspontját? A rockzenész nem igazán olvasott eddig Kocsis Máté javaslatáról, de lapunknak azt mondta, ha a fideszesek akarják bevezetni, akkor rendben van a dolog. Felvetésünkre, miszerint akkor ezek szerint az MDF rosszabb volt-e, mint a mostani Fidesz, hogy tőle kevésbé fért bele, Nagy Feró azt mondta: az akkori MDF egyértelműen rosszabb volt, csak az akkori SZDSZ-hez képest jobb. De úgy látja, a rendszerváltozásból semmit nem sikerült megcsinálniuk, a taxissztrájkot is alig tudták kezelni. Mondhat az ember ma mindenféle okosságot, de bízzuk ezt a mostani kormánypártokra – tette hozzá a zenész. Megemlítettük, hogy a fideszesek között is vita van erről, Lázár például nem ért egyet, erre azt mondta: bízzunk benne, hogy jól fognak majd dönteni. A maga részéről úgy látja, nem kell mindenbe beleszólnia, rábízta a fideszesekre az ország vezetését, nekik kell dönteniük.
De akkor 1990-ben miért látta úgy, hogy bele kell szólnia, és véleményt mondani mondjuk az ispánságról? Elmondása szerint akkor még abban a hitben élt, hogy meg lehet szólalni, és valódi rendszerváltás jön, de ez csak 2010 után történt meg szerinte. Egyébként már 1990-ben is így fogalmazott a Kurírnak: „visszatérve a beváltott ígéretekre, a nagytakarításból se lett semmi. Az nem nagytakarítás, hogy Bors Jenőt kirakták. Ő legalább tudta, melyik ajtón, hol kell benyitni.” Felvetettük, hogy eközben a Fidesz sem szavazta meg az ügynöktörvényt, amelyet Schiffer András nyújtott be számtalanszor. Nagy Feró úgy látja, ezt is már az MDF-nek kellett volna megoldania 90-ben, de „a titkosszolgálatok ügyébe belepofázni amúgy sem egyszerű”, mert utólag könnyű mondani, hogy jó lett volna, ha van egy ügynöktörvény. Őt például elmondása szerint beperelte az, aki megfigyelte, mondván, a személyiségi jogait megsértette. Hát nekem 1980-ban nem voltak személyiségi jogaim? – kérdezett vissza a bírónál a Beatrice frontembere, hozzátéve, hogy ő például sosem perelte volna be, hogy ugyan miért figyelte meg, sértve ezzel a semmibe vett személyiségi jogait. – A kilencvenes évek elején elhittem, hogy változás lesz, aztán én voltam a hülye, amikor korábbi SZDSZ-es létemre azt mondtam, kormánypárti lettem, mert az SZDSZ egyáltalán nem volt konstruktív ellenzék – fűzte hozzá, megjegyezve, hogy emiatt aztán 1992 környékén minden bulijukat le is mondták.
Az ispánságról egyébként 1990-ben nagyjából ugyanazt a vitát folytatták le, mint ami most is elindult. Az akkori MDF-es Csengey Dénes például a Beszélőben kifejtette, „a kormányzó párt szónokai közül Józsa Fábián szemléletesen megmutatta, hogy milyen lényeges különbségek vannak a Horthy-korszak főispánjának hatásköre és a tervezet főispánjának hatásköre között, hogyha a nevük véletlenül egybe is esik.” Gerő András viszont a Választási Előfutárban azt írta 1990 februárjában: „Főispánnak lenni mentalitást is jelentett, hiszen – éppen sajátos szerepe miatt – sokkal inkább az uralmi, mintsem a szakmai szakszerűség letéteményese volt. Bánffy Dezsőnek – aki 1895 és 1899 között az ország miniszterelnöke s megelőzően szolnok-dobokai főispán volt – politikai és személyi ellenfelei (s ezek saját pártján belül is szép számmal voltak) éppen azt vetették szemére, hogy az egész országot úgy akarja kormányozni, mint egy főispán a megyéjét, durva, provinciális módon.”
